Város a távol-északon

Egy nemzetközi újságírócsoportnak a helyszínen mutatta a meg az orosz Gazprom, hogy hol hozzák a felszínre és hol dolgozzák fel azt a földgázt, amely majd a Déli Áramlat gázvezetéket is ellátja, de amely más csöveken ma is eljut az európai felhasználókhoz.

A munka az északi sarkkör alatt és jóval azon túl is folyik, már körülbelül 35 éve, a beruházás egyre bővül. A szinte elviselhetetlenül hideg tundrán, a szénhidrogén-mezőktől és a gázüzemektől kcsit délre van egy város is, ahol tíz hónapig tart a tél, és 250 napon át hóvihar van. Igaz, onnan látható az északi fény is, néha pedig a szivárványhoz hasonló, de más módon képződő jelenség, a hókutya.

Minek oda város?

Novij Urengojt egy 1964-es szovjet pártértekezleten született döntés alapján építették. Más oka nem volt, hogy a telente mínusz 60 fokot közelítő hideg, az állandó jeges szél és az évente három hónapig fagymentes világban új települést hozzanak létre. Csak azért nem állítható a Jamal-félszigettől délkeletre, és az északi sarkkörtől néhány kilométerre délre lévő térségről, hogy lakhatatlan, mert ugyanerre terelgetik rénszarvas-csordáikat a nyenyecek is, évezredek óta. Igaz, telente délebbre húzódnak. Azért sem, mert a térségben vannak még északibb települések is, amelyeket szintén nem a klíma vonzereje által rabul ejtett telepesek alapítottak.

A városra azért volt szükség, hogy bázisul szolgáljon a környéken felfedezett, mára pedig a Gazprom egyik legjelentősebb szénhidrogén-lelőhelyén dolgozóknak, az őket kiszolgálóknak és mindannyiuk családjainak. Az érintett Gazprom-leányvállalatnál ma 12 ezren dolgoznak, a városban pedig 140 ezren élnek, vagyis ennyi ember számára kell a távolészakon élhető körülményeket teremteni azért, hogy a munkások a munkahelyükhöz viszonylag közel, kellemes és kulturált környezetben élhessenek. Ráadásul Novij Urengoj úgynevezett egyiparú város, vagyis hatalmas terhet rón egyetlen nagyvállalatára, másrészt erősen ki van szolgáltatva e vállalat üzleti sikereinek. Igaz, ez utóbbitól a helyieknek nem kell tartaniuk, mert a Gazprom Dobicsa Novij Urengoj termelése egyre nő, tevékenysége bővül.

Full service és elvágyódás

A múlt század hetvenes éveitől épült Novij Urengoj óvárosa az első lakótelepből, az első közintézmények épületeiből és a Gazprom első, ottani székházából áll. Fejlődése az egyre modernebb lakótelepek megjelenésén, az életminőség javítását célzó beruházásokon, és az új, meg új közösségi létesítmények megjelenésén követhető nyomon. Ez utóbbiak nagy része az elmúlt tíz évben épült. Mivel mindent messziről kell odaszállítani, nagy a drágaság. Nem csak a fogyasztási cikkeket, de az ingatlanárak is a moszkvaiakkal vannak azonos szinten. Az árakat nem igyekszenek letörni a kínai kereskedők sem, mert még nem akaródzott bevenniük a jeges Novij Urengojt. (Ide külföldiek csak külön engedéllyel érkezhetnek, de érkezhetnek, csak a papírmunka tart kissé tovább.)

A más településekről való szállítás, és az azokra való utazás fő eszköze a repülő és a vonat, mert a környező – legközelebb 300 kilométerre lévő – településekre vezető utak az év legnagyobb részében járhatatlanok. Ez újabb ok arra, hogy a Gazprom adóbefizetéseire alapozó önkormányzat, és maga a Gazprom is minél több mindent helyben megteremtsen a lakosoknak. A nyolc óvoda egyikét, egy speciális célra átalakított intézményt például a társaság tartja fenn. Ide olyan gyerekek járnak, akinek rendszeres, kúraszerű kezelésre van szükségük. E kezeléseket helyben megkapják, így a szüleiknek nem kell őket naponta, vagy hetente többször rendelésekre vinniük. Az óvodában van például gyógytorna, úszás, kezelik a gyerekek figyelemhiányos viselkedését, látás-, hallás- és beszédzavarát, légzőszervi problémáit, van sóbarlang is. Egy-egy gyerek három, esetenként kétszer három hónapig járhat oda. Úszómedence további óvodékban is van.

A középiskolák egyike is a Gazpromé. Tanulói gáztermelésre, gáztololásra, gazdaságra és gépészetre szakosodhatnak. A mintegy ezer tanulóból diákból mindössze tíz, azaz egy százaléknyi szamojéd. A végzősök 80 százaléka a Gazpromnál helyezkedik el, 30 százalékuk továbbtanul, részben tehát már munka mellett. Van részidős képzés is. Novij Urengojban működik a moszkvai Gubkin Olaj és Gázipari Egyetem tyumeni részlegének a kihelyezett tagozata.

Aligha található olyan művészeti ág, amelyet ne oktatnának vagy ne gyakorolhatnának az olasz márvány borítású, hatalmas kultúrközpontban, ezt is az óriásvállalat építette. Itt működik a régió egyetlen színházterme, amelyben a zenei és színpadi műfajok szinte mindegyikét képviselő – és országos fesztiválokon is szereplő –, helyi csoportok lépnek fel. A tanfolyamok egy részét munka vagy iskola után tartják, az óvodások szakkörei még este fél nyolckor is tartottak. A központ nyolc asztalos biliárdtermében régiós bajnokságokat rendeznek.

Hasonló kínálatdömping jellemzi a szintén csillogó-villogó sportcentrumot. Termeit többfajta küzdősport, csapatsport, labdajáték, erősítő és alakformáló mozgások képviselői töltik meg.

Persze, mégis a szabadban a legjobb. A kimerészkedők futólécet kötve küszködtek a hóviharral, az iskolások a hatalmas mínuszokban is hemperegtek a hóban, hiszen az újságírócsoport ottjártakor már április, azaz tavasz volt. A kisgyerekeket a szüleik szántalpas gyerekkocsiban tolva sétáltatták. Hódít a motoros szánozás is. Tavaly májusban Novij Urengoj rendezte a sportág térségi bajnokságát, egy közeli tó jegén. Sok ezer tó van a környéken. Olvadás után kezdődnek a kirándulások, a vadvízi evezés. Az egy hónapon át tartó nyárban – ki hinné – a városlakók a helyi folyó partján fekve sütkéreznek. Tavaly júniusban végig 30 fok volt.

Azt gondolhatnánk, hogy aki itt született, és lényegében minden kulturális és egyéb igényeit helyben ki is kielégítheti, az már a sarkköri életre termett, és nem is vágyik el. Úgy tűnik, ez tévedés. A helyiek szerint éppen a „bennszülött” fiatalok akarják elhagyni a várost, és inkább a máshonnan idetelepültek fogadták el, hogy végleg ide tartoznak. Novij Urengoj vezetése számol is vele, hogy egyre több nyugdíjasa lesz.

Fázott isten keze

A hagyományok és a közös múlt minden település lakosainak együvé tartozását erősítik. Ilyen összetartó kapocsból meglepően sok van ebben a 40 évnél is fiatalabb városban. Néhányuk önmagától értetődő, néhányuknál érezhető a tudatos közösségformálás szándéka.

Novij Urengojban például 54 nemzet képviselői élnek, vagyis a lakosok sok helyről hozott kultúra ápolnak, szokást folytatnak, vallást követnek. Ki mecsetbe jár, ki ortodox templomba, ki sehová. Alapértelmezés az őslakos északi szamojédok kultúrájának, művészetének, hétköznapjainak az ismerete is, hiszen ettől rögtön évezredes nagyságrendbe lép a helyiek történelme. A városiak nem csak a rénszarvas hús, de még a jeges, nyers halból frissen lekanyarított falat élvezetét is eltanulták a nyenyecektől. Szívesen használják a szamojédok jellegzetes díszítőmotívumait, amelyek mindenütt még a panelházak falán is megtalálhatók. (A nyenyecek többsége viszont maradt a tundrán, a szölkupok pedig az erdőkben. Gyermekeik ugyan az iskola idejére beköltöznek a városi kollégiumokba, de az iskola elvégzése utána visszatérnek a családjaikhoz.)

Minden helyiben azonban az az igazán közös, hogy életük a gáziparhoz kötődik, és mindannyian orosz állampolgárok.
„Isten a Föld felett szállva ásványi kincseket hitett szét. Ahol például gyémántot szórt el, ott ma gyémántbánya van. Amikor itt, északon szállt, olaj- és gáz volt a kezében, de mivel a nagy hideg miatt fázott a keze, leejtette, ami benne volt. Ezért van itt, ilyen északon a mi szénhidrogénmezőnk” – szól a helyi, vélhetőleg nem túl régi keletű legenda.

Nagy gondot fordítanak annak tudatosítására, hogy a városnak, de az egyes intzéményeinek is van történelme, nem is akármilyen. Nem csak a helytörténeti múzeum szerepét is betöltő gázipari múzeum mutatja be a szamojéd lakosság életét, mielőtt rátérne a város építésére és a Gazprom tevékenységére, de még az előbbi óvoda és iskola is. Bár kicsit furcsa látvány egy óvodai múzeum falán az eurázsiai gázvezetékrendszer térképe, végül is jól megfért a várost 2011-ben felkeresett Putyin elnök egyébként is mindenütt fellelhető portréjával. Már a néhány éve működő színház is büszkélkedhet múzemmal.