Munkácsy lett a nyerő
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMunkácsy Mihály szalonképe, az Ülő nő intérieurben lett a legdrágább tétel a Virág Judit Galéria tavaszi árverésén, a fára festett olajkép 30 millió forintról indult, és az 50 milliós leütéssel elérte becsértéke alsó határát. A szignálatlan, vázlatos alkotás szerepel a Végvári Lajos féle életmű-katalógusban, azzal a megjelöléssel, hogy korábban Charles Sedelmeyer tulajdonában volt – ez eredetiséget igazol, hiszen Sedelmeyer Munkácsy galeristája volt. A teremben a festő több gyűjtője is licitált, az érdeklődést az is fokozta, hogy gyakorlatilag nincs komoly Munkácsy-kép a magyar piacon.
Schönberger Armand 20 millió forinton kezdő Kávéházi koncertjének 44 milliós leütési ára a becsérték felső harmadába esik, megérdemelten. Nagyon jó olajkép, a festő legsikeresebb korszakából, stílusát tekintve a német expresszionizmus és a francia posztkubizmus ötvözete 1928-ból. Scheiber Hugó Kabaré című olajtechnikával kartonra festett képe viszont 30 millióról csak két licitlépcsőt emelkedett, 34 milliós leütése messze volt az 50-70 milliós becsértékétől. Pedig valóban különleges mű, már csak azért is, mert Scheiber csak 1927-ig festett olajképeket. Összehasonlításképp, az ugyanebből a korszakból származó Villamoson, 2006-ban szintén Virág Juditnál 35 millióért kelt el, akkor 7,5 millió forintról indult érte a licit. Egy éve a Kieselbachnál a Lunapark című olajképe kelt el 25 millió forintért, mélyen becsérték alatt.
Patkó Károly Subiaco című 1931-es temperája 34 millió forintos árával szintén nem érte el a becsértékes sávot; 2010-ben az Abigail Galéria árverésén ugyanennyiért vitték el ezt a képet. Tihanyi Lajos Gross Arnoldról festett portréja 16 millióról indítva 28 millió forintért kelt el, Paál László Barbizoni erdőrészlete 24 milliós kikiáltásról 30 millió forintig jutott – mindkettő kissé becsértéke alatt maradt.
Bár volt néhány tétel, Virág Judit fogalmazásában „csomópont”, ahol nyolc-tíz telefonos licitáló és vételi megbízás is összejött, időnként meglepően kedvező árakon jutottak egy-egy tételhez a vevők. Aba-Novák Vilmos Viterbo című 1930-as temperáját 9 milliós kikiáltási árán, mélyen a becsértéke alatt vitte el valaki, Rippl-Rónai József 20-30 millióra becsült Anella portréja 22 millióért jó vételnek számít akkor is, ha 12 millióról indult érte a licit. Berény Róbert csendélete 17 millióért nagyon megéri – ez egymillióval több a kikiáltási árnál –, csakúgy, mint Vaszary János Pávákat etető fiú című, sokszor reprodukált képe 12 millió forintért (10 milliós kezdés után), ahogy az ugyanennyiért megszerzett 1906-os Rózsacsokor vázában is.
A legnagyobb licitharcot Mousson Tivadar Cseresznyefa-virágzás című olaj/papírlemez képéért vívták, 300 ezres kezdőára 3,6 millió forintig nőtt. A másik csomópont a Dévényi-gyűjteményből származó Kassák képnél alakult ki: az 1960-as Sárga-fekete kompozíciót 300 ezres kikiáltás után 2 millió forinton ütötték le. A roma származású festő és költő, Balázs János két Vízió-képe együtt 200 ezer forintról indult, végül 900 ezer forintért vitte el valaki.


