Újra növekedés a Metall-Carbon csoportnál
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság– Hogyan épül fel, és milyen tevékenységeket végez most a Metall-Carbon csoport?
– Tevékenységi körünk felöleli az ipar széles skáláján az anyagmozgatási feladatokat, új szállítórendszerek kulcsrakész szállítását, termelő üzemek belső anyagmozgatási rendszerének kialakítását, másrészt meglévő rendszerek felújítását, átalakítását is. A Metall-Carbon csoporton belül a gyártóüzemek leányvállalati formában működnek: egyikük a Nordmetal Kft. Nógrád megyében Bátonyterenyén, a másik pedig a Komáromi Vasipari Zrt. A cégcsoport története a 90-es években, a privatizációval indult, jelenlegi tevékenysége pedig két fő elemből áll: az egyik a beszállítói jellegű gépalkatrész gyártás – ez főleg exportra történik –, a másik pedig iparvállalatok számára üzemen belüli logisztika, tömeganyagok mozgatásának tervezése, kivitelezése. Utóbbi tevékenység eredete a mélyműveléses bányászat korszakára nyúlik vissza, amikor jogelődünk – a Bányászati Ellátó Vállalat – működött ezen a piacon. A cégcsoport tulajdonosai magánszemélyek: én vagyok a meghatározó tulajdonos, néhány munkatársunk pedig kisebb részesedésekkel rendelkezik.
– Az elmúlt években hogyan teljesített a cégcsoport?
– Az elmúlt időszakban az éves árbevételünk 2-2,5 milliárd forint körül alakult. A gazdasági válság komoly hatást gyakorolt a mi működésünkre is, a megrendeléseink visszaestek, 2009-től az árbevételünk 3-4 éven keresztül csökkent. Ezt az időszakot próbáltuk úgy átvészelni, hogy a nagyjából 200 fős létszámot ne kelljen csökkenteni, meg akartuk tartani a képzett munkaerőt, még azon az áron is, hogy átmenetileg veszteséget termeltünk. Alkalmazottaink nagyobb része egyébként szakmunkás, nagyjából 30 fő pedig mérnök és technikus, akik a tervezői, illetve irányítói területen dolgoznak. Mostanra viszont újra növekedési pályára álltunk: az árbevételünk tavaly már emelkedni kezdett, az eredményünk pedig második éve pozitív.
– Milyen terveik vannak középtávon, milyennek ítéli a kilátásaikat a piacon?
– Cégcsoportunk jelentős részben exportra dolgozik, amelynek részben az az oka, hogy a magyarországi munkaerő relatív olcsósága miatt a hazai termékek árban versenyképesek tudnak maradni. Látni kell viszont, hogy ez a versenyelőny hosszú távon csökken, illetve eltűnik, így csak akkor őrizhetjük meg a versenyképességünket, ha ezt a termelékenység növelésével, és a minőségi mutatók folyamatos javításával tudjuk pótolni. Ennek érdekében folyamatosan arra törekszünk, hogy növeljük a termelés hatékonyságát: a közelmúltban új termelésirányítási rendszert vezettünk be a cégcsoportnál, amely a tervezési fázistól a szállításig minden munkafolyamatot kontrollál. A versenyképesség fenntartásához, illetve növeléséhez beruházások is kellenek, ám itt nehezebb a helyzet. Bár kedvező feltételű hitelek – például a jegybank programja keretén belül működő konstrukció – elérhetők a piacon, a szükséges önerőt biztosítanunk kell, a saját korlátaink figyelembe vétele mellett. Vagyis hitelből csak akkor éri meg beruházni, ha biztosak vagyunk a megtérülésben, és a stabil likviditási helyzetünk is fenntartható. Nálunk egyébként igen nagy gondot jelentett a hazai beruházások visszaesése: mivel elsősorban beruházási javakat állítunk elő, a hazai megrendelések érthetően csökkenni kezdtek. Ezek hiányát szerencsére jórészt tudtuk pótolni külföldi megrendelésekkel, ám ez komoly erőfeszítéseket követelt. A piac ráadásul folyamatosan fejlődik: a megrendelők egyre komolyabb minőségi követelményeket támasztanak, és egyre bonyolultabb termékeket kell előállítanunk.
– Egy hazai középvállalat tulajdonosaként mik az elvárásai a banki szolgáltatókkal szemben?
– Elsősorban azt várom, hogy a hitelintézeti partner a finanszírozásról szóló döntésnél elsősorban a cég üzletmenetét vizsgálja, és ne csak a bevonható fedezet mértékét, az aktuális mutatószámokat nézze. Ez mind a vállalatnak, mind a banknak érdekében áll. A másik, amire egy vállalati piacon érdekelt banknak figyelnie kellene, az az, hogy ne vesszen el a bürokrácia tengerében: többször is tapasztaltuk ugyanis, hogy a pénzügyi szolgáltatók rengeteg, sokszor irrelevánsnak tűnő adatot kértek be egy hitelkérelem elbírálásához, amely mind a bank, mind a cég részéről komoly energia-befektetést igényel.
