Lehetővé tenné a társasházakon telepített napelemekkel kapcsolatos elszámolást a társasházon belüli fogyasztók ennek érdekében tömörült kisebb csoportja számára egy olyan új konstrukció, amelyet a Magyar Energetikai Hivatalnál dolgoztak ki, majd ismertettek egy közelmúltban tartott fórumon. A jelenlegi szabályozási környezetben csak arra van lehetőség, hogy egy társasházi felhasználó telepít napelemet a saját villamosenergia-igényének kielégítésére, vagy arra, hogy az egész társasház telepít a közös fogyasztásának fedezésére.
Most is lehet, csak nem úgy
Az első esetben az adott lakó a társasházi közgyűlés felhatalmazásával telepítheti a – szakszóval – háztartási méretű kiserőművét (HMKE) a saját háztartása számára. Az éppen feleslegben termelt áramot a hálózatba juttatja, amelyből vételez is szükség esetén. E két utóbbi tételről adásvételi szerződést köt egy áramkereskedővel. A lakó hálózati csatlakozási és hálózathasználati szerződése módosul, a lakásának a csatlakozási pontján pedig az elosztó ad-vesz mérőt szerel fel. Ez a mérő valóban csak ad és vesz, vagyis nem méri sem a felhasználó tényleges fogyasztását, sem a napelem termelését.
A második esetben a kiserőmű által termelt áramot a társasház közös épületrészei áramellátásra fordítják, ilyen a lépcsőházi világítása, a lift, vagy a közös keringtető szivattyú működtetése. A HMKE-vel kapcsolatos szerződéseket a társasház megbízása alapján a közös képviselő kötheti meg. Ez esetben az ad-vesz mérő a közös társasházi fogyasztáshoz kapcsolódik, míg a társasház egyes felhasználóinak külön-külön villamos hálózati csatlakozási és használati szerződései vannak az illetékes elosztóval, és külön-külön fizetik meg a rendszerhasználati díjakat is.
E két megoldás azonban nem teszi lehetővé, hogy az adott társasházon lévő napelemek áramát több háztartásban is használják, korrekt és átlátható, egymás közötti elszámolás alapján.
A MEKH-nél kidolgozott elgondolás erre talált választ, hangsúlyozva, hogy a koncepció szerint létrehozandó társasházi közösségi napelemek üzemeltetése nem az úgynevezett energiaközösségek formájában történne, amelyek létrehozását az áramtörvény már lehetővé tette. (Ilyenből a Világgazdaság tudomása szerint az ezzel kapcsolatos bejelentések ellenére még egyetlen sem létezik.)
Jöhetnének a társasházi termelő-fogyasztók
A társasházi közösségi napelemkoncepció megkülönböztet négy típusú felhasználót. Az aktív felhasználó a saját maga termelésű vagy tárolt áramot a saját csatlakozási pontján használja vagy tárolja, a közcélú hálózatba betáplálja, fogyasztásának vagy betáplálásának rugalmasságát felajánlja, de mindez a részéről nem minősül önálló foglalkozásnak, sem elsődleges gazdasági tevékenységnek. Az együttesen tevékenykedő aktív felhasználók a közös csatlakozási ponton csatlakoznak a közcélú hálózatra, és az általuk vagy az együttesen tevékenykedő csoport valamely aktív felhasználó tagja által termelt vagy tárolt villamos energiát a közös csatlakozási ponton felhasználják, a közcélú hálózatra betáplálják, fogyasztásuk vagy betáplálásuk rugalmasságát felajánlják, de ez sem minősül önálló foglalkozásnak, ahogyan elsődleges gazdasági tevékenységnek sem. A termelő-fogyasztó olyan aktív felhasználó, aki megújuló energiaforrásból saját fogyasztásra termel villamos energiát, vagy megújuló energiaforrásból saját termelésű áramot tárol vagy értékesít. Végül az együtt eljáró termelő-fogyasztók – ilyenből legalább kettő kell – a tevékenységüket ugyanazon épületben fejtik ki és megállapodnak arról, hogy e tekintetben együttesen járnak el. A társasházi közösségi napelem elgondolás lényegét éppen ezen elszámolások jelentik.
Eddig nem létező szerződéstípus születne
Első lépésként a társasház közös, de nem feltétlenül egyhangú döntés alapján telepít egy közös kiserőművet, az ezzel kapcsolatos elszámolásokban részt venni szándékozók pedig „együttesen eljáró termelő-fogyasztókká – egyszerűbben társasházi termelő-fogyasztókká – válnak. Nem kötelező beszállni, a kimaradók nem minősülnek társasházi termelő-fogyasztónak. Ám ekkortól a kiserőmű által termelt villamos energia felosztása és elszámolása már nem társasházi közgyűlési, hanem a társasházi termelő-fogyasztók közötti kérdéskör. Mindazonáltal alapvetés, hogy a közgyűlési hozzájárulás értelmében a kiserőmű áramát használják a társasház közös épületrészeinek áramellátására is. A társasházi termelő-fogyasztók csoportja nem önálló jogalany, csak a csoportot alkotó végfelhasználók külön-külön.
Ez a lényegA csoport tagjai megállapodásban rögzítenék a kiserőmű létesítésének finanszírozását, üzemeltetésének szabályait, áramának felhasználási helyeit, a közösségbe való belépés és kilépés feltételrendszerét, illetve, hogy a termelt áramot hogyan osztják fel maguk között. A statikus megoldás szerint meghatározhatnak egy év minden negyedórájára állandó súlyokat, a dinamikus szerint pedig a termelő-fogyasztók tényleges negyedórás vételezése alapján. Az arányokat a közös képviselő adná át a területileg illetékes elosztónak. |
A kiserőmű tulajdonosa a társasház lenne.
A létesítésének és üzemeltetésének kiadásait/költségeit a társasházi termelő-fogyasztók csoportja viseli a megállapodásuk alapján. Bár a kiserőmű üzemeltetésével külső szervezet is megbízható, a tulajdonjoga nem adható át.
Kell majd egy termelést is mérő okosmérő
A szükséges jognyilatkozatok megtételére a közös képviselő lenne jogosult. A társasházi termelő-fogyasztók külön-külön kötnek szerződést annak az áramnak a vásárlásáról a kereskedőjükkel, amelyből a közös kiserőmű által termelten felüli szükségletüket elégítik ki, ahogyan a közös kiserőmű termeléséből származó többlet energia eladásáról is. Külön-külön kötnek hálózati csatlakozási és használati szerződést is az elosztóval, és külön-külön fizetik a rendszerhasználati díjakat. Viszont a kiserőmű hálózati csatlakozási és használati szerződését a közös képviselő köti meg. A kiserőmű (a termelést mérő) okosmérővel csatlakozik a társasház belső villamos hálózatára.
Nem az újépítésűekre találták ki
Az újépítésű társasházak tetején nem jellemző, hogy napelemeket telepítenének a fejlesztők, aminek racionálisan oka van, ott gyakorlatilag nincs arra hely a modern gépészeti eszközök mellett. A tetők ugyanis tele vannak mindenféle építménnyel, berendezéssel, ami miatt a strangszellőzések, a teremgarázsok füstelszívói, a liftgépház, a kazánok külső elemei mellett nem férnek el a tipikusan nagy felületet igénylő napelemek.
A jelenleg is több száz budapesti lakást építő Metrodom-csoport – miközben a még nem is kötelező BB- energiatanúsítványt is túlteljesítve már AA-s lakóépület kivitelezésébe kezdett – most tervezi az első új házára napelem telepítését.
Ez viszont csak a közösségi területek energiafelhasználását fedezi majd, vagyis elsősorban a lift üzemeltetését, valamint a lépcsőházak, folyosók világítását, de az elektromos autótöltőkre már nem lesz, nem lehet elég – tudta meg a Világgazdaság Kricsfalussy Tamástól, a Metrodom csoport értékesítési igazgatójától.
A nagyvárosi társasházépítők számára komoly dilemma, hogy mi kerüljön a tetők jellemzően nem túl nagy, szabadon maradó felületére. A sűrűn beépített városi környezetben a zöldtetős megoldás kedveltebb és a környékbeliek által is támogatott megoldás, sokkal inkább, mint az amúgy is gépészettől zsúfolt tetőre még egy újabb építmény felszerelése.
A használatának minél nagyobb arányára szorító újabb és újabb előírások mellett a modern, fenntartható építészet az energiaszükséglet minimalizálására törekszik, amely vastag falakkal, vaskos hőszigeteléssel és megfelelő nyílászárókkal érhető el.
A napelem ezért elsősorban a családi házakban élőknek megoldás Kricsfalussy szerint, de ahol egyetlen tető alatt akár több tucatnyi lakás is van, csak részben lehet elég az így termelhető energia.
Ezt pedig egy liftes társasházban kézenfekvő módon a közösségi fogyasztáshoz szükséges mennyiség előállítására logikus fordítani.
A Metrodom illetékesének tudomása szerint korábban épült házaikban is, ahol felmerült a napelem telepítésének lehetősége, azt mindenütt a közösségi fogyasztás szempontjából vizsgálják elsősorban a közös költséget minimalizálása érdekében.
