Várhatóan egyetlen nagy csomagban tárgyalja a magyar és az orosz fél a hazai gázellátást érintő, egymással szorosan összefüggő kérdések sorát az őszre várható kormányközi vegyes bizottsági ülésen. A találkozóra a december 3-6-ra tervezett Budapest Energy Summit rendezvényhez időzítve kínálkozik mód. A megbeszélések eredményei azért lehetnek nagy súlyúak, mert a bizottságban mindkét fél miniszteri szinten képviseli országát, és decemberig alaposan fel lehet készülni a tárgyalásokra.
amely – tekintettel a hazai gázpiac átalakulására – az eddiginél kisebb, évi 4-5 milliárd köbméteres mennyiségről szólhat. Ez még mindig több a magyarországi lakosság igényénél, de megnyugtató lehet, ha az intézményeknek és a kulcsfontosságú ipari felhasználóknak is kiszámítható feltételek mellett érkezik a szénhidrogén.
Nem lenne meglepő, ha megtárgyalnák az orosz Gazprom vagy leánycége, a Gazprom – már bejáratott – magyarországi gáztárolását is, de már hosszú távra. A hazai tárolókapacitások ugyanis jóval nagyobbak a belföldi igényeknél, ha viszont az orosz fél lekötne a többletből egy-két milliárd köbméternyit, az magyar oldalon egyrészt bevételt jelentene, másrészt javulna az ellátás biztonsága, ha a felhasználókhoz fizikailag is közelebb lenne a nekik szükséges gáz. Persze, nem ok nélkül szorgalmazza egy ideje a magyarországi tárolást a Gazprom, innen ugyanis kényelmesebben láthatná el európai vevőit.
Az orosz társaság korábban már jelezte, hogy vegyes vállalati formában szívesen beszállna a magyarországi gázalapú áramtermelésbe (ilyen kihasználatlan kapacitás is van bőséggel). Ezenfelül kisebbségi, legfeljebb 20 százalékos tulajdonosként bevásárolná magát a gáztőzsdénkbe, amelyen egyébként is szinte kizárólag az ő gázával kereskednek. A Gazprom ezen ambíciói – és a kölcsönös előnyök – kapcsán viszont a magyar fél is időszerűnek tarthatja megtárgyalni a hosszú távú gázimportszerződés magyarországi kedvezményezettje, a jövőre 25 éves Panrusgáz Zrt. sorsát.
Ennek az 50-50 százalékban magyar és orosz cégnek a profitján ugyanis akkor osztoztak utoljára fele-fele arányban a tulajdonosai, amikor a cég magyar része még a Molé volt. Jelenleg a haszon 65 százaléka a Gazprom Export markát üti, 10 százaléka a szintén a Gazprom csoporthoz tartozó Centrex Hungária Zrt.-t illeti, és csak negyedrész jut az 50 százalékban tulajdonos MVM Zrt.-nek. Vagyis a nyereség képződésében mérsékelten érdekelt magyar fél jobban járna, ha a hasznon való osztozkodás visszaterelődne a korábbi mederbe. A 2016-os, mintegy egymilliárd forintos osztalékból így az MVM 250 milliót, a Centrex 100 milliót kapott a nyilvános adatok szerint. Eltér az 50-50 százaléktól az igazgatóság és a felügyelőbizottság képviselőinek aránya is.
Ma még nem látni, hogy a formálódó gázvezetéktervekből melyek válnak valóra, vagyis hosszabb távon Magyarország mely határain át és honnan érkezik majd érdemi mennyiségű gáz. Továbbra is rendelkezésre áll az egyébként is legrövidebb és bevált, Ukrajnán keresztüli szállítás. Emellett persze erős magyar érdek fűződik az alternatív útvonalakhoz, amelyeken az Északi vagy a Török Áramlat, továbbá a nemzetközi LNG-szállítmányok és a romániai, netán azeri szénhidrogénmezők gázához is hozzáférhetünk.
