Nagy Sándornak köszönhetjük

A citrusok Ázsiában őshonosak, a narancs hazája pontosan Délkelet-Ázsia és Kína. Európába először a Nagy Sándor hódításai során jutott el, de széles körben csak a római kortól terjedt el. Először azt hitték, hogy különleges alma ezért kínai-almának hívták. Keserű elődjét, amely a XI. századtól termett Olaszországban, a XV. században szorította ki a portugál hajósok által Indiából idehozott édes narancs, ekkor kezdett világszerte elterjedni. Sokáig ritkaságnak számított. Egyet jelentett a luxussal és a betegek klasszikus ajándékának is számított. Az évszázadok során a nemesítési eljárások következtében rengeteg fajtája alakult ki.

A narancs a legtöbbet fogyasztott citrusféle a citrom után. Felhasználása sokrétű, gerezdekre bontva, facsarva, kockázva salátába is roppant finom, héja reszelve sütemények ízesítője, kandírozva egyebek mellett gyümölcssajtok és -kenyerek nélkülözhetetlen összetevője. Kerülhet koktélokba, mártásokba is. Nagyon finom, kissé kesernyés ízű lekvár is készül belőle.

Az egyik legfontosabb jellemzője a C-vitamin tartalma, napi 200 gramm fedezi a napi szükségletünket. Ez jótékony hatású a meghűléses megbetegedések megelőzésében, leküzdésében. Nagy mértékben tartalmaz antioxidánsokat, amelyek segíthetnek megakadályozni a rák kialakulását. Használják ízesítőnek vagy illatosítónak, egyes fajtáit dísznek, de krém, testápoló is készülhet belőle.

Lédús vérnarancs

Szicíliában őshonos a pomelo és a mandarin keresztezéséből született, karmazsinvörös húsú, rendkívül lédús citrusféle. Sokszor annyi festékanyag halmozódik fel benne, hogy szabályosan kiüt a narancsétól simább, de nehezebben lehámozható héján. Íze markáns, koktélokba csak azért használják módjával, mert szinte mindennek elnyomja a színét.