IEA: út a nettó zéró kibocsátáshoz

Felvázolta a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a globális energiaágazatnak, hogy milyen út vezet a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás 2050-re megcélzott eléréséhez. Modelljében – amelyet műszakilag leginkább megvalósíthatónak, költséghatékonynak és társadalmilag elfogadhatónak tart – nagyban számol az atomenergiával is. A jelentést ismertető Atombiztos blog idézi az ügynökség ügyvezető igazgatóját, Fatih Birolt, aki szerint „a szavak és a cselekvés közötti szakadéknak meg kell szűnnie, ha azt szeretnénk, hogy 2050-re elérjük a nettó nulla kibocsátást, és a globális hőmérséklet emelkedését 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk. Ehhez a gazdaságaink alapját adó energiarendszereket teljesen át kell alakítani.”

Az IEA bemutatja, hogy a főbb ágazatokban mikor és mire van szükség ahhoz, hogy a világ elérje a klímasemlegességet, az ipari folyamatokban pedig elérjék a nulla szén-dioxid-kibocsátást 2050-ig. Az elmúlt években az energiaágazat volt a felelős az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy háromnegyedéért. Ha az energiaszektor kibocsátása nettó nullára esik, azzal 50 százalék az esély arra, hogy a hosszú távú átlagos globális hőmérséklet-emelkedés másfél fokra korlátozódik.

A forgatókönyv szerint 2030-ig 75 százalékkal csökken a fosszilis tü­zelő­anyagok használatából származó metánkibocsátás. A teljes energiatermelés 2020 és 2030 között 7 százalékkal lesz kisebb, és ez 2050-ig így is marad. A szénkereslet 90 százalékkal, azaz kevesebb mint 600 millió tonnával egyenértékű mennyiséggel esik 2050-ig, míg a napi olajfelhasználás 75 százalékkal, 24 millió hordóra, a földgázfelhasználás pedig 55 százalékkal, 1750 milliárd köbméterre zsugorodik. 2050-ben a megmaradt fosszilis tüzelőanyagokat már nem az energetika használja fel, hanem az ipar. Az energiaszektor éves beruházása, amely az elmúlt években globálisan átlagosan mintegy 2,3 milliárd dollár volt, 2030-ra 5 milliárd dollár lesz a jelentés szerint. Az átlagos éves energetikai beruházás a globális GDP részarányaként 2050-ig körülbelül 1 százalékkal lesz magasabb, mint az elmúlt években.

Az ütemterv több mint négyszáz lépést határoz meg ahhoz, hogy a nettó nulla kibocsátást 2050-ig el lehessen érni. Ennek része, hogy nem fektetnek be új fosszilis üzemanyag-ellátási projektekbe, nem döntenek korszerűtlen szénerőművek építéséről, 2035-től pedig nem adnak el új, belső égésű motorral felszerelt személygépkocsit.

Az atomenergia terén az IEA szerint három fontos kérdésről kell dönteni: a létesítmények üzemidejének meghosszabbításáról, az új építkezések üteméről és az atomtechnológia fejlődéséről. Ezek nélkül a fejlett gazdaságokban a nukleáris energiatermelés a kétharmadával fog csökkenni a következő két évtizedben az elöregedő atomerőművek leszerelése miatt.