Jut-e szerep a Duna régió stratégiában az elektromos közlekedésre?
A közlekedés a második legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó az energiaszektor után, így nem véletlen, hogy a fenntartható személy- és áruszállítás az EU kiemelt célja. Az már világosan látható, hogy a benzin- és dízelalapú közlekedés a következő tíz-húsz évben nagymértékben visszaszorul, de még nem tudni, hogy a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően melyik alternatíva veszi át a helyét a közlekedésben: a villamos energia, a gáz, a hidrogén vagy éppen a bioüzemanyagok. Az elektromobilitás azonban innovációs potenciálja és társadalmi elfogadottsága miatt kihagyhatatlan az olyan diskurzusokból, amelyek a közlekedés zöldebbé tételéről szólnak.
Fotós: Szigetváry Zsolt
Milyen szerepe lesz az elképzelések szerint a földgáznak?
Üzemanyagként a földgáz két változata van elterjedve napjainkban. Az egyik az úgynevezett CNG (compressed natural gas), amely a Duna-völgyi országokban inkább használatos, a másik az LNG (liquified natural gas), amely a közlekedési üzemanyagok piacán bővülő tendenciát mutat. A gázalapú járművek által kibocsátott káros anyag mennyisége a hagyományos üzemanyagokkal hajtottakhoz képest elhanyagolható, a kedvező áron túl népszerűségének ez egyik legfontosabb oka. Bulgária után Magyarországon van a legtöbb CNG által hajtott jármű a Duna régió stratégia országai között. Ennek alapján az elektromobilitás elterjedése mellett a gázüzemű járművek további térnyerése is opció a következő években. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a hagyományos autóipar termelése jóval kisebb adaptációt igényel a gázüzemre való átállás esetén. Ez gazdasági és foglalkoztatási szempontból is kiemelt jelentőségű a régió egyes országaiban. Nem beszélve arról, hogy bizonyos országok számára összességében nem feltétlenül jár kisebb szén-dioxid-kibocsátással az e-közlekedés, ha a villamos energia előállítása nagyobb részben szénerőművekben történik. A kérdés igen sokrétű, pontos megválaszolása több szempont hosszas elemzését igényli, ezért is indítottunk diskurzust ebben a témában.
Régi hajóspanasz, hogy a Duna magyarországi szakasza kevésbé hajózható, mint a folyó többi része. A DRS segít ezen?
A stratégiában külön kiemelt terület a belvízi hajózás, amelyért Ausztria és Románia közösen felel. A dunai hajózás kapcsán megfogalmazott cél az, hogy 2010-hez képest 2020-ra legalább húsz százalékkal kell növelni a folyamon szállított áru mennyiségét, ez a jelenlegi tendenciák szerint tartható célkitűzés. A magyarországi szakasz hajózhatósága nem marad el a régió többi országának átlagától, és hazánk további fejlesztésekre törekszik. Fontos a hajózási útvonalak összekötése a szárazföldi szállítmányozással, az intermodalitás révén ugyanis lényegesen egyszerűbb és olcsóbb lehet az áruk mozgatása. Több nagy projekt hat ebbe az irányba. Kiemelném például a komáromi teherhíd építését, amelynek épp egy nappal a stratégia budapesti éves fóruma előtt tették le az alapkövét.
Milyennek tartja a hazai dunai hajózási adottságokat?
Magyarország területén a hatékony dunai hajózást alapvetően a hajóútfenntartás minősége és az infrastrukturális feltételek határozzák meg. Ez utóbbiak érdemi fejlesztését számos hangsúlyos magyar részvételű projekt segíti a stratégiában. Ilyen az összesen 1,9 millió euró költségvetésű Dante (DHBW Abwärme–Nutzungs–TechnologiE) projekt, amelynek a dunai vízi közlekedési adminisztratív eljárások fejlesztése a célja, ezáltal pedig a bürokratikus akadályok csökkentése a Duna transznacionális program támogatásából. Az CEF (Connecting Europe Facility), azaz európai hálózatfinanszírozási eszközprogramjában hat sikeres, magyar részvételű projekt fut a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium koordinálásával, ebből három a folyami információs szolgáltatások (RIS) hatékonyságát növeli és fejleszti. Egy projekt a vízi út mint TEN-T korridor hosszú távú tervezésével foglalkozik, de Magyarország eredményesen pályázott a hajóútkitűzési eszközpark átfogó fejlesztésére is (Humark projekt), amelynek keretében a harminc-negyven éves hajópark és a kitűzési jelek megújulhatnak. Végül mintegy 25 millió euróból valósul meg a nemzetközi FAIRway Danube projekt, amelynek célja a víziút-üzemeltetés regionális szintű összehangolása, valamint a helyreállítási és fenntartási főterv egyes részeinek a végrehajtása a Dunán és annak egyes hajózható mellékágain.
Hat éve indult az együttműködés
Az Európai Unió 2011-ben, a magyar uniós elnökség fontos eredményeként fogadta el a Duna régió stratégiát, amely kilenc uniós és öt EU-n kívüli országot fog össze. Ezek az országok tizenegy szakterületen segítik a régió összeköttetéseinek fejlesztését, a környezetvédelmet és a gazdasági mutatók javítását. A DRS és három további makroregionális kooperáció (balti, adriai és jón, valamint az Alpok) az unió 19 tagállamában és nyolc EU-n kívüli országban 270 millió embert érint. Magyarország e feladatokon belül három fő területen vállalt koordinációs szerepet. Ezek a fenntartható energia használatának ösztönzése, itt Csehországgal működik együtt, a vizek minőségének helyreállítása és megőrzése, ebben Szlovákia a partnere, végül a környezeti kockázatok kezelésében, Romániával közösen.
