A 2013–2014-es magyarországi rezsicsökkentés eredményeként átlagosan körülbelül 25 százalékkal estek a hazai háztartások érintett kiadásai, és volt egy bújtatott rezsicsökkentés is, mert a tarifákban nem jelent meg az infláció hatása sem – mutatott rá Szép Tekla, a Miskolci Egyetem docense a Magyar Energetikai Társaság által rendezett Magyar Energia Szimpóziumon.

Bed,Time
Fotó: Shutterstock

Mint felidézte, már az intézkedések meghozatala idején is felmerült, hogy a hatósági lakossági árképzés mennyire illeszkedik az uniós elvekhez. Az Európai Bizottság 2016-ban kezdeményezte is az uniós szintű kivezetésüket, de mivel minden ország ellenállt, adott feltételekkel engedte ezeknek az áraknak a továbbélését azzal, hogy 2022-ben, majd 2025-ben elvárja a rendszerek felülvizsgálatát.

Jókor jött a rezsicsökkentés, szükség volt rá

Szép Tekla indokoltnak nevezte a magyarországi rezsicsökkentést, mert a bevezetése előtt nagyon sokat költöttek a hazai háztartások az energiaszámláik kifizetésére. 2010-ben a magyarországi lakosok 7,4 százaléka nem tudta megfelelő hőmérsékleten tartani télen a lakását – az európai átlag 3,4 százalék volt –, a háztartások negyede késett az energiaszámlák befizetésével. Ezt a helyzetet három fő dolog okozta az általa idézett tanulmány szerint: alacsony volt a lakosság szabadon elkölthető jövedelme, az energiaárak viszonylag magasak voltak, az épületállomány energiahatékonysága pedig rossz.

A rezsicsökkentés hatásaként jelentősen javult a helyzet, csökkent az energiaszegénység és annak kockázata is.

Mindazonáltal már a 2011-es energiastratégiában megfogalmazták, hogy a lakossági szolgáltatásban el kell választani az ellátást és a szociális szempontokat, 2019-ben pedig az Európai Bizottság hiányolta a magyar energiastratégiából, valamint az energia- és a klímatervből a hatósági tarifák kivezetésének időpontját és az energiaszegénység felszámolásának mikéntjét.

 

A fa és a szén a szegények tüzelője?

Az egyetemi docens ismertette a rezsicsökkentésnek a háztartások energiafelhasználására gyakorolt, például jóléti hatását. Ilyen, hogy az úgynevezett „energialétra” jelenség nyomán a lakosság egyre magasabb minőségi energiahasználatra vált: fa és gáz helyett gázzal fűt. Az általa tűzifacsapdának nevezett jelenség azonban arra utal, hogy a hazai lakosság magas szilárdtüzelő-felhasználása lényegében a szegénység fennmaradását mutatja, hiszen a „fa és a szén a szegények tüzelője”. Erre reagálva később a szimpózium egyik előadója arra mutatott rá, hogy Csehországban, ahol nagyon magas a lakossági szilárdtüzelő-felhasználás, aligha beszélhetünk a lakosság energiaszegénységéről.

A hivatkozott tanulmány szerint a rezsicsökkentés mégis elsősorban a magasabb jövedelműeknek kedvezett (nagyobb felhasználáshoz nagyobb árkedvezmény is társult), és kicsit nőtt a társadalmi egyenlőtlenség. 

Az intézkedés 2,5-2,6 százalékponttal csökkentette az inflációt.

Egyben azonban beépült a lakosság várakozásaiba, így viszont az energiaátmenet már 2015-től lassult, és nem csak a Covid hatására. Az átmenet élénkítésére a legtöbb lehetőséget az épületenergetika kínálja. A magánépületek korszerűsítése kétszer akkora hatékonyságot ígér, mint a középületeké, de a felújításokhoz az eddiginél több támogatásra lenne szükség.

Egyszer vége lehet a mostani helyzetnek

A rezsicsökkentés révén a lakosság érintett kiadásai 632 milliárd forinttal csökkentek a tájékoztatás szerint, de ezt a pénzt Szép Tekla nem megtakarításnak nevezni, hiszen azt a lakosság elköltötte. Szerinte fontos lenne tudatosítani, hogy egyszer vége lesz a mostani helyzetnek, amelyről nem lehet tudni, hogy még meddig tartható fenn. Fel kell készülni a változásra, a hangsúlyt az energiatakarékosságra és a hatékonyságra kell helyezni, a megújuló alapú termelés erősítése pedig csak a második.