A stuttgartiak magasra tették a lécet

Nem kevesebbet állít a gyár, mint hogy a Taycan a márka 71 éves fennállásának legfontosabb autója, hiszen ez a jövő sportkocsija: elektromos üzemű, a hétköznapok során is könnyen használható, mindenféle kütyüt támogató modell. Annyiból megpróbálnak a jelenlegi vásárlói szokásokhoz idomulni, hogy az egyébként is használt elnevezéseket kapja a villanyautó is, így Turbo és Turbo S változatban lehet majd megvásárolni – pedig nincs is benne feltöltő –, később lesz kisebb teljesítményű alapváltozat is.

Már a Turbo esetén sem lehet panaszkodni a teljesítményre, hiszen 680 lóerő és 850 newtonméter áll a vezető rendelkezésére, ami 3,0 másodperces 0–100-as és 10,6 másodperces 0–200-as sprintre elég, a csúcssebesség elektronikusan korlátozott 260 kilométer per óra. A Turbo S már 761 lóerőt és 1050 newtonmétert tud, ami hasonló határok között 2,6, illetve 9,8 másodperces vágtát eredményez, a plafon itt is óránként 260 kilométer.

Mindkét modellben egy-egy villanymotor hajtja a tengelyeket, amíg elöl egyszerű fogaskerék-áttétel van, hátul kétfokozatú váltó – az egyes a jó gyorsuláshoz kell, a második fokozat pedig utazásnál csökkenti az energiafogyasztást. Kezdetben csak egyféle, 93,4 kilowattóra kapacitású lítiumionteleppel készül a Taycan, ennek különlegessége a 800 voltos üzemi feszültség, amely akár 270 kilowatt teljesítményű töltést is képes felvenni – ilyen töltők még nincsenek kereskedelmi forgalomban. Ha lesznek, 22,5 perc alatt lehet majd 80 százalékos töltöttségi szintet elérni, és 5 perc alatt 96 kilométernyi energiát az akkuba táplálni. A gyengébb Turbónak 450, az erősebb Turbo S-nek 412 kilométeres hatótávolságot ígérnek, persze ekkor az ember nem nagyon használja ki az autóban rejlő lehetőségeket.