Nagy átalakulás előtt áll az autóipar, ma azonban még képlékeny, hogy pontosan milyen lesz a jövő közlekedése. Nem vitás, hogy az elektromos autóknak egyre nagyobb szerep jut, és az sem kérdés, hogy a múltbeli értékek továbbra is fontosak maradnak a márkáknak és a vevőknek. Ennek szellemében készítette el a Pebble Beach Concours d’Elegance-hoz méltó tanulmányautóját a Mercedes-Benz. A stuttgartiak ugyan lekésték a kerek évfordulót, de a 2017-ig sebességrekordernek számító, 1937-es W125-ös szellemi utódja 81 évvel az eredeti után is megdobogtatja az autórajongók szívét.
Lenyűgöző formaterve nem csupán a teljesen burkolt karosszéria vonalait, hanem a harmincas évek szivar alakú versenyautóinak karakterét is idézi.
Az elöl 24, hátul 26 colos, rózsaaranymetál-színű kerekek egyenként 168 küllőből állnak, és félig ezüstszínű burkolatot kaptak, fix emblémával a közepükön. A bő öt méter hosszú és két méter széles karosszéria mindössze egy méter magas, karbonból készült, ami több ponton is látható maradt. Bravúros megoldás az átlátszó, hátsó „vezérsík” és az aktív hátsó légterelő.
Az egyszemélyes utasterében jól megférnek a múlt hagyományos anyagai, a bőr, a fa és az alumínium a jelen és a jövő technológiájával – ilyen például az egész szélvédőt vetítőfelületként használó head-up display.
A megszokott információk mellett versenypályán tanácsokkal segíti a pilótát, akinek a tető nélküli felépítés miatt nemcsak a négypontos öv, hanem a kabriókban bevált légsál is hasznára válik.
Túl a megjelenésen és a szolgáltatásokon, a Silver Arrow nemhiába viseli az EQ nevet:
a frissen bevezetett, elektromos almárkához hűen villanymotor hajtja, 750 lóerős teljesítménnyel.
Padlóba épített, 80 kilowattóra kapacitású akkucsomagjával a WLTP-ciklus szerint 400 kilométeres hatótávolságra képes. Hangtalan működése ízlés szerint az F1-es versenyautók vagy az utcai AMG modellek mesterségesen előállított hangjára cserélhető.
A cikk a Világgazdaság december 11-i számában jelent meg
