Idén már hatodik éve működik a díjtámogatott agrárbiztosítási rendszer, melynek keretében a gazdálkodók a támogatott körbe tartozó biztosítások díjának legfeljebb 65 százalékát utólagos támogatásként visszakapják. A konstrukciót évről évre egyre több gazdálkodó veszi igénybe – tavaly óta egyes nagyvállalatok, valamint állami és önkormányzati szereplők is újra visszatérhettek a rendszerbe –, ezért a támogatandó díjak összege a 2015-ös 5,7 milliárdról 2016-ban 7,5 milliárd forintra, míg idén eddig már 9,8 milliárd forintra emelkedett. Mivel a bekövetkező káresetek miatt a biztosítók számos ügyfélnél még javában vezetik vissza az előzetes kármentességi kedvezményeket, a díjak végösszege az év végére jó eséllyel átlépi a 10 milliárdos határt – mondja Póczik András, a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének (FBAMSZ) elnökségi tagja. Immár negyedik éve négy biztosító (az Allianz, a Generali, a Groupama és az osztrák Hagelversicherung fióktelepeként működő Agrár Biztosító) termékei közül választhatnak a gazdálkodók.
Noha a díjtámogatási keretet 2016-ban évi 3 milliárdról 4 milliárd forintra emelték, ez már a tavalyi évben sem nyújtott fedezetet az elérhető támogatások maximumára. A tovább növekvő igények miatt idén a díjtámogatás felosztása biztosítási típus szerint várhatóan az alábbi sémában zajlik majd. A legfontosabb szántóföldi növényekre, valamint a szőlőre, az almára és a körtére kötött csomagbiztosítások (A típus) esetében 47 százalék körül lehet a visszatérítés mértéke. A jórészt zöldség- és gyümölcskultúrára, illetve a legfontosabb szántóföldi kultúrákra köthető jégeső-, fagy-, vihar- és tűzkárbiztosítások (B típus) esetén körülbelül 34 százalékos, a többi növény (C típus) esetén pedig szintén mintegy 34 százalékos visszatérítés várható.
„Bár az előző években nagymértékben emelkedett a szőlő- és gyümölcskultúrákat érő természeti károk nagysága, a biztosítások zömét továbbra is a szántóföldi növényekre kötik – emelte ki Póczik András. – Pedig az értékesebb ültetvényekben sokkal nagyobb összegű károk keletkezhetnek, így a biztosítás elhagyásával a termelők magasabb kockázatot vállalnak. Ráadásul biztosítás nélkül a kárenyhítési alapból megítélt térítésnek is csak a felére lesznek jogosultak.” Szintén probléma, hogy a több mint 2 millió hektáros hazai erdőterületnek csupán mintegy 5 százaléka van biytostva. Az igénybevétel annak ellenére ilyen csekély, hogy a tűzesetek mellett idén is bőven előfordult jég-, árvíz- és szélviharkár, hónyomás, emellett bizonyos rovarok is tetemes károkat okoztak. Mindezekre összetett, helyzetre szabható konstrukciók állnak rendelkezésre, az igénybevétel azonban továbbra is szinte elenyésző.
Az idei évben nagyobb téli és tavaszi fagykárokat is jelentettek a gazdálkodók. A jégeső különösen nagyobb alföldi szőlősökben és a szabolcsi almatermelő vidékeken okozott károkat, de jelentős mértékű volt a mátraaljai, a borsodi (Megyaszó térsége), illetve a Bátaszék–Mohács környéki gazdákat érő jégveréskár is. A vihar akkor is tudott jelentős károkat okozni, ha nem társult jéggel. A Balaton déli partján, Siófoknál mérték az eddig legerősebb, óránként 150 kilométer feletti szélsebességet, amely rengeteg nagy volumenű vagyonkárt okozott: a szél ereje képes volt például a földön álló helikoptert is felborítani.
