Vírus tizedelte a méheket, exportra kevesebb jut, de itthon lesz elég méz, csak repcéből lesz hiány. A klímaváltozás és a vegyszerek miatt is veszélyben vannak a méhek, pedig a száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékának a beporzástól függ a mennyisége.
„Elég, ha a nyolcvanas évekig megyünk vissza, akkoriban, ha egy méhcsaládban 10 ezer ilyen atka szaporodott, azt túlélte, ma, ha kétezer atka bekerül egy családba, teljesen kipusztítja – mondta Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. – A méhek immunitása gyengébb, mint évtizedekkel ezelőtt volt. A sok növényvédő szer miatt egyre kevésbé ellenállók más betegségekkel szemben is. Ez az oka annak, hogy ez a mostani, tavaly ősz óta pusztító ázsiaiméhatka-járvány a magyar méhek 30-40 százalékát elpusztította országszerte, és egész Közép-Európában hasonló volt a veszteség. Egy termelő család 25–30 kilogramm mézet állít elő, most csak 12–15-öt produkáltak. A betegség miatt ugyanis újra kellett telepíteni a családokat, a fiatalabbak kevésbé győzik, és nem is lehetett egyik napról a másikra pótolni a veszteséget. Mára azonban már túl vannak ezen a méhészek, helyreállt az állomány.”
Fogyaszthatnánk sokkal többet is belőle
A betegség és az időjárás miatt repcéből kevesebb lesz a szokásosnál, akácból és napraforgóból viszont jól sikerült a szezon. A méhészek a magyar fogyasztói igényeket – a repcét kivéve – ki tudják elégíteni. Átlagosan a Magyarországon megtermelt méz 65–70 százalékát szokták exportálni, ebből idén kevesebb lesz.
„Fontos lenne, hogy az emberek jobban ismerjék a mézeket – mondta Bross Péter. – Talán többet is ennének belőle, ha tudnák, melyik milyen élettani hatással rendelkezik.
Manapság ugyanis fejenként 60-70 deka körüli a fogyasztás hazánkban, negyede az európainak, de északon még többet esznek belőle az emberek. Pedig a méz nemcsak a teába, hanem bármi más ételbe cukor helyett is kitűnő, és még a fogakat sem rongálja. Cukrai a répa- és nádcukorral ellentétben egyszerűen, könnyen felszívódnak és baktériumölő hatásúak. Támogatja az emésztést, a szervezet méregtelenítését, a vízkiválasztást. Enyhe hashajtó és nyugtató hatású, tehát nem egyszerűen csak édes, hanem egészséges is.”
A méz gyógyít, nem csak finom
Az apiterápia olyan gyógymód, amely többféle terápiát foglal magába, de közös nevező mindegyik esetében, hogy a méhektől nyert anyagokkal gyógyítanak vele különfélebetegségeket. Virágport, méhpempőt, propoliszt használnak fel hozzá, és maguk a mézek is sokféle élettani hatással rendelkeznek. Igaz, az akác a kedvencünk, de nem ez a legértékesebb mézünk, csak azért terjedt el ennyire, mert folyékony, nehezebben kristályosodik, így könnyebb felhasználni.
A mézben hozzávetőlegesen 190 tápanyag van: ásványi anyagok, enzimek, aminosavak, vitaminok – mondta el Körmendi Rácz János méhész, aki a méz és a méhészeti termékek terápiás felhasználásával is foglalkozik. – Nemcsak megfázásra, a májra, a vesére és a szívre is jótékonyan hat. A propolisz ugyancsak hatalmas érték, akárcsak a méhpempő, a keleti orvoslás igen régóta használja ezeket hormonális, autoimmun és allergiás betegségek esetén. A mézek hatása sokban hasonlít, de mindegyiknek van olyan sajátos tulajdonsága, ami kifejezetten egy-egy betegségre jó, ezért is érdemes jobban megismerni a mézeket.”
Hazánk Európa méhészországa
Magyarországon folyamatosan nő a méhészetek száma: jelenleg több mint 20 ezren foglalkoznak méhészettel, a méhcsaládok száma pedig meghaladta az egymilliót. Ezt jelzi az úgynevezett méhsűrűség is, amely a négyzetkilométerenkénti méhcsaládszámról ad tájékoztatást: Magyarországon 11 méhcsalád négyzetkilométerenként, ez a csúcs Európában.
A hazai méztermés évente 25 000 tonna körül alakul, az átlagos mézfogyasztás pedig 60 dkg/fő/év, azaz mintegy 6 ezer tonna méz fogy el idehaza. Ebből adódóan 15–20 ezer tonna méz exportra kerül, mégpedig a legtöbb – 98 százaléka – az uniós országokban talál vevőre. A legtöbbet Olaszország vásárolja, majd Franciaország következik, a harmadik helyen Németország áll. Az amúgy is a világ legnagyobb mézimportőre. A legtöbb mézet Spanyolország termeli, de az unió méztermésének kb. 12 százaléka Magyarországon készül.
Veszélyben vannak a beporzók
Az IPBES szervezet, amelyet 124 ENSZ-tagállam alapított, a Föld ökológiai állapotának felmérésével foglalkozik. A beporzókról szóló vizsgálatában több mint 80 ország több száz kutatója vett részt. A jelentés két év alatt készült el, ez volt az első közös tudományos dokumentuma.
Kovács-Hostyánszki Anikó, az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatója elmondta: a méhek és más beporzó rovarok az ökoszisztéma nélkülözhetetlen láncszemei.
A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Élelmiszereink egyharmada függ a tevékenységüktől, hiányuk élelmiszer-termelési katasztrófát okozna. A vadon élő beporzók számának komoly csökkenését eddig Északnyugat-Európában és Észak-Amerikában igazolták vizsgálatok. A világ többi részéről hasonlóan nyugtalanító adatok érkeztek, bár még kevés a vizsgálati eredmény ahhoz, hogy nagy léptékű következtetéseket lehessen levonni belőlük.
Mi még szerencsés helyzetben vagyunk
A gerinces beporzók 16 százalékát világszerte a kihalás fenyegeti. Noha a rovarokról nem készült ilyen világméretű értékelés, az egy-egy nagyobb régióval és a több országgal foglalkozó kutatások szerint a rovar beporzók több mint 40 százalékát helyi jellegű veszélyek fenyegetik.
A beporzókat mindenütt egyre jobban sújtja a táplálékhiány, a klímaváltozás, a kémiai stressz, a toxikus anyagok, valamint a méheket támadó különféle kórokozók: atkák, gombák, vírusok.
„A klímaváltozás, az intenzív mezőgazdasági növénytermesztés térnyerése, a nagy területeken vetett monokultúrák, a gyomok eltűnése, az új típusú rovarölő szerek térnyerése, tehát a minél intenzívebb mezőgazdasági termelés okozza a legnagyobb károkat – mondta Kovács-Hostyánszki Anikó. – A fejlettebb országokhoz képest hazánk szerencsés helyzetben van, a vadbeporzók köre is rendkívül széles, csak vadméhből 700 különböző faj él Magyarországon, és nem tapasztaltak jelentős mértékű méhcsaládelhullást sem. Ennek ellenére nagy haszna lenne a jövőre nézve, ha sikerülne kiterjeszteni az eddigi helyi kutatásokat és országossá tenni egy olyan felmérést, amelyből nemcsak a házi méhekről, hanem arról is tudni lehetne, hogy a vadbeporzók milyen helyzetben vannak hazánkban.”
