Eddig is lehetőség volt külföldi gyógykezelésre, a magyar egészségbiztosítás évente 500-600 beteg külföldi gyógykezelését finanszírozta, és ebben szintén nem várható nagyságrendi változás. Főként azért, mert bár az évi nagyjából 1,2-1,4 milliárd forint költéssel szemben 2014-re már 1,7 milliárd forintot irányoztak elő erre, korántsem egyszerű elérni, hogy a biztosító engedélyezze, hogy egy beteget más országban lássanak el.
Az OEP hatósági eljárás keretében független orvosszakértőt kér fel, hogy elbírálja a kezelőorvos szakmai indoklásával együtt beadandó igényt. Az ügyintézés akár két hónapot is igénybe vehet, így nem csoda, hogy az október 25. óta beadott 51 kérelemből csak 18-ról született eddig döntés.
Az OEP szerint 10 esetben engedélyezték, kettőben elutasították a külföldi kezelés iránti kérelmet, 6 esetben pedig megszüntették az eljárást. Az engedély az irányelv hazai alkalmazását taglaló rendelet szerint akkor tagadható meg, ha nagyon speciális – tehát bizonytalan végkimenetelű – és költségigényes ellátásról van szó. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mindössze 30 százalékkal kerülhet többe, mint amit ugyanazért az ellátásért itthon fizetne ki a biztosító a hazai szolgáltatóknak. Ráadásul a betegnek meg kell előlegeznie a kiadásokat, a biztosító csak utólag, a számlák benyújtása után fizet. Nem kapható engedély a kinti kezelésre akkor sem, ha az ellátás Magyarországon is igénybe vehető. Az olyan hosszú, 2-2,5 éves várólistákat tehát, amilyen főleg a csípő- és a térdprotézis vagy a gerincstabilizáló műtétek esetén jellemző ma, nem lehet megkerülni külföldi operációval. Legalább is közfinanszírozással nem.
A szabályozás a külföldi pácienseknek éppoly korlátos szabadságot biztosít, mint a magyaroknak. Külföldit csak akkor fogadhat egy hazai egészségügyi intézmény, ha emiatt egyetlen magyar beteg sem kerül hátrányba. Az „azonos” ellátás azt is jelenti, hogy a más államból érkezett páciensnek is kell beutalót hoznia, neki is csak külön fizetségért jár egyágyas szoba, és a várólistás beavatkozásoknál, például a szürkehályog-műtéteknél, ugyanúgy ki kell várniuk a sorukat. Igaz, ez a lista jóval rövidebb is lehet, mint mondjuk Nagy-Britanniában, ahol továbbra sem sikerült elérni, hogy legalább 18 hónapnál többet senkinek ne kelljen várakoznia egy beavatkozásra.
A betegszám és a kiadás is nő
Az OEP 2009-ben még csak 440, 2012-ben már 658 magyar beteg külföldi gyógykezelését finanszírozta, és ez a szám vélhetően tavaly sem csökkent: október végéig 500 beteg gyógyulhatott közpénzből külföldön. A költségek is szinte folyamatosan emelkedtek: az öt évvel ezelőtti 1,03 milliárdról tavaly október végéig 1 milliárd 350 millió forintra. Az egy páciensre jutó kiadások 2009-ben mintegy 2,3, tavaly már majdnem 2,7 millió forintot tettek ki. A Bécsben igénybe vehető tüdő-transzplantáció átlagosan 15 millió, az őssejt- és csontvelő-beültetés 2,7 millióba kerül, egy speciális genetikai vizsgálat külföldi laborban 300-600 euró között mozog.
