Visszadobott vizes tervek
Az év végéig dolgozhatnak a víziközmű-társaságok azon, hogy meglegyen a törvényben rögzített, 150 ezer felhasználói egyenértéknyi ügyfelük. Ha nincs, nem szolgáltathatnak. A szigorú feltételt a 2011 utolsó napján hatályba lépett víziközműtörvény fogalmazta meg, amelynek hatására egymást követték az ágazaton belüli fúziók, felvásárlások, és az akkori 373 társaságból mostanra 41 maradt.
A megmaradt víziközmű-társaságoknak (illetve az ellátásért felelős önkormányzatoknak) mindig rendelkezniük kell az előttük álló 15 évre szóló gördülő fejlesztési tervvel. (E terv nem vállalati/önkormányzati szinten, hanem víz- vagy csatornarendszerenként készítendő el.) A tervek két fő részből állnak: egy felújítási és pótlásiból, valamint egy beruházásiból. A legutóbbi terveket tavaly szeptember 15-ig kellett jóváhagyatni a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatallal (MEKH), a legújabbakat 2016. szeptember 30-ig, a MEKH a tájékoztatása szerint.
Bár a határidőket eddig tartották, a terveik egy része egyelőre füstbe ment. Például a terület legnagyobb hazai társasága, a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) 2016–2030-as elképzeléseinek mindkét részéből csak az első ütemet hagyta jóvá a hivatal, mert úgy találta hogy ezek műszakilag indokoltak, és pénz is van rájuk. A II. és III. ütemre viszont vagy nincs elég pénz, vagyis be sem mutatta őket teljes részletességgel az FCSM. Hasonló részleges jóváhagyás történt több más település, így Tatabánya, Dorog-Tokodaltáró vagy Telki esetében. Ám is megesett, hogy az egész anyagot visszadobta a hivatal: egyedül tegnap például több mint harmincat. Indoklása szerint ezek az anyagok hiányosak, némelyiknek egyes ütemei nem tartalmaztak feladatot, vagy nem derül ki belőlük, hogy mennyibe kerülne a megvalósításuk. Ezzel szemben az ország második legnagyobb árbevételű víziközmű-társasága, a Fővárosi Vízművek (FVM) terveinek egészére rábólintott a hivatal. Igaz, ez viszont csak a 2019-ig szóló elképzelés volt, vagyis nagyon rövid időn belül terítékre kell kerülnie a 2020-ig szóló változatnak is. Sok más mellett Abony és Kocs községnek már a 2020-as terve is gond nélkül átment.
Bár a tervek minősége között nagy a szórás, a hivatali határozatok alapján úgy tűnik, hogy a beadók egy része nem fordított nagy figyelmet a csak közép- és hosszú távon megvalósítandó – és amúgy is nagyon képlékeny – II. és III. ütemre. Az is leszűrhető, hogy a fejlesztések forrásai sem állnak mindenütt rendelkezésre.
A KPMG 2015-ös tanulmánya igen borús képet festett a hazai víziközmű-társaságok állapotáról. A tanácsadó cég megállapította, hogy a már akkor is csak 42 cégből álló terület vállalatainak együttes árbevétele 2014-ben esett, és összességében veszteségesek voltak. Extra teher a vállukon, hogy miközben rendkívül magas fix költséghányaddal dolgoznak, a hálózatuk hossza után ugyanúgy tovább nem hárítható közműadót kell fizetniük, mint a náluk sokkal nagyobb árbevételű vezetékes ágazatoknak. E téren azonban változás remélhető a MEKH nyár elejei javaslata alapján, amelyet várhatóan az ősszel tárgyalnak a döntéshozók.
