A romániai egy százaléka származik az elsősorban magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező romániai vállalkozások egyesületének 44 tagjától, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) azonban ennél jóval nagyobb részt szeretne vállalni a magyarországi és a romániai vállalkozók közötti üzleti kapcsolatok serkentéséből. „Tizenkét év áll a hátunk mögött, ezalatt nemcsak a világban történt sok minden, de az egyesületünk életében is – mondta lapunknak Diósi László elnök, az OTP Bank Románia vezérigazgatója. – A 2000-es évek végének világválsága a mi sorainkban is rendet vágott, elkötelezettségünkön azonban nem ejtett csorbát.”
Forrás: MTI Fotó: Illyés Tibor
A bukaresti és kolozsvári bázissal, ugyanakkor sepsiszentgyörgyi irodával tevékenykedő egyesület vezetője szerint már a szervezet önmeghatározása sem volt könnyű feladat. „Sokat gondolkodtunk azon, kik is vagyunk, miben is vagyunk mások, lehetünk-e mások, hol a helyünk a hasonló romániai szervezetek körében? Aztán úgy döntöttünk, könnyebb úgy azonosítani magunkat, hogy mik nem vagyunk: nem vagyunk helyiek, nem vagyunk regionálisak, nem számítunk kamarának, de főleg nem vagyunk senki konkurenciája. Viszont olyan, magyar érdekeltségű vállalkozások tömörülése vagyunk, amely lehetőségeket keres és kínál, mindig a helyi közösségek hasznát keresve igyekszik azonosítani és megvitatni a közös feladatokat” – fogalmaz Diósi.
Az RMÜE elnöke elképesztőnek tartja, hogy még mindig milyen keveset tudnak egymásról a két ország vállalkozói. „Kisebb tragédia, hogy mindkét ország inkább nyugatra tekintget, mintsem a szomszédot venné észre. A romániai vállalkozók térképén gyakorlatilag nem szerepel Magyarország, mint ahogy az időjárás-jelentésben sem tüntetik fel soha Budapestet. – Hiányzik egy kiegyensúlyozott Magyarország-kép, miközben olasz, spanyol, német régiók képviseletek szintjén építik az arculatukat Bukarestben. Növekvőben ugyan a magyar kezdeményezések száma, de még mindig nem elegendő ahhoz, hogy megfelelően fel tudja mutatni a magyarországi piaci lehetőségeket a román kamaráknak, szakmai szervezeteknek.”
Leginkább kis lépésekben és azokon a pontokon kínálkozik lehetőség egyre nagyobb számban bevonni a vállalkozásokat, ahol megindultak a határ menti együttműködések. A Békéscsaba–Arad–Temesvár háromszögben, illetve a Szatmár–Nyíregyháza viszonylatban hamarabb alakultak ki működő kapcsolatok. Pedig a statisztika nem nagyon lehangoló, hiszen csaknem 12 ezer magyarországi tőkével működő vállalkozás tevékenykedik ma Romániában. A „dübörgés” korában az olasz vállalkozások száma a 34 ezerhez közelített, a német tőkéjű vállalkozások száma a 20 ezres kategóriában volt, mindezek tükrében akár egészségesnek is tekinthető a magyar jelenlét aránya, az 5-6. hely, a folyamatosan növekvő trend.
„Azok a magyar cégek igazán sikeresek Romániában, amelyek miután megmelegedtek egy kicsit Kolozsváron, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, azaz magyar nyelvi közegben, átlépték a Kárpátokat, és Iasiban (Jászvásár), Bukarestben, Craiován kerestek pozíciót, országos lefedettséget építettek ki. A kitáguló piac dimenzionálja igazából a vállalkozásokat, illetve az, hogy közben megismerik a magyartól nagymértékben különböző román vállalkozói kultúrát” – vázolta fel Diósi a sikeres romániai magyar vállalkozói mintát.
