Összesen húsz festmény szerepel azoknak az olajfestményeknek a listáján, amelyeknél minden kétséget kizáróan bizonyítható Leonardo szerzősége. A most árverésre kerülő kép a festő egyetlen magánkézben lévő alkotása. A festmény igézően szép, a világ bármely múzeumának fő darabja lehetne… Ha valóban az, aminek látszik. A 100 millió dolláros becsült ára rendkívül magasnak tűnik, valójában azonban egy páratlan és rendkívül egyedi több száz éves festményért – amelyet a történelem talán legismertebb festője alkotott – inkább alacsonynak mondható. Ennek oka pedig a festmény körül még mindig meglévő bizonytalanság. A szakértők többsége ugyan most Leonardónak tulajdonítja, de ez bármikor változhat. Igaz, az is előfordulhat (ma már, amikor a vizsgálati eljárások rendkívül fejlettek), hogy a szerzősége kétséget kizáróan beigazolódik.
Történhet ez például úgy, hogy a hordozó diófa alapról megállapítható, hogy azonos tömbből vágták le, mint egy bizonyosan hiteles Leonardo-festmény fatábláját. A képpel kapcsolatban ebben a pillanatban még inkább nagy valószínűségről és nem bizonyosságról beszélhetünk. A szakértők többsége úgy gondolja, hogy azonos azzal a festménnyel, amely 1649 előtt I. Károly angol király tulajdonában volt, és amelyet a buckinghami herceg fia árvereztetett el 1763-ban. Legközelebb csak 1900-ban bukkan föl a festmény, Francis Cook vikomtnál, de ekkor már a szerzője ismeretlen, az állapota rossz, így hát 1958-ban egy árverésen 45 fontért cserél gazdát. Sorsáról majd ötven évig nem tudni semmit, 2005-ben viszont egy műkereskedőkből álló konzorcium szerzi meg, közülük a legillusztrisabb alak Robert Simon, a régi itáliai mesterek szakértője. Restauráltatják a képet, és megállapítják, hogy Leonardo saját kezű műve. Később eladják Yves Bouvier svájci műkereskedőn keresztül Dmitrij Ribolovljev orosz milliárdosnak 127,5 millió dollárért.
A kép mostani nyomott kikiáltási árát részben az magyarázza, hogy az említett mágnás hamis festmények forgalmazásáért feljelentette a svájci műkereskedőt, akit Monacóban aztán le is tartóztattak. Egyébként adócsalás miatt a svájci adóhatóság is köröztette, mostanra már Szingapúrban él. Hogy érthető legyen, miért fontos ez: a műkereskedelemben a proveniencia, azaz a festmény előélete – különösen egy ilyen kategóriájú képnél – legalább annyira fontos, mint a szakértői vélemény. Ha ugyanennek a képnek a múltja végig nyomon követhető lenne, és most Buckingham hercegének gyűjteményéből kerülne árverésre, akkor egyrészt nem a modern festmények közé tennék be piaci fogásként, és induló ára a mostaninak többszöröse, akár nyolc-tízszerese is lenne.
A Christie’s háború utáni modern és kortárs aukciójának másik sztártétele Andy Warhol Hatvan Utolsó vacsora című monumentális műve, amelyet Leonardo da Vinci híres Utolsó vacsorája inspirált. A képet, amelyet 50 millió dolláros előzetes becsléssel indít az aukciósház, Warhol 1986-ban, halála előtt egy évvel készítette. Andy Warhol aukciós rekordja 2013-ban született a Sotheby’s árverésén, ahol az 1963-as Ezüst autó balesete (Dupla katasztrófa) című művet 105,4 millió dollárért adták el.
