A veszélyes hulladék kezelésének három fő területén újította meg az eljárási szabályokat az augusztus 7-i végrehajtási kormányrendelet, amely az uniós elvárásokhoz igazított, 2013. január 1-jétől hatályos veszélyeshulladék-törvényhez kapcsolódik.
„A szállításra, a gyűjtésre és a minősítésre vonatkozó új előírások tartalmilag nagyjából megfelelnek a korábbi szabályoknak, most leginkább a fogalom- és eljárásrendszer törvényhez igazítása történt meg” – válaszolt a Világgazdaságnak a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) szakértője, Markó Csaba. Így például a hulladékkezelés 2013 óta már csak a hasznosítást, az előkezelést és az ártalmatlanítást takarja, előtte viszont (és a most hatályon kívül helyezett szabályozásban) a gyűjtést és a szállítást is magában foglalta.
A törvény megszüntette a hulladékbegyűjtés intézményét, a mostani rendelet pedig létrehozta helyette a gyűjtőjáratét. A különbség az, hogy a begyűjtésnél a begyűjtő a saját telephelyén is átvehette a termelőtől a legfeljebb kéttonnányi veszélyes hulladékot, amelyet ekkortól már a sajátjaként tárolt, majd kezeltetett.
Az új szabályozás szerint viszont a gyűjtő vagy kereskedő által üzemeltetett gyűjtőjáratnak házhoz kell mennie. Az így átvett veszélyes hulladék a gyűjtő telephelyén e célra kialakított, más rendeletben szabályozott hulladéktároló helyen tartható a kezelésig, de legfeljebb egy évig. Gyűjtőjáratot csak olyan vállalkozás üzemeltethet, amelynek gyűjtésre vagy kereskedésre és szállításra is van engedélye. Az átvett hulladék továbbra is átkerül a gyűjtővállalkozás tulajdonába. A régi rendszerről fokozatosan kell átállni, a meglévő begyűjtői engedélyekkel a törvény alapján azok lejártáig végezhető a munka.
Tartalmilag kisebb mértékben, technikailag jelentősebben módosult a veszélyes hulladékok nyomon követése. Változatlan, hogy minden tételnek egyértelműen beazonosíthatónak kell lennie, ennek érdekében számtalan adatot fel kell tüntetni a megváltoztatott szállítási lapokon. Ezeknél Markó Csaba szerint nehézséget okozhat, hogy a veszélyes hulladék többnyire kisvállalkozásoknál képződik, amelyek nem feltétlenül ismerik a hulladék veszélyességi és más fontos paramétereit, illetve az átadott hulladék további sorsát. Ugyanakkor ezeket az adatokat megadhatják azok a vállalkozások, amelyeknek a kezén később megy át a hulladék.
A nyomon követést szolgáló új készletjegyek és szállítási lapok használatára sem kötelező azonnal átállni, erre a rendelet a hatálybalépése után még kilenc hónapot ad, 2016. május 15-ig érvényesek a korábbi nyomtatványok. Az újakhoz az FM központi postai vagy e-mail címén egyedi sorszámtartományt kell igényelni, amelyet a környezetvédelemért felelős miniszter 30 napon belül köteles kiadni.
Változás történt a hulladék minősítési eljárásának terén is. Ha a tulajdonos nem tudja besorolni a hulladékjegyzékbe a hulladékát, vagy ezzel, illetve a hulladék veszélyességével kapcsolatban kétség merül fel, akkor a meghatározást megteszi helyette a hatóság, azaz az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség (OKTF).
A mintavétel menete nem változott, az anyagokat az akkreditált laboratóriumok valamelyike elemezheti. A minősítés az OKTF feladata, amelynek a Hulladékminősítő Bizottság szakértőként dolgozik a keze alá. A bizottság összetételéről korábban a szakminiszter döntött, a testület mostantól a miniszter által kiadott, normatív utasítás alapján áll fel. Markó Csaba szerint a módosítók megjelenése után sem egyértelmű, hogy a minősítést megalapozó vizsgálatokat az anyag tulajdonosa vagy a hatóság megbízásából kell-e végezni.
Van bőven bevizsgáló labor
Az év végén megszűnő Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) honlapján hulladékvizsgálatra 53 laboratórium akkreditációja terjed ki, de más akkreditált laborok is végezhetnek hulladékvizsgálatokat az akkreditálásukba tartozó tulajdonságokra. A vizsgálati ár függ a vizsgált tulajdonságtól és az adott tulajdonság vizsgálati módszerétől. Egy pH-mérés vagy mutagenitásvizsgálat ára 800-tól 180 ezer forintig terjedhet. Az anyag (hulladék) jellegétől és a vizsgálat céljától függ, hogy milyen tulajdonságokat kell egyáltalán vizsgálni. Az akkreditációk a mérési módszerek és eszközök megfelelőségére vonatkoznak, például pH-mérésre lényegében minden labor képes, mutagenitásvizsgálatra csak néhány.
