B, mint lágy hibrid

Az XC60-as csúcsdízele mostantól villanymotoros rásegítéssel spórol. A Volvo névadását illetően van egy kis csavar, ugyanis függetlenül attól, hogy benzines vagy dízel modellről van-e szó, amelyben elektromos rásegítés dolgozik, B jelzést kap. A tesztre fogott B5-ös orrában a jól ismert ikerturbós, 2,0 literes, négyhengeres dízel munkálkodott, amelyhez egy 13,6 lóerős és 40 newtonméteres többletet adó indítógenerátort kapcsoltak. Mivel a speciális nyomástárolós Power Pulse turbók miatt alacsony fordulaton eddig is erős volt a 235 lovas csúcsdízel, a 48 voltos rendszer működését abból vesszük észre, hogy már 20 kilométer per órás tempónál lelövi a motort, illetve hogy az újraindítások milyen finomak. A korábbi D5-ös start-stopjához képest ég és föld, ahogyan az új B5-ös beindul. Az egyetlen, amit szokni kell, az a brake-by-wire fékpedál nyomáspontja, hiszen először az indítógenerátorral fékez az autó, az üzemi fék csak később lép működésbe. Ugyan a dízel hangja nagyobb gázadásra kifejezetten érces, a 7,5 literes tesztátlag jól mutatja, hogy egy eltalált konstrukcióról van szó, és a 7,1 másodperces gyorsulással azért kellően dinamikus. Harmonikus és igazi hosszútávfutó a dízel XC60-as, amelyből a 235 lóerős verzió (csak 4 x 4-esként létezik) 15 595 000 forinttól vihető haza.