Chikán: egyre nő a lemaradásunk

A 148 ország versenyképességi rangsorában 2001 óta több mint harminc helyet esve, hazánk a 61. volt 2008-ban, 2013 őszén pedig már csak a 63. helyre sorolták Magyarországot. Amíg 2001-ben még elsők voltunk a volt KGST országok között, addig ma hátukról a harmadikat foglaljuk el. Ezek a helyek gyengébbek, mint amit magunkról gondolunk: a nemzeti büszkeség a környző országoknál előnyösebb helyzetben láttatta a helyzetünket – mondta előadásában Chikán Attila egyetemi tanár, a Versenyképességi Kutatóközpont igazgatója. Szerinte bárki nyeri a vasárnapi választásokat, nem várható kardinális változás néhány év alatt.

A rendszerváltás idején sem határozták meg, hogy milyen típusú demokratikus piacgazdaság irányába indulunk el, pedig azokat eltérő feltételrendszerek határozzák meg. A rendszerváltáskor nem csak a kapitalizmusmodell meghatározása maradt el. Chikán az öröklött hátrányos tényezők közt sorolta fel, hogy a szocializmusban paternalizmus határozta meg a gazdaságot és ebből nem sikerült kilépni, valamint, hogy a civil szféra továbbra is fejletlen és hogy máig a nyugati országoktól függünk tőke és technológiai szempontból.

Fontos társadalmi sajátosság ugyanakkor, hogy a magyarok skandináv viszonyok között szeretnének élni, de az ottani, világviszonylatban is élenjáró közösségi gondolkodástól fényévekre vagyunk.

A versenyképességet segítő tényező lenne egy átfogó koncepció, illetve a hosszú távú gondolkodás, azonban ez utóbbiakat felülírják a rövid távú politikai megfontolások. Chikán Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy az unortodoxia nem tartozik a nemzeti sajátosságok közé.

Az átfogó koncepcióval kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy az elosztás kérdésének százszor nagyobb a prioritása, mint annak, hogyan is termeljük meg a javakat.

Vannak erősségeink is, ilyen a külgazdasági nyitottság vagy a külföldi tőke jelenléte, de ezekben is a negyvenedik helyezés alatt vagyunk.

A kutatóközpont felmérése szerint a vállatok az összes személyi kiadás átlagosan két százalékát fordítják képzésre, míg Nyugat-Európában 8-10 százalékról beszélhetünk. A magyar cégek 47 százaléka pedig egy forintot sem szán erre a célra. Kiemelte, hogy a reálgazdaság középtávú kulcselemei között szerepel a termelékenység és a képzés, és ezekben javítani kell gyenge pozíciónkon. Ugyancsak súlyos teher, hogy amíg az ötvenes években ötször akkora olt a dolgozók száma, mint a nyugdíjasoké, ma a már 2:1-es arány is csak távlati cél.

Chikán szerint be kellene vezetni a foglalkoztathatóság fogalmát. Az alulképzettek em találnak munkát, a közfoglalkoztatás nem hatékony. Vagyis a foglalkoztatottság növelése inkább gátolja a termelékenységet rontja a munkaerő minőségének átlagát. Az iskolarendszer fejlesztésével lehetne javítani a foglalkoztathatósági esélyeken.

Az USA-ban egy munkaóra alatt megtermelt GDP-t száz százaléknak véve az euró-övezet aránya 82,5 százalék, az OECD-é 73 százalék, a hazai csupán 44,1 százalék.

Chikán Attila figyelmeztetett, hogy minden órában nő a lemaradásunk. A kutatóközpont által készített, de a választás után publikálandó felméréséből idézve elmondta, hogy a megkérdezett 300 vállalat 1200 vezetőjének nyolcvan százaléka szerint az elmúlt években stagnált vagy romlott a gazdasági környezet.

Lakatos Péter , az MGYOSZ alelnöke szégyenletesnek nevezte, ahová a magyar gazdaság eljutott az elmúlt években, más országokhoz képest. Az alap, a kitörési pont az oktatás fejlesztése, ugyanakkor Magyarországon szükség van egy erős középvállalati körre is. Az MGYOSZ szerint nagyon hiányzik a gazdaság szereplőiből a jövőre vonatkozó együttgondolkodás és a gazdaság részének kell tekinteni az oktatást és az államigazgatás egészét is. A vállalati támogatásoknak elsősorban az exportképességet kellene javítaniuk.