Miért képes egy rádió adatok vételére?

Technika Láthatatlanok, ám mindenütt jelen levők: ezek a rádióadók egymásra rakódó, egymást keresztező jelei. Az adóállomások antennái – a legegyszerűbb esetben fémrudak, amelyekben töltött részecskék rezegnek ide-oda – sugározzák ezeket. A rezgések ritmusa (frekvencia) adóról adóra változik. Eközben a részecskék energiát adnak le, ami rádióhullámok formájában terjed szét – hasonlóan a tóban terjedő hullámokhoz, amelyek a vízfelület ritmikus csapkodásakor keletkeznek. Amíg az elektronok egyenletesen rezegnek, az antennák csak egyforma hullámokat sugároznak. Adatok átviteléhez az adóállomások bekevernek egy második elektromos szignált is, például egy mikrofonból. Az elektronok ezúttal hol gyorsabban, hol lassabban rezegnek, attól függően, mit vesz fel a mikrofon.

Ennek megfelelően változtatja az akusztikai szignál a kisugárzott rádióhullámok frekvenciáját: azok tehát már információt tartalmaznak. Ezek vételére a rádiókészülékben a folyamatok éppen fordítva játszódnak le: a rádióhullámokat elektromos szignálokká, ezeket pedig hangokká alakítja. Ha beállítjuk a rádiót egy bizonyos frekvenciára – például 93 megahertzre – bizonyos elektronikus alkatrészeket úgy kalibrálnak, hogy az antenna erre a frekvenciára legyen érzékeny: ha a megfelelő rádióhullámok az antennához érnek, akkor a benne található elektronok másodpercenként 93 milliószor kezdenek rezegni. Egy műszaki komponens (például tranzisztor) segítségével leválaszthatják az elektromos szignált a hordozóhullámról. Ami marad, az csak a modulált szignál: a tiszta audioinformáció. Ezt végül a rádió hangszóróihoz vezetik tovább.