Mindenképpen lehet arra számítani, hogy az uniós döntéshozók legalább erre az évre hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjen vagy legyen nulla az üzemanyagok bioadalékokkal történő kötelező adagolása, és az is elképzelhető, hogy e téren bizonyos mozgásteret adnak a tagállamoknak – válaszolt a VG-nek a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) főtitkára.
Grád Ottót azért kérdezte erről lapunk, mert Orbán Viktor miniszterelnök a múlt heti nemzetközi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a következő uniós megbeszélésen – másik két javaslat mellett – az adalékolás felfüggesztését fogja kérni. (A másik két kérés az áram és a földgáz nagykereskedelmi ára együttmozgásának megszüntetése, illetve az uniós szén-dioxid-kvóta kereskedelmi rendszerének pihentetése lesz.) Grád Ottó közölte, hogy Csehország lépett az adalékolás idei csökkentése érdekében, vagyis már van a kormányfő által felvetett intézkedésre uniós példa. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a bioösszetevő literenként mindössze néhány forinttal drágább az üzemanyag kőolajalapú részénél, és az adalékolás aránya is szerény.
A VG piaci információi szerint egy liter benzin vagy gázolaj árából 20-30 forint a bioanyag.
Igaz, a termelési költségek és így a nagykereskedelmi árak csökkentése szempontjából ez is számít, de megoldást nem jelent a magas árak mellett. Annál nagyobb érvágás lenne a bioetanol-gyártóknak. A hazai piacon évente eladott 1,5 milliárd liter benzinben 5 százalékos keverési arány mellett 75 millió liter bioalkohol van, ez 70 ezer tonnát jelent, hirtelen tehát ennyire lenne szükség.
A bioetanol-gyártók mosolya nem lesz őszinte
– utalt a termelők várható reagálására a MÁSZ főtitkára.
A dízel adalékolása terén más szempontból hozhat könnyítést a kötelező bioadagolás csökkentése vagy szüneteltetése. A dízel esetében ugyanis olyan olajos magvakból (napraforgóból, repcéből) származó alapanyagra van szükség, amelynek a beszerzése Ukrajnából és Oroszországból a háború miatt számottevően romlik. Könnyebbség lenne tehát, ha az amúgy is nehezen teljesíthető adagolási kötelezettség lazulna vagy megszűnne.
„Európában a túltermelés okozta feszültségeket bioüzemanyag-előállítással és zöldpolitikai projektekkel, a termelés visszafogásával kezelték, de már a Covid alatt is éreztük, hogy nem tudunk kellő mennyiségben termelni. Ezt a háborús helyzet rendkívüli mértékben felerősítette” – adott rövid áttekintést a VG-nek Sándorfy András, a Marton Genetics ügyvezető igazgatója. A nagy ukrán sztyeppéken sokkal egyszerűbb volt repcét termelni, Ukrajnából jött a repceolaj, erre épült a megújuló-üzletág biodízelága, de most kiderült, nem is olyan természetes, hogy a vonatok mindig hozzák a repceolajat, így pedig kérdésessé vált, hogyan lehet teljesíteni a bekeverési arányt – magyarázta.
Európában nem lehet ennyi repcét előállítani, az egyre gyakoribb szárazságok miatt jelentősen csökkent a vetésterület, Magyarországon pedig most sok helyen ki kellett tárcsázni a vetést, mert nem kelt ki.
Sándorfy András szerint a bioetanol szempontjából jogos lehet az a felvetés, hogy kukoricát azért még tudunk termelni, de ez sem ilyen fekete-fehér: az erős északi termelőknél a kukoricát elsősorban silózásra, takarmány-előállításra használják, tehát az állattenyésztést szolgálja. Ennek egy melléküzletága a biogáz. A bioetanolt szemes kukoricából lehet előállítani, főként Közép-Európában, a Balkán egy részén, valamint Észak-Olaszországban és Dél-Franciaországban. Viszont a szemes kukorica az élelemmel és az abraktakarmánnyal versenyez, itt pedig felvetődik a kérdés: kenyeret tankoljak a kocsiba, vagy bioüzemanyagot?
Az agrárszakértő szerint ráadásul az EU nincs tisztában azzal, hogy mezőgazdasági termékekkel éppen hogyan áll, mert vannak ugyan éves statisztikák, de egy adott pillanatban – például egy ilyen válság esetén – nem tudjuk megmondani, hogy most sok van, vagy kevés.
A választott döntéshozóknak pedig nagyon fontos arra koncentrálniuk, hogy mindig legyen elegendő élelem.
Ez magyarázza például a gabonafélék exportbejelentési kötelezettségét, vagy azt a felvetést, hogy ebben az időszakban a megújulónak nevezett agrártermékeket nem kellene beletennünk a benzintankjainkba.
Persze a Marton Genetics ügyvezetője azt sem állítja, hogy a „kenyeret vagy benzint tankolok” kérdés mindent felülírhat, hiszen fenn kell tartani a lehetőségét annak, hogy a bioüzemanyagot előállító üzemek ne menjenek tönkre, ugyanis ha nem jutunk fosszilis energiához, akkor működtetni kell a rendszert, ha szűkösen is.
A VG felvetésére, hogy a mezőgazdasági termények bioüzemanyagként történő felhasználásának korlátozása csökkentheti-e a takarmányárakat, Sándorfy András azt válaszolta, ma inkább az a kérdés, hogy az állattenyésztő hozzájut-e a takarmányhoz. Mindennek megy föl az ára, és szerinte ez velünk fog maradni akkor is, ha holnapután tűzszünet lesz, vagy nagyon hamar konszolidálódik a helyzet. Úgy véli, azután is minimum egy évvel lehet számolni, amikor már érezhetően kezd helyreállni a rend.
