A nukleáris és a megújuló energiaforrásnak megvannak a sajátos tulajdonságai, ezért ezek nem egymást kiváltó, különösen nem egymást kizáró technológiák, mutat rá elemzésében Hárfás Zsolt, az Atomenergia Info szakértője.
Dolgozatával elsősorban azokkal az érveket igyekszik cáfolni, amelyek szerint Magyarországnak választania kell a kétféle energiatermelés között, illetve, amelyek szerint a megújuló forrásokból származó energiával kiváltható a paksi atomerőmű területén építendő két új blokk építése. Korábban a Világgazdaság Online-on részben már ismertetett érvelése bemutatása előtt fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy annak, aki saját véleményt formál arról, hogy milyen energiaellátás szolgálja az ország érdekeit, annak nehéz dolga van. El kell igazodnia a szakemberek által kínált számok, a döntéshozók által felsorakoztatott érvek, és a politikai vagy üzleti érdekeket szolgáló közlések között.
Cikkünkben tehát az Atomenergia Info szakértőjének szerkesztett álláspontját ismertetjük. Eszerint az új Paks II. atomerőművi blokkok jövőbeli villamosenergia-termelésének kiváltásához naperőmű esetén 17 600 MW, szénerőmű esetén pedig mintegy 9200 MW kapacitás beépítésére lenne szükség. Mai áron naperőmű esetén 16 200, szélerőmű esetén pedig 3800-5000 milliárd forint befektetésre lenne szükség. Ilyen projektek csak úgy térülhetnek meg 15-20 év alatt, ha a beruházási költség 60-85 százalékát uniós és hazai forrásokból fedezik, a paksi áramárnál háromszor magasabb átvételi áron. A szél- és naperőművek ingadozó termelése miatt a villamosenergia-rendszerbe hatalmas rendszerszintű tartalékok beépítésére és jelentős hálózatfejlesztésekre lenne szükség, ami a költséget a fenti beruházási költségek nem tartalmazzák! A nap- és szélerőművek átlagos üzemideje 25 év, így Paks II. kapacitásának pótlásához a 60 éves garantált üzemidő alapján a fenti költségek közel kétszeresére lenne szükség. Egy tavaly átadott napelemes beruházás adataival kiszámolható, hogy az adott EU-s és hazai beruházási támogatás nélkül egy ilyen erőműnek mennyiért kellene értékesíteni a termelt villamos energiát annak érdekében, hogy a tőkeköltség megtérüljön.
Évi 13 százalékos kihasználtsággal, 100 százalékos, 15 éves hitelt, valamint 5 százalékos hitelkamatot feltételezve 78 Ft/kWh adódik. Így az erőműnek 15 éven keresztül ennyiért kellene a villamos energiát értékesítenie, hogy legalább a törleszthesse a beruházó. Ám ez csak a beruházáshoz köthető költségrész, amely nem tartalmazza a karbantartási, üzemeltetési, hálózatfejlesztési, rendszerszintű és az externális költségeket sem. A fentiek tükrében a megújuló energiaforrások kizárólag a jelentős 60-85 százalékos, uniós és hazai támogatás, valamint a kötelező átvétel mellett versenyképesek.
A megújulók valós megítélése szempontjából fontos vizsgálni a KÁT speciális mérlegkört is. Kiegyenlítő, azaz fel és leszabályozási energia akkor keletkezik, ha az erőművek nem tartják az előzetesen beadott havi menetrendet. Ennek költsége (2012. II. – 2013. I. félévében) közel 7 milliárd forint volt. Tehát a fajlagos kiegyenlítő energia költsége pl. szélerőművek esetén közel 7 Ft/kWh, naperőműnél 3 Ft/kWh az egész KÁT mérlegkörre nézve pedig 3,8 Ft/kWh. A vizsgált időszakban a KÁT átlagos átadási ára 35-36 Ft/kWh értékre adódott.
Németországban a villamos energia rendszerbe beépített közel 165 000 MW (100%) kapacitásból közel 70 000 MW (42%) a nap- és a szélerőmű részaránya. Ám valójában a bruttó hazai fogyasztás alapján a 596 TWh-ból (100%) a nap- és szélerőművek már csak 76,9 TWh (12,9%) részarányt képviselnek, így a fogyasztás közel 65%-át jelenleg is atom, szén és gázerőművek állítják elő. Ebből a legszennyezőbb széntermelés értéke közel 256 TWh, ami az éves fogyasztás 43%-a. Vagyis a gáz- és szénerőműveknél is jelentős változást hozott az atomellenes döntés. A kiöregedett szénerőművek üzemidejét meghosszabbíthatják, emellett felgyorsult az új gáz- és szénerőművek építése is. Az utóbbi években, csak 2011-13 között közel 11 000 MW új gáz- és szénerőművi (lignit, de főleg feketeszén) kapacitást építettek. 2013-ban pedig az új szénerőművi kapacitások közel annyi villamos energiát termeltek (75 TWh), mint a nap- és szélerőművek összesen (76,9 TWh). Németországban így a növekvő fosszilis energiatermelés miatt növekvő szén-dioxid kibocsátással kell számolni a globális és az európai klímavédelmi célkitűzések ellenére.
Egy, a németországi áramárak várható alakulását bemutató tanulmány szerint a következő években a német piacon az árak nagymértékben nőnek. Így Németországban rendszerszinten 2020-ig 37 milliárd euró (11 100 milliárd forint) többletkiadás jelentkezik. Ebből a német háztartásoknak 11 (3300 milliárd forint), az ország iparának pedig 26 milliárd euró (7800 milliárd forint) többletkiadása keletkezik.
Németországban 2013 decemberében a háztartási energia ára 29,65 eurócent/kWh (közel 90 Ft/kWh) volt, Franciaországban 15,48 euró cent/kWh (közel 47 Ft/kWh), mivel ott a villamos energia közel 76 %-t atomenergiából állítják elő. 2014-ben eszerint a német áram árában közel 20 Ft/kWh a megújuló energiaforrások támogatása miatti költségelem, amely 2008-ban még csak 4 Ft/kWh környékén volt. Így ez a döntés nagymértékben alááshatja a német gazdaság versenyképességét, ezért a döntést nem lehet véglegesnek tekinteni. Ugyanakkor ez a döntés jelentős lehetőség Franciaországnak, amely ma is sok áramot exportál Németországba. Mellesleg a franciaországi is atomenergia, mivel a francia villamosenergia-termelés közel 76%-a atomenergiából származik.
Németország az „atomellenes” döntés következményeit úgy orvosolná, hogy felpörgeti a megújulós és a fosszilis fejlesztéseket. Ám emiatt az áramárak és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása is nő. Úgy beszél zöld fordulatról, hogy az, az eddigek alapján egyáltalán nem látszik annak.
Az új Paks II. blokkokkal kapcsolatos hazai feltételekkel, műszaki és gazdasági paraméterekkel (10 milliárd euró, 21 év törlesztés a beüzemelést követően, átlag 4,5%-os hitelkamat, 20%-os önrész, 2400 MW teljesítmény, 92%-os teljesítménykihasználási-tényező, 60 éves garantált üzemidő) számolva termelési (ön)költségre 17 Ft/kWh értéket kapunk. Ez pedig versenyképes árnak tekinthető a többi energiatermelési móddal való összehasonlítás után is.
