Erős maradhat a gázimportunk

Oroszország jelentősen kibővítené külföldi pozícióit a 2030-ig szóló energiastratégiája szerint: Európában fenntartaná, Ázsiában pedig elérné a 30 százalékos arányt a helyi gázigények kielégítésében. Emellett a világ olajpiacának 10, gázpiacának a 20 százalékát szeretné ellenőrizni, utóbbi részeként évi 80-90 milliárd köbméterre növelné a cseppfolyós földgáz (LNG) kivitelét.

Kiemelt cél, hogy külföldön az eddiginél többféle és magasabb feldolgozottságú orosz energiaipari termék jelenjen meg – mondta el Tatyjana Romanova, a Szentpétervári Állami Egyetem professzora –, illetve hogy a külpiacokon közösen lépjenek fel az orosz energiacégek. Mindemellett nem akarnak a meglévőknél nagyobb pozíciókat szerezni az európai szénhidrogén-feldolgozásban és -értékesítésben. (Ahogyan eddig sem erőltették az európai befektetéseket a Policy Solution pénteken Budapesten ismertetett felmérése szerint.)

A Natural Gas Europe-nak nyilatkozó Tatyjana Romanova emlékeztetett rá: az Európai Unió és Oroszország között mára erős és kölcsönös energiapiaci függés alakult ki az 1970 óta tartó kapcsolatok, illetve az ezek részeként kiépített infrastruktúra nyomán. A további fejlődést viszont megnehezíti az EU harmadik energiacsomagja és a Gazprom ellen indított uniós versenyügyi vizsgálat. Ezért az elképzelés az, hogy az orosz gázt eljuttatják az EU határáig, ahonnan már vevő dolga lenne a szállítás.

Egyelőre kérdőjeles az Ukrajnán keresztüli orosz tranzit jövője. Az erre vonatkozó szerződés 2019-ben lejár, és orosz részről nincs helyette új elképzelés. A professzor szerint ésszerűbb – mert olcsóbb – lenne 2019 után is az eddigi útvonalon küldeni a gázt Európába ahelyett, hogy új vezetéket fektetnének le a tenger alatt. Ez azonban nem vállalati szintű megállapodásban fog eldőlni.

Oroszország kínai exportjának növelését megnehezíti, hogy nem könnyű hitelhez jutni a szükséges vezetékprojektekhez, de a kínai árak sem kedvezők, és lehet, hogy a Gazpromnak egyetlen, monopolhelyzetű vevővel kellene megállapodnia. Egyelőre Törökország is hiába fontos vevője az orosz gáznak, mert a mostani politikai helyzet nem kedvez új közös beruházásoknak.

Fejlesztési kényszerben

A stratégia szerint a fő belföldi feladat az energiaipar fejlesztése, annak intézményi és szabályozási hátterével együtt. Az orosz áram-, szén- és olajipar már teljesen liberalizált, de a földgázágazatot még a Gazprom uralja. Az orosz GDP-nek 2030-ban csak a 18 százalékát adhatná az energiaipar a mostani 30 százalék helyett. E csökkentés azért is fontos, mert az ország gazdasága megsínylette az ellene 2014-ben életbe léptetett gazdasági szankciókat, és még annál is jobban az olaj árzuhanását. Igaz, a pénzügyi szorítás kényszerében erőre kapott a külföldről beszerzett olajipari berendezések belföldi gyártása, de még nem tudni, hogy ez a váltás mennyire hatékony.