Ritkán határozzák meg a műtárgyak nemzetközi piacát oly mértékben a politikai változások, mint 2016-ban történt. A június végi Brexit-népszavazást követő fontgyengülés például jelentősen megdobta a nyári londoni aukciós forgalmat, így a Sotheby’s a veszteséges első negyedév után nyereséges másodikat zárhatott (oda számolták el a júliusi árveréseket is). A Donald Trump novemberi elnökké választása utáni héten New Yorkban csapkodtak a kalapácsok, másfél tucatnál több festményt adtak el tízmillió dollár fölötti áron.
A tavalyi évről még nincsenek végleges adatok, de például a Sotheby’s aukciós összforgalma december 12-én összesen 4,1 milliárd dollárnál járt, ez csaknem harmadával kevesebb a 2015. végi 6 milliárdnál. (Az ügyleteiket nem nyilvánosan bonyolító műkereskedők, galeristák is hasonló mértékű visszaesésről számoltak be.) A fő gond az volt, hogy tavaly nem jelentek meg az árveréseken olyan sztártételek, mint 2015-ben, amikor a globális toplista első három helyére bőven százmillió dollár fölött lehetett bekerülni (az élen Picasso Algíri nők című képével, amely abszolút rekorder a maga több mint 179 millió dolláros árával). A 2016-os listavezető, Monet Szénaboglyája – amelyet jutalékkal együtt 81 477 500 dollárért adott el a Christie’s – egy évvel korábban csak a hatodik helyre kerülhetett volna be.
A kiugró értékű alkotások gyérülése megmutatkozott a teljes piaci volumenben is, hiszen nem volt, ami csábítsa a potenciális beadókat. Aki kockáztatott, az persze nyerhetett is: az említett Monet-kép például becsértékének duplájáért kelt el, más művészeknél pedig életműrekordot hozott a bátorság, ahogy ez Willem de Kooning több mint 66 millió dolláros eladásánál is történt. Csúcsra jutott Basquiat is, méghozzá kettős értelemben: az 1982-ben festett cím nélküli művéért adott több mint 57 millió dollár nemcsak a fiatalon meghalt művész rekordja, hanem 1980 után született alkotásért se adtak még soha ennyit az aukciós piacon.
