Kitarthat az ukrán tranzitútvonal

Hiába jár le 2019-ben az orosz–­ukrán gáztranzit-meg­­­­ál­lapodás, Ukrajna arra szá­mít, hogy területén keresztül 2021-ig még biztosan továbbít a Gaz­prom gázt Európába, ugyanis csak akkorra adja át az Északi Áramlat II. gázvezetéket – válaszolt a Világgazdaság kérdésére Vira Konsztantinova politológus, az Ukrán Diplomáciai Akadémia vezető szakértője, aki arról beszélt, nincs szakmai, piaci indoka sem az Északi, sem a Déli (Török) Áramlat megépítésének.

Ukrajnán keresztül évente közel 100 milliárd köbméter gázt tranzitálnak, de a kapacitás évi 146 milliárd köbmétert is lehetővé tenne.

Vira Konsztantinova a két orosz elkerülővezeték-tervet politikai indíttatásúnak nevezte, rámutatva, hogy a Gazpromnak hivatalosan is feladata az orosz állami érdekeket képviselni.

Attól nem tart a politológus, hogy Ukrajna nem tudná megoldani az energiaellátását az előttünk álló télen is – immár harmadszor – az orosz gáz közvetlen importja nélkül. (Közvetve természetesen vásárolt orosz gázt, részben Magyarországon keresztül.) Emlékeztetett, hogy országa gázellátása még a március eleji nagy lehűlések idején sem került veszélybe, amikor a Gazprom néhány napra leállította az Ukrajnán keresztüli tranzitot.

Keleti szomszédunk támaszkodhatott a betárolt készleteire, lakosságának gázigénye pedig 15 százalékkal csökkent a hirtelenjében meghirdetett, „csavard lejjebb” akció sikerének köszönhetően.

Ukrajna az állami Naftogaz és a neki gázt szállító orosz Gazprom évek óta tartó elszámolási vitái, perei miatt igyekszik függetlenedni az orosz gáz vásárlásától. Ebben saját gáztermelése növelésén, a gáz részbeni kiváltásán és az alternatív beszerzéseken túl számít az Egyesült Államokból cseppfolyós formában várható gázra is, ám ennek még

európai infrastruktúra-fejlesztési feltételei vannak.

Vira Konsztantinova a Világgazdaság felvetésére elismerte:

az amerikai gáz tervezett európai eladása mögött ugyanúgy lehetnek politikai megfontolások, mint az orosz vezetéktervek mögött, de „nekünk ez csak jó, hiszen nő a verseny, több helyről vásárolhatunk”.

Hasonlóan jónak tartja azt a lehetőséget, hogy Ukrajna Magyarországon keresztül esetleg Romániából érkező földgázt is vásároljon, de ez a szándék a gáz árán múlik majd. Ukrajnát további importforráshoz segítheti a szlovákiai kezdeményezésű Eastring vezeték megépítése is, bár a magyarországi rendszer-üzemeltető és -irányító társaság, az FGSZ terveiben egyelőre parkolópályán van az ehhez való csatlakozás.

Az orosz–ukrán politikai ellentétek megviselték a két ország atomenergiai kapcsolatait is. A négy ukrajnai atomerőműben működő tizenöt szovjet tervezésű és gyártású atomreaktor egy része például orosz helyett már amerikai (Westing­house) fűtőanyagot használ. Az a terv, hogy az átállás folytatódik.

Ugyanakkor nem célunk, nem is lehet az, hogy az orosz TVEL-től egyáltalán ne vásároljunk, hiszen a reaktoraink egy része kizárólag orosz fűtőelemmel tud működni

– közölte a szakértő. Mint elmondta, Ukrajna áramellátásának több mint 50 százalékát az atomerőművek adják. Az ország a továbbiakban is támaszkodni kíván az atomenergiára, de energiastratégiájában nagy súlyt fektet a megújulókra is. Az utóbbiak arányának el kell érnie a 20 százalékot, ehhez hozzájárul majd a csernobili atomerőmű térségében telepítendő naperőmű is.

A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja