A földgáznak nagyobb szerepe volt a magyarországi távhő-előállításban 2016-ban, mint az előző években, de a termelők a korábbiaknál olcsóbban jutottak hozzá ehhez az energiahordozóhoz. Míg 2014-ben a távhő előállításához felhasznált energia 63,46 százalékát adta a gáz, addig 2016-ban már a 70,54 százalékát, ám a beszerzés gigajoule-ra vetített átlagos ára az első esetben 3429, a másodikban csak 2546 forint volt – derül ki a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének (Matászsz) közös tanulmányából.
A MEKH azonban egy másik változást emelt ki a közleményében: a vizsgált időszakban látványosan, 115,5 megawattról 177,86 megawattra nőtt a fűtéshez rendelkezésre álló termálvízalapú technológia hőteljesítménye. Ezzel a földhő súlya a távhő előállításához igénybe vett megújulókon belül 12,48 százalékról 17,82 százalékra nőtt, de persze a prímet továbbra is a 81,91 százalékosra csökkenő súlyú biomassza vitte.
Ám még így is a távhőtermelés teljes energiaigényén belül a biomassza súlya már csak 15,79, a termálvízé pedig 3,44 százalékos volt. Még kisebbek az arányok országos összevetésben. A magyarországi lakásoknak ugyanis a 17,28 százalékában volt távfűtés 2016 végén, vagyis a fenti adatok csak erre a bő egyhatodnyi állományra vonatkoznak. Ezekben a lakásokban 20 százalék fölötti volt a gázalapú központi fűtés, csaknem 22 százalékos az egyedi megoldású helyiségfűtés, 18 százalékos az egyedi áramfűtés és 16 százalékos az egyedi gázfűtés aránya.
Az év végén 95 hazai településen volt távfűtés, mintegy 650 ezer háztartásban. A távfűtött lakások aránya az észak-dunántúli térségben és a Dél-Alföldön volt a legnagyobb, a legalacsonyabb a Dél-Alföldön. A felhasználókat 216 távhőrendszeren keresztül szolgálták ki. (A 2003-as adat, amely a tanulmányban a legrégebbi, még 242 rendszert említ.) A távhő 68 százaléka – ami szerényen növekvő arányt jelent – forró és meleg vizes kazánokból érkezett.
Egy településen általában egy távhőszolgáltató működik – írja a MEKH. E társaságok többsége a települési önkormányzatok tulajdona, egyes helyeken a szolgáltatóban a távhőtermelő (villamosengedély-köteles fűtőerőmű) is tulajdont szerzett. Néhány településen a távhőszolgáltató üzemeltetését koncessziós szerződéssel magántulajdonú vállalkozások végzik. A lakossági és közintézményi felhasználók távhőellátása hatósági áron történik, a többi felhasználó esetében kétoldalú megállapodások alakítják az árakat.
