Munkácsy-festmény a Christie’snél

A XIX. századi európai festészetből rendez árverést április 25-én a Christie’s New Yorkban, ahol Munkácsy Mihály Szófán ülő nő című, 1887-es, mahagóni fatáblára festett zsánerképe is kalapács alá kerül. A festményt eredetileg Charles Sedelmeyer, Munkácsy párizsi kereskedője adta el a chicagói Palmer házaspárnak. (Potter és Bertha Palmer híres műgyűjtőnek számítottak, érdeklődésük korán az impresszionisták felé fordult. Párizsban 29 Monet- és 11 Renoir-festményt vásároltak, ezek adták az általuk alapított Art Institute of Chicago bázisát.) A kép nem először szerepel nyilvános árverésen, 1942-ben már felbukkant New Yorkban a Sotheby’snél, becsértéke most 200–300 ezer dollár (55–83 millió forint). A Szófán ülő nő többször reprodukált mű, Reverie (Álmodozás) címmel az Egyesült Államokban több kiállításon is látható volt, és a Végvári Lajos által összeállított 1958-as nagy Munkácsy-életműjegyzékben is szerepel.

Munkácsy Poros út 1. című képe sokáig vezette a legdrágább magyar képek aukciós ranglistáját, 2003-ban 220 millió forintért kelt el a Mű-Terem Galéria (később Virág Judit Galéria) árverésén. Külföldön 2004-ban a Sotheby’snél érte el a legmagasabb árat: a Pataknál című Munkácsy-festményt 525 ezer fontért (akkori árfolyamon 202 millió forint) vette meg valaki, korabeli információk szerint egy magyar gyűjtő.

A Christie’s áprilisi árverésén 95 tételt visznek kalapács alá, és ugyan különleges darab nincs köztük, az anyagban erős az itáliai szekció különböző időszakokból és iskolákból. Francesco Hayez Il Bacio című alkotása az olasz romantikus festészet ünnepelt darabja, becsértékét 700 ezer és 1 milllió dollár közé teszik, Giuseppe De Nittis Női fej profilból című hangulatos képe (200-300 ezer dolláros becsértékkel) sok impresszionista művésznek ihletül szolgált később.