Infarktus: nem figyelünk a tünetekre

A szívbetegség elkerülhető, Magyarországon mégis minden második ember szív- és érrendszeri megbetegedések miatt hal meg. A gyanús tüneteknél azonnal mentőt kell hívni, de ezt sokan nem teszik, ezért is van az, hogy míg Ausztriában átlag hetven percen belül orvosnál van egy infarktusos beteg, nálunk jó, ha négy órán belül – mondta Merkely Béla orvosprofesszor, aki arról is beszélt, hogy melyek a szívgyógyászat legújabb kihívásai.

2017.04.09. 08:25 | Szerző: Fábos Erika/Vasárnap Reggel

– A hazai szívgyógyászatot nemzetközi szinten is elismerik. Magyarországon mégis minden második ember szív- és érrendszeri megbetegedések miatt hal meg. Mi ennek az oka?

– Nemcsak nálunk van így, ez egy világjárvány. A fejlett országok mindegyikében 30–60 százalék között van ez a mutató. Fontos azonban tudni, hogy a magas vérnyomás előfordulási gyakorisága nagyon magas hazánkban, szinte a felnőtt lakosság kétharmadát érinti. Növekszik a cukorbetegség és az elhízás is, ezek pedig súlyos rizikófaktorok. Örvendetes ugyanakkor, hogy az elmúlt húsz évben hét évvel javult a várható élettartam, ebből pedig négy év a szívbetegségek jobb kezelésének és a kedvező életmódbeli változásoknak köszönhető.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Merkely Béla orvosprofesszor - Kép: Teknős Miklós[/caption]

– A technológiai, informatikai fejlődés minden területen újabb és újabb eredményeket produkál. Sokszor szinte az egyetemi évek alatt évülnek el eljárások. Mennyire érinti ez a felgyorsult fejlődés a szívgyógyászatot?

– Amikor én végeztem, akkor olyan módszerek voltak mind a szívritmuszavar, a koszorúér-betegség, mind pedig a szívelégtelenség kezelésére, amelyek közül ma már egyiket sem használjuk. Huszonöt éve még ott tartottunk, hogy gyógyszeres kezeléssel kezdtük feloldani az infarktus során keletkezett vérrögöt az elzáródott érben. Ma viszont már azonnali ellátásra van lehetőség. Egy gyors műtéti eljárással, katéterrel biztosítjuk az ilyen erek átjárhatóságát. Ez a beteg beérkezésÉtől számított 25 percen belül megtörténik. Szívritmuszavar esetében nemrég szintén csak folyamatos gyógyszerszedéssel próbáltuk kezelni a betegeket, ma már egy kis műtéttel a ritmuszavar okát tudjuk megszüntetni. Ez egy rádiófrekvenciás beavatkozás, amelynek köszönhetően a betegnek később már nem kell gyógyszert szednie. Az új fejlesztések jóvoltából ma már olyan speciális pacemakerek vannak, amelyek vissza tudják adni a szívizomnak az erejét. A szívtranszplantáció, a műszívkezelés mindennapos, bevett gyakorlattá lett. A városmajori klinikán van Európában a második legtöbb szívátültetés, ötvenet meghaladó beavatkozást végzünk el évente. Hogy egy futurisztikus példát is mondjak, ma már az őssejtek alkalmazása a szív- és érrendszeri terápiában mindennapos dolog. Ilyenkor a beteg bőréből olyan speciális kötőszöveti sejteket nyerünk, amelyeket vissza tudunk programozni olyan sejtté, amiből szívizomsejtet, vagy akár érfalsejtet hozunk létre. Így mindenkinek a saját szövetéből tudunk visszajuttatni olyan működő sejteket a szívizomba, ami például infarktus során veszett el.

– Ezt a fejlődést próbálja segíteni a Nemzeti Szívprogram?

– A legnagyobb egészségügyi program keretén belül két betegségtípust – a szívizominfarktust és a szívelégtelenséget – kiemelten vizsgálunk, mindkettő jelentős halálozási faktor. Utóbbi esetében a szívizom ereje már nem elég arra, hogy a szervezet motorjaként valamennyi szervet a mindennapi tevékenységhez oxigénben és táplálékban gazdag vérrel lássa el. Egyebek mellett sejt-, molekula-, szövet-, klinikai és genetikai vizsgálatokkal kísérletezünk, de a szívtranszplantáció optimálisabb kezelési lehetőségeit is kutatjuk. Erre egy olyan központot hoztunk létre, amelyben sokféle szakterület dolgozik együtt, igen komoly tudományos és laboratóriumi háttérrel. Ezt a projektet a Semmelweis Egyetem vezeti a városmajori klinika közreműködésével, amely közismerten Magyarország és Közép-Európa legnagyobb szív- és érgyógyászati központja, de nemzetközi viszonylatban is a domináns, nagy centrumok közé tartozik. Társul hozzánk négy ipari partner is, hogy a munka eredményeképpen új technológiák kerülhessenek a gyógyászatba. Egy új szívkatéter, egy eddig még nem alkalmazott képalkotó diagnosztikai módszer, egy olyan informatikai projekt, ami speciális elemzést tesz lehetővé a betegek adatai között, és egy új gyógyszer fejlesztésén is dolgozni fogunk a következő három-négy évben.

– Mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki szívinfarktusban hal meg?

Merkely Béla

1966-ban született Budapesten.

1991-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel.

1999-ben PhD-fokozatot szerzett.

2006-ban az MTA doktora lett.

2007 – a Kardiológiai Tanszék – Kardiológiai Központ tanszékvezető egyetemi tanára lett.

2013: Kinevezték a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatójává.

2015 – a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese lett.

2016-ban az Egészségügyi Szakmai Kollégium Kardiológia Tagozat elnökévé választották.

2016: Az Európai Kardiológus Társaság alelnökévé választották.– Még mindig nagy, de sokkal kisebb, mint régen. A kilencvenes évek elején 15 ezer halottunk volt infarktus miatt, most hatezer. Ma az a legnagyobb kihívás számunkra, hogy a szívinfarktusból következő szívizomvesztés ne vezessen gyorsan szívelégtelenséghez, vagyis ahhoz az állapothoz, amikor a motor már nem képes megfelelő mennyiségű oxigénnel és táplálékkal ellátni a szerveket. A Nemzeti Szívprogramban is ez az egyik téma, ami fókuszban van.

– Többen halnak meg nálunk infarktusban, mint a fejlettebb országokban?

– Nem, ebben már nincs lemaradás, de abban igen, hogy nálunk több azon páciensek száma, akik 65 évnél fiatalabb korban kapnak infarktust. Tőlünk keletre nagyon rosszak az adatok, ott még nem vezették be az infarktus rendszerszerű kezelését. Magyarország az infarktus ellátásában is úttörő volt. 2006–2007-re már nem volt olyan területe az országnak, ahol megfelelő időn belül ne lehetett volna az infarktushoz katéteres kapacitást elérni a nap 0–24 órájában.

– Az infarktusnak van korábban észlelhető tünete, mint maga az infarktus?

– Sajnos a koszorúérre jellemző első tünet az esetek felében maga az infarktus. Ilyenkor a szívizom vérellátási zavara miatt szívizomelhalás következik be. Minél tovább tart ez a vérellátási zavar, annál nagyobb és súlyosabb a szívizom-károsodás. Minden perccel szívizomsejteket vesztünk, hat óra elteltével pedig elhal a szívizom, ezért fontos mielőbb orvoshoz jutni, és sajnos ezen a téren még mindig nincs elég fejlődés, a betegek többsége késlekedik, nem hív időben segítséget.

– Mik azok a tünetek, amelyek tapasztalása esetén, azonnal orvost kell hívni?

– A szívinfarktus leggyakoribb tünete a hirtelen fellépő égő, nyomó, a mellkasra kiterjedő, de olykor a gyomorszájba, állba, vállba és leggyakrabban a bal – de van úgy, hogy a jobb – karba sugárzó fájdalom. Fontos kiemelni azonban, hogy ez a tipikus mellkasi fájdalom férfiaknál jól érezhető, hölgyeknél és idős korban azonban tompul. Erre lehet következtetni abból, hogy a hölgyek és az idősebbek az átlagoshoz képest még többet várnak a panaszok jelentkezését követően az orvoshoz fordulással, mint a férfiak vagy a fiatalabbak. A fájdalom erőssége náluk csökkenhet, olykor gyomortáji részen szűnni nem akaró nyomó érzés formájában jelentkezik a roham.

– Mennyi időn belül kellene mentőt hívni?

– Sajnos az átlagember egészségről és betegségekről való tudása még mindig nem elégséges. A szívizominfarktusos betegek egyharmada a helyszínen meghal. Ha túlélik az első néhány percet, akkor már azon múlik a sorsuk, hogy milyen gyorsan cselekszünk. Ha ez az égő, nyomó mellkasi fájdalom nem szűnik húsz percen belül, mindenképpen orvost kell hívni. A magyar ember bírja a fájdalmat, de ezt a fájdalmat nem szabad tűrni. Ausztriában átlag hetven percen belül orvosnál van egy infarktusos beteg, nálunk négy óra, sőt a nőknél és idősebb korban még több eltelik addig. Ebben az a szomorú, hogy az elmúlt tíz évben ez az idő nem rövidült, hiába hangsúlyozzuk, hogy az élet és a későbbi életminőség múlhat azon, hogy milyen gyorsan kerül ilyenkor kórházba a beteg. Pedig az infarktus rendszerint családi körben vagy a munkahelyén éri az embert, tehát még segítség is lenne.

– Kiszűrhető az, hogy valakinek nagyobb az infarktus általi veszélyeztetettsége?

– Igen, van erre egy rizikóbecslés. Akinek a családjában korán, 55 éves kor alatt előfordult ilyen megbetegedés, ott az ismétlődés valószínűsége sokkal magasabb. A dohányzás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség és a magas vérnyomás szintén rizikófaktor. A dohányzás és a magas vérnyomás együtt nyolcszoros rizikó az infarktus kialakulásában. A másik, hogy a kor előrehaladtával szinte mindenkinél kialakulnak a koszorúereken felrakódások. Bizonyos paramétereket kontrollálni kell, és ha szükséges, gyógyszert kell szedni.

– Ezek ellen jó ideje megy egy kampány...

– Nagyon elítélem azt a kártékony kommunikációt, ami a koleszterincsökkentőkkel szemben megnyilvánul. Az emberek persze mindig szeretnének gyógyszer helyett valami gyógyteát, növényi kivonatot vagy csodaszert használni. Ezek a gyógyszerek használnak, és a májat sem teszik tönkre. Sőt, több mint két évtizedes klinikai vizsgálatok igazolják, hogy nagymértékben képesek csökkenteni a halálozást. Ráadásul nemcsak azzal, hogy csökkentik a koleszterinszintet, hanem azzal is, hogy csökkentik a gyulladásokat az érfalakban. Fontos lenne, hogy ha valakinek bizonyított szívbetegsége van, megbízzon a kardiológusában, és betartsa a kezelést.

– Tehát nem arról van szó, hogy úgyis a stressz és a genetika az oka, mindegy, mit csinálunk?

– Fontos tudatosítani, hogy elkerülhető betegségekről van szó. Sokat tehet mindenki saját magáért, ha nem magas a vérnyomása, a koleszterinszintje, nem dohányzik, normális a vércukorszintje és kordában tartja a testsúlyát – vagyis tudatosan törődik és felelősséget érez az életmódja iránt. Nem szabad legyinteni, hogy a stressz az oka, vagy a genetika. Ez nem igaz. A rendszeres testmozgás, optimálisan heti ötször egy óra, és a rostban gazdag, alacsony kalória- és szénhidráttartalmú, mediterrán étrend már önmagában sokat segít a megelőzésben, hiszen a legnagyobb nyereséget azzal lehetne elérni, ha kevesebb lenne a beteg.