A nagy átívelések korszaka
Mikor a fejlődés elért arra a szintre, hogy a lakosság fele panelben élhetett, eljött az elemes bútorok nagy korszaka is, ami sosem látott szabadságot biztosított a lakberendezésben. Ezen a téren igazi újdonságnak számított az úgynevezett átíveléses technika, az a bútoripari és lakberendezői lelemény, amellyel meg lehetett törni a szekrénysorok uralmát, s bizonyos falszakaszokon azok csak fent, a mennyezethez lapulva őrizték erejüket, alattuk pedig vagy egy ágy, vagy egy íróasztal, vagy egy kis ebédlő-kuckó kapott helyet. Ütve fúró (a betonvilág legnélkülözhetetlenebb lakberendezési célszerszáma) segítségével még képet is lehetett akasztani a felszabadult falszakaszra, így téve igazán derűssé és otthonossá az adott lakrészt.
Az elemes bútorok között nagy népszerűségnek örvendett a 42-féle elemből álló „Barbara” gyártmánycsalád, amely már a tekintetben is a felvilágosult, modern kor szellemét képviselte, hogy lapraszerelt kivitelben készült. Bár színvilágát a mogyoró-gesztenye színkombináció határozta meg, a darabok összecsavarozásába többen belelilultak, míg végre a két szekrényelem közé a kanapé becuppanhatott. A dobozból rendszeresen hiányzó csavarokról, az elcserélt elemekről és a szerelési nehézségekről egykorú kabarétréfák és újságcikkek is megemlékeztek. A választékot kiegészítő elemek, például dohányzóasztal, íróasztal, disco állvány(!), tették teljessé. A több mint negyven elem bőségesen elégséges volt ahhoz, hogy sokféle elrendezésben, modern atmoszférájú, az adott teret praktikusan kihasználó variációk születhessenek, s az átíveléses technikának hála, a felső szekrénysor alatt akár egy takaros kis hálószobát is kialakíthattunk.
Bizonyára sokan emlékeznek még a „Garzon” bútorfamíliára, s noha létszáma szerényebb, mint a „Barbaráé”, mind a 29 darabja valódi csodának számított. Kőris-barna színpárban készültek, s igazán tetszetős átíveléseket lehetett alkotni velük. Az pedig már a praktikusság csúcsának számított, ha hosszas utánajárás, telefonálgatás után az átívelésbe be tudtunk szerezni egy éppen passzoló heverőt, amit éjszakára ággyá is szét lehetett nyitni.
Az elemes korszaknak akadtak polgárias, már-már luxust imitáló típusai is, például a „Columbia lux”, melynek szekrényfrontjai komoly méltóságot sugároztak, és a hálószoba-összeállításához éjjeliszekrények is tartoztak. De említhetjük a „Farád” elemes bútorcsaládot is, mely 47 elemet számlált, s közöttük még italos zsúrkocsit is találhattunk. Az elemes bútorcsaládok között a „Melódia” számított az egyik legtekintélyesebbnek, amely 23 rusztikus szekrényelemet tartalmazott, méghozzá pácolt tölgyből. A többféle, üvegezett ajtótípus pedig igazán elegáns, nagyvonalú enteriőr kialakítását tette lehetővé, ráadásul számos kombinációban – szóval, nem volt okunk panaszra.
A bútor sosem volt olcsó, kivéve az A–65-öst
„Vásárlás előtt kérje részletes termékismertetőnket” – javasolta a Domus Áruház katalógusa. Nos, a cég 1987-1988. évi kiadványát fellapozva kiderül, hogy a komplett szekrénysorok ára átlagosan 30 ezer forint körül mozgott.Természetesen volt olcsóbb és kétszer ilyen drága is, ha pedig elemenként raktuk össze a szobát, hasonló árak között variálhattunk. Ami az ülőgarnitúrákat illeti, az áruházlánc kínálatában szereplő magyar választék közül a Nóra volt a legdrágább, amely egy kétszemélyes és egy háromszemélyes kanapéból valamint egy fotelból állt, összesen 79 900 forintért. Korabeli viszonyok között szép summát kértek a Héra (felső képösszeállításon balra fent) három darabjáért is, és nem nevezhetjük olcsónak a bőrbevonatú Borodin ülőgarnitúrát sem, ami 66 900 forintot kóstált.
Persze, ha nem volt ennyi pénzünk, ülhettünk a Piri II. fotelen, amihez már 2380 forintért hozzájuthattunk, nem is beszélve arról, hogy talán a legolcsóbb ülés az A-65-ös széken eshetett, csekély 927 forintért.
Természetesen volt olcsóbb és kétszer ilyen drága is, ha pedig elemenként raktuk össze a szobát, hasonló árak között variálhattunk. Ami az ülőgarnitúrákat illeti, az áruházlánc kínálatában szereplő magyar választék közül a Nóra volt a legdrágább, amely egy kétszemélyes és egy háromszemélyes kanapéból valamint egy fotelból állt, összesen 79 900 forintért. Korabeli viszonyok között szép summát kértek a Héra (felső képösszeállításon balra fent) három darabjáért is, és nem nevezhetjük olcsónak a bőrbevonatú Borodin ülőgarnitúrát sem, ami 66 900 forintot kóstált.
Persze, ha nem volt ennyi pénzünk, ülhettünk a Piri II. fotelen, amihez már 2380 forintért hozzájuthattunk, nem is beszélve arról, hogy talán a legolcsóbb ülés az A-65-ös széken eshetett, csekély 927 forintért.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.