Bár az elnök-vezérigazgatói székbe még csak idén májusban került, a hazai Siemensnél már 2012 óta dolgozik vezető beosztásban. Milyen tervekkel vette át a stafétabotot?
Valóban lassan egy évtizede vagyok a Siemensnél, a Digital Industries divízióvezetőjeként, e terület további irányítása mellett kerültem a nyugdíjba vonuló Dale A. Martin helyére. Ez egy több mint 170 éves múltra visszatekintő vállalat, amely büszke a hagyományaira, a kiválasztásomban is biztosan szerepet játszott, hogy már jó ideje ott voltam a tűz közelében. Az a feladatom, hogy a globális stratégiaváltás hozta változásokhoz a hazai leányvállalat is proaktívan, minél hatékonyabban alkalmazkodjon. Ha az anyacégre eddig egy nagy csatahajóként tekintettünk, akkor a megújulással már sokkal inkább egy kisebb, gyorsabban mozgó flottát látunk, a decentralizálódással pedig az a cél, hogy a piaci igényekhez közelebb hozzuk a termék- és szolgáltatásportfóliónkat. Ennek szellemében a magyar Siemenst is kiszervezések, átalakítások jellemezték az elmúlt években, és arra törekszem a szervezeten belül, hogy kifelé, a partnereknek is stabilitást és megbízhatóságot sugározzak a csapatommal, miközben a gyorsan változó világ adaptálása zajlik.
Hogyan foglalná össze a legfontosabb változásokat?
Megerősödnek a hosszabb távú célokat szolgáló üzletágak, így a Digital Industries és a Smart Infrastructure, azaz a digitális ipar és az okos-infrastruktúra területe. Ezáltal a fejlesztések, tevékenységek központja az automatizáláson és a digitalizáción van, a hajtástechnológiától kezdve, az energiaelosztáson, az épületautomatikán és a hálózatirányításon át egészen az elektromos autók töltési infrastruktúrájáig. Különösen ezen területeken ügyfélorientált innovatív megoldások piaci bevezetésére készülünk, szoftveres megoldások vagy egyéb magas hozzáadott értékű szolgáltatások révén. Fontos tudni, hogy a Siemens a világ tíz legnagyobb szoftvercégének egyike, a magyar piacon pedig a Siemens csoporthoz tartozik többek közt az Evosoft szoftverház, ahol 1500 szakember dolgozik ipar 4.0-s fejlesztéseken is. Az olyan hagyományos termékek, mint a mobiltelefonok vagy a háztartási gépek, már nem szerepelnek a palettán, ezáltal kevesebb a lakossági fogyasztó, jóval több az ipari-kereskedelmi megrendelő, mint korábban.
A tavaly szeptemberi üzleti évben 95 milliárd forintról 51 milliárdra esett az árbevétel. Ez csak az átszervezés következménye, vagy tetten érhető benne a Covid-hatás is?
Ez alapvetően az átszervezés következménye, amely egy alaposan megtervezett folyamat, és a pandémiától függetlenül ment végbe. Az volt a cél, hogy a nagy ipari konglomerátum helyett lássunk egy high-tech céget, a változás pedig nemcsak a Siemens Zrt.-nek, hanem a leváló területeknek is a javukra vált. Ezzel együtt a pandémia miatt is visszafogottabb üzleti éven vagyunk túl.
A karcsúsított Siemens Zrt.-től milyen pénzügyi mutatók várhatók a mostani üzleti évben?
A mi első negyedévünk naptár szerint az esztendő vége, az október–decemberi időszak, amikor már kezdett helyreállni a bizalom, és újból felfutottak a megrendelések. Annak a kedvező hatását is éreztük, hogy bár a szolgáltató szektorban még ma is sok a kérdőjel, az ipar hamar talpra állt. Jól indultunk tehát, az eddigi eredményeket látva könnyen elérhetjük a 2019-es szintet, ami egy erős év volt. Ha más 10 százalékkal nő, mi megcélozzuk a 20-30-at is, de a piaci átlag feletti bővülést egy zöldmezős beruházáshoz kapcsolódó nagyobb projekt erősen befolyásolhatja. Éppen az egyszeri tényezők és a bázishatások miatt, a hosszú távú fenntartható növekedésben hiszünk, elvégre előremutató területekre koncentrálunk.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / VG
Hogyan alakulnak az állami, illetve a magánszektor megrendelései?
Míg korábban kiegyenlítettebb volt az állomány, ma már csak az értékesítés mintegy negyede mögött áll a a többi a versenyszféra, és nemcsak multinacionális vagy hazai tulajdonú nagyvállalatok, hanem kis- és középvállalkozások is. Fontos határterület az energiahálózat üzemeltetése, amely részben állami, részben magánkézben van, de ide tartoznak az erőművek is, hiszen az energia-előállításhoz is szállítunk ipari automatizálási eszközöket a segédüzemi rendszerekbe. Az arányok akkor persze tolódnak, ha bővül Paks, vagy éppen alaphálózatot fejleszt az áramszolgáltató. Az utóbbira példa, hogy a naperőművek térnyerésével decentralizálódó hálózat ingadozásai kezelhetetlenek szoftveres megoldás nélkül, így ebben a rendszerirányítás is érdekelt. De ugyanilyen fontos az áramszolgáltatói hálózatokhoz beszállítandó berendezések, eszközök piaca, ez sokkal inkább magánszektor. Mint ahogy az ipar egésze is, kezdve a nemcsak a mi esetünkben hangsúlyos autóiparral, vegyiparral, élelmiszer- és gyógyszergyártással, gumiiparral. Összességében elmondható, hogy most kifejezetten egészséges a magyar gazdaság szerkezete: sok nemzetközi cég van, amely jelentős beruházásokat, egyben tudást, kompetenciát hozott, nem ritkán itt gyártott gépeket, eszközöket használnak szerte a világban. Eközben számos magyar tulajdonú kkv megerősödését szolgálja az e körnek történő beszállítás, előnyükre válik az éles verseny.
Az autóipar fékezésének milyen hatása volt?
Ahogy a világpiaci kereslet visszaesett, a Covid-korlátozások miatt pedig átmenetileg a gyárak is bezártak, az üzemeltetéshez egyébként elengedhetetlen szolgáltatásaink iránti igény azonnal visszaesett, gondolok itt elsősorban az alkatrészellátásra, a karbantartásra. Eleve kritikus időszakban érte a szektort a pandémia, hiszen volt egyfajta bizonytalanság a hagyományos és az elektromos meghajtású fejlesztések között, ráadásul fogyasztói oldalról a carsharing is megváltoztatta az igényeket. Miután kezdett helyrebillenni a termelés, jött a csiphiány, ami a nagyobb kereslet és a kisebb kapacitás okán az alapanyagok egyre szélesebb körét érte utol. Pedig most már újra felpörgött a piac, csak éppen nincs miből gyártani. Ezzel együtt bizakodva várjuk a debreceni BMW-beruházást is.
Említette az egészséges gazdasági szerkezetet. Ezek szerint a Siemens számára szemüveg nélkül is láthatók a kisvállalkozások?
A kkv-szektor kiszolgálása jelentős erőforrásokat igényel, éppen ezért bevonjuk azokat a rendszerintegrátor, gépgyártó, villamos-nagykereskedési partnereket, amelyek jobban elérik ezeket a cégeket. Az említett partnerek zöme is kkv, húsz-harminc fős mérnöki csapatok, megbízható megrendelők, nemcsak átveszik a know how-t, hanem el is viszik a versenyszféra kisebb szereplőihez a megoldásainkat.
És a nagyvállalati megrendelések között továbbra is megvan a nemzetközi túlsúly?
Egyes területeken, ha például csak az elektromos akkumulátort gyártók beruházásait nézzük, ezt nehéz ellensúlyozni. De más szektorokban, mint például az építőipar, az élelmiszeripar vagy a vegyipar, a hazai tulajdonú partnerek megrendelései dominálnak.
Mi lehet a következő években az ipar 4.0 szerepe itthon?
Az ország felismerte, hogy a legmodernebb technológiák megléte versenyképességi kérdés, ezért is vonz be Európán kívülről is minél több olyan beruházást, újabban főként a Távol-Keletről, amely az ipar 4.0-s megoldásokon, a digitalizáción, az automatizáláson alapul. De ahhoz, hogy a gazdaságpolitikai szándék célt érjen, olyan tervezői-fejlesztői környezetre van szükség, amely lehetővé teszi a magas hozzáadott értékű termék, szolgáltatás minél rövidebb és gyorsabb útját az ötlettől a megvalósításig, egészen az értékesítésig. A piaci igény diktál. A Siemens válasza erre a digitális és a valódi világ összekapcsolása. Megoldásainkkal a cégek költséghatékonyan tervezhetnek, fejleszthetnek, szimulálhatják az elkészült prototípus működését, mint ahogy a gyártósort is megépíthetik virtuálisan, amelyet akár velünk fizikailag meg is valósíthatnak. A virtuálisból a valós térbe lépve a munkaerőhiány miatt is fontos az automatizálás: míg tíz-húsz éve minden szerszámgép mellett ott állt valaki, addig ma már egy kezelő ellát egyidejűleg hat-hét berendezést is. Az a célunk, hogy a Siemens mind globálisan, mind pedig a magyar piacon élharcosa legyen a digitalizációnak, ezt szolgálja a cég belső megújulása is.
