Sok múlik a helyi vezetésen
Az IBM-en belüli tárgyalásokon mondhatni Magyarország nagyköveteként veszek részt – emelte ki Veres Zsolt, az amerikai cég hazai leányvállalatának vezérigazgatója annak kapcsán, hogy a multinacionális vállalatok hazai menedzsmentjeinek miként kell képviselniük a helyi cég, illetve az ország érdekeit a nemzetközi vállalatok központjaiban. Szerinte most e tekintetben az a jellemző, hogy egyre jobban küzdeniük kell minden egyes pozitív döntésért. Hozzátette: nagyon fontos a helyi menedzsment szerepe abban a tekintetben, hogy a kormányzat felé közvetítse a cég központjának szempontjait, illetve ez visszafelé is igaz.
Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója is azt emelte ki, hogy „küszködni kell” akkor, amikor arról születik döntés, hogy a Deutsche Telekom hova allokálja a fejlesztések forrásait. „Ha nagy a bizonytalanság, akkor kevés a bizalom, ami viszont ahhoz lenne fontos, hogy megszerezzük a szükséges forrásokat a hazai piacon tervezett befektetésekhez” – jegyezte meg. Az internetadó említse nélkül hozzátette: „Egy relatív hosszú békés időszak után most ismét folytatódik az elmúlt évekre jellemző bizonytalanság.”
Károlyi László, a Legrand Magyarország vezérigazgatója ehhez hozzátette: a hazai cégvezetésnek sokszor meg kell magyaráznia a magyarországi gazdaságpolitikai intézkedéseit a központ felé. „Volt olyan is, hogy a nem túl jó magyarországi imázs miatt cégünk hátrányt szenvedett egy központi döntésnél” – mondta.
Hasonló helyzetről számolt be Gyenes András, az Unilever Magyarország Kft. ügyvezetője is, szerinte az utóbbi évek kiszámíthatatlan üzleti környezete komoly fejfájást jelent a cég menedzsmentjének. A különadókkal kapcsolatban elmondta: cégüket a reklámadó is sújtotta, mivel jelentősek a médiaköltéseik. „Legutóbb a samponadó terve lepett meg minket” – mondta. „Egyre nehezebb megtartani az Unilever hazai gyárait, de nem adtuk fel, hogy egy újabbat, a negyediket is megnyissuk” – számolt be a kilátásokról. Elmondta azt is, hogy az Unilever egyik magyarországi tervezett beruházásának megvalósítását a neta (népegészségügyi termékadó) bevezetése hiúsította meg. „Ha nem egy teljes mértékben magyar menedzsment állna az Unilever Magyarország élén, akkor sokkal rosszabb helyzetben lenne a cég helyzete” – mondta. Szerinte egyszerű lenne kivonulni, pillanatok alatt át lehetne vinni a meglévő három magyarországi Unilever-gyárat a környező országokba. „Az Unilever csoportszinten ugyanott lenne, ám az ország sokat veszítene a 1500 embernek munkát adó gyárak áthelyezéséből” – hangsúlyozta. Kiemelte: jó lenne azt elérni, hogy a kormányzat és a helyi menedzsment közösen, kéz a kézben prezentálná terveit egy beruházás megszerzése érdekében a cég központi vezetése felé.
A panelbeszélgetés résztvevői mindannyian egyetértettek abban, hogy a magyar munkaerő a képzettség tekintetben nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Arra a kérdésre, hogy számít-e a multinacionális cégek számára az, hogy Magyarországon mekkora a munkaerő költsége, a Legrand Magyarország vezérigazgatója azt válaszolta, nagy baj lenne, ha a külföldi cégek főként e szempont alapján jönnének az országba, ugyanis az ezen alapuló tevékenységet hamar össze lehet csomagolni, és átvinni egy másik országba. „Nálunk már alapvetően nem a költségtényező számít, egyértelműen a munkaerő minősége a fontos szempont” – mondta az IBM Magyarország vezérigazgatója. Veres Zsolt példaként hozta fel, hogy mennyire elterjedtek Magyarországon a szolgáltató központok, amelyek közül az elsőt éppen az IBM hozta létre hazánkban. Az Unilever Magyarország ügyvezetője szerint Magyarország kiváló munkaerőt nyújt a multiknak, amit azzal is példázott, hogy legjobb marketinges munkatársát éppen most csábították el a holland-brit cég központjába.
Jó és rossz társaságok
A közvélemény multikkal szembeni ellenérzéseivel kapcsolatban a panelbeszélgetés résztvevői kiemelték: tévhit, hogy a multik nem vagy alig adóznak, hiszen tetemes összegeket fizetnek be adók és járulékok formájában a költségvetésnek. Ehhez a Magyar Telekom vezérigazgatója azt is hozzátette: az utóbbi időben sajnos azzal az előítélettel szembesülnek, hogy a „jónak” nevezett gyártó cégekkel szemben a szolgáltató vállalatokat „rossz” cégeknek nevezik.
