Két rekord és egy probléma

Megdőlt Vaszary János 2011-ben született eddigi életműrekordja, akkor szintén a Virág Judit Galéria árverésén 60 millió forintért (7 és fél milliós kikiáltási árról indulva) kelt el Vaszary 1938-as Dinnyés csendélete, most pedig egy1935-ös virágcsendéletért adtak, jutalék nélkül 61 millió forintot. Vaszary a hazai mátárgypiac stabil blue chipje, az árverési eredmény újabb bizonyíték arra, hogy a vásárlók többnyire a stabil, beárazott életműveket érzi biztonságosnak, esetükben hajlandóak többet fizetni (itt is a becsérték felső sávján túli leütés született), és nem bíznak a kockázatosabbnak ítélt, kevesebb referenciaárú kategóriában. Az elismert művészek főműveinek ára a válság idején is stabil volt, utána pedig még mindig tud emelkedni.

Perlrott Csaba Vilmos 1908-as Park című, korai, párizsi képei közé tartozó festményének 58 miliós leütési ára is meghaladta nyolc millió forinttal a becsérték felső határát. 2012 tavaszán, szintén Virág Juditnál egy másik Perlrott-kép, a Napfényes Nagybányai utca kelt el 50 millió forintért, ezt a rekordot döntötte meg a mostani árverés. A Park című festmény sokszor volt reprodukálva és kiállítva, szerepel a nagybányai iskolát összefoglaló fontos művekben, látható volt a brüsszeli Magyar Vadak kiállításon 2010-ben és amerikai magángyűjteményeket (köztük a volt nagykövet Nancy Brinker kollekcióját) bemutató tárlaton Denverben és Santa Fében.

Az árverés harmadik fődarabját Ferenczy Károly virágcsendéletét viszont visszavonták, mert illegálisan került ki a második világháború idején a Fővárosi Képtárból, ahová eredetileg vásárlás útján került, tehát nem letétként, hanem a képtár tulajdonaként tartották nyilván. Az ügy rengeteg, főként jogi problémát vet fel, és rávilágít arra, mennyi elintézetlen ügy maradt a világháború után. A Fővárosi Képtár anyaga 1953-ban beolvadt a Magyar Nemzeti Galériába, tehát ha a kép nem tűnik el a háborús fosztogatások idején, most a Várban lenne látható. Ugyanakkor még egy múzeum szerepet kap, hiszen a képtár jogutódja 1953 után a Budapesti Történeti Múzeum, ennek az intézménynek az igazgatója személyesen jelezte a galériának, le fogja állítani a kép árvereztését, mellette a Forster Központ is tájékoztatta a galériát az álami védettség elindításáról és a kép eladhatatlanságáról. Az érintettek szerint a múzeumok közt nincs rivalizálás, a jogászokra vár a kérdés tisztázása, melyik pillanat számít a tulajdonjog megállapításánál, az 1953-as összeolvadás, vagy az 1945-ös eltűnés. Az ismert és dokumentált dátumok a következők: 1937-ben a Főváros Képtár megvásárolta a festményt, 1940-ben szerepeltette a Ferenczy-életművet bemutató átfogó kiállításán, 1944-ben a képtár elmúlt 10 évének új szerzeményezéseit bemutató nyilvános kiállításán és 1945-ben adatokkal, leírással, leltári számmal és fekete-fehér fotóval rátette a háborús műtárgyveszteségeket összeíró listára. Ez a lista 1952-ben füzet alakban is megjelent, abban is megtalálható a Ferenczy festmény. 2011-ben a MNG nagyszabású Ferenczy tárlatot rendezett, amelyre egy korszerű,tanulmányokkal, színes reprodukciókkal ellátot ouvre katalógust szerkesztettek és az eseményhez kapcsolódóan WANTED akciót szerveztek.

Pálinkás Réka, az egyik szerkesztő, a MNG festészeti osztályának munkatársa lapunknak elmondta, hogy a keresett képek közé azért nem vették fel ezt a virágcsendéletet, mert élt a feltételezés, miszerint a háború után az oroszok vitték el, noha a Fővárosi Képtárba nem az orosz vagy a német hadsereg ment be, többnyire lakossági fosztogatás során tűntek el műtárgyak. Az MNG a Ferenczy kiállításra készülve kapott egy e-mailt, a jelenlegi tulajdonostól, Ausztráliából, mellékelve a tárgy színes fotóját. A múzeum válaszában tájékoztatta a gyűjtőt, miszerint a képet háborúban eltűnt műtárgyként keresik Magyarországon, ebből következően mikor beadta egy budapesti árverésre, tisztában kellett legyen a háttérrel. A művészettörténet és a múzeumi szakma nagy hiányosságai közé tartozik, hogy az Art Lost Found nemzetközi adatbázisában a mai napig nem szerepelnek a magyar háborús veszteségek, így egy külföldi aukciósház, ha jóhiszemű, akkor sem tudja kétséget kizáróan megállapítani egy tárgy eredetét.

A mostani példa igazolja, hogy az adatbázis feltöltését még mindig érdemes lenne pótolni, ráadásul a háborús veszteségek nem évülnek el, több család folyamatosan kér és kap vissza műtárgyakat, ez az igény az állami, múzeumi tulajdonú műtárgyakra ugyanúgy érvényes. A Virág Judit Galéria tájékoztatása szerint a tulajdonos tudott a képtár igényéről, de az általa felkért jogászok szerint a tulajdonjogot megszerezte, mikor 1992-ben egy melbourne-i árverésen hozzájutott a képhez. A MNG felvette a kapcsolatot az ausztrál árverezőházzal, kérte a 23 évvel ezelőtti katalógusban szereplő adatokat és fotót. Az ausztrál cég ismeretlen európai festő szerzőségével árverezett egy festményt, aminek képméretei nem teljesen feleltethetők meg a Ferenczy festménnyel, fotót pedig nem tudnak küldeni, mert nem készítettek a katalógusba.

1992-ben járunk, az internet előtti korszakban. Az ügy innen kezdve a jogászok kezében van, tanulsága annyi, hogy a restítúció élő probléma a világban bármilyen későn gyűrűzik be hozzánk, kezdeni kell vele valamit. Ferenczy Károly életműrekordja jelenleg 70 millió forint, az említett kiállítás Wanted képeként előkerült Lovak a vízben (Lóitatás) című alkotása állította be, a Virág Judit Galéria 2012-es árverésén.

A Virág Judit Galéria tavaszi árverésének kiemelkedő tétele volt még Schönberger Armand Út és házak című papírlemezre olajjal festett városképe 28 millió forintért, Szobotka Tibor kubista munkája a Fekvő alak 18 millió forintért, Mednyánszky László meditatív téli tájképe 16 millió forintért, Battyány Gyula Dalmát tengerparti tája 17 millió forintért és Vaszkó Ödön 1932-es Bérháza 15 millió forintért. Bizalomra okot adó tendencia új vevők felbukkanása. Szlovákiából egyre többen érkeznek, megjelentek újra nyugat-európai vásárlók és nemcsak az idősebb generációból, egyre több az eddig nem látott 30-40 körüli vásárló is.