„Az ukrán tranzitútvonal kiesése az utolsó előtti fő vezetékvonal megszűnését jelenti Oroszország felől, a lépésben közvetlenül leginkább érintett két ország pedig Ausztria és Szlovákia” – válaszolt a Világgazdaságnak Turai József, a T-Energy Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója, akit azután kérdeztünk, hogy egy hete az ukrán Naftogaz állami vállalat vezetője jelezte, a társaság várhatóan nem hosszabbítja meg a 2024 végén lejáró orosz–ukrán gáztranzit-megállapodást, mert az orosz gáz vásárlásával Európa az Ukrajnát megtámadó Oroszországot támogatja. Igaz, Olekszij Csernyiszov egyúttal nyitva hagyott egy kiskaput: „az EU a következő hónapban felvetheti ezt a kérdést”.
Turai magyarázata szerint azonban Ausztria és Szlovákia földrajzi elhelyezkedése Magyarországénál kedvezőbb abból a szempontból, hogy az előbbi két ország hatékonyabban érheti el a nyugati és az északi gázágakat. Éppen ezért hazánknak, valamint Szerbiának és a többi balkáni országnak, mint például Észak-Macedónia,
egyelőre a horvátországi Krk szigeten lévő cseppfolyósföldgáz- (LNG) terminál bővítése az egyetlen gyorsan járható diverzifikációs útvonal.
Az ukrán tranzitág megszűnése esetén Magyarország és Szerbia orosz gázzal való vezetékes ellátására egyedül a Bulgária felől Szerbiába belépő cső marad, és jelenleg az is terhelt Bulgáriai tranzitdíj-emelési tervével. (Bulgária döntése kifejezetten a területén továbbított orosz gázra vonatkozik.) A T-Energy igazgatója viszont úgy látja, hogy nem jelenthető ki százszázalékos biztonsággal, hogy az EU nem kaszálja el az egész bulgáriai próbálkozást. A bolgár döntésnek ugyanis sokkal több köze van a bulgáriai belügyekhez, mint az orosz gáz szállításának akadályoztatásához.
Emellett – jelentette ki a szakember – egyelőre arra sem kell mérget venni, hogy az ukránok nem hosszabbítják meg a szerződést, ugyanis a háborús állapotok esetleges megszűnésével teljesen új helyzet áll majd elő. Viszont bármilyen békekötésre is kerül sor, a másnapján várhatóan még nem áramlik azonnal orosz gáz az ukrajnai tranzitcsövön, bár nem is zárható ki teljesen. Mégis esélyesebb egy 2026-os újraindulás.
Kockázatossá válhat a Török Áramlat is
„A szállítás újraindítása elsősorban az EU és USA érdekellentéte, mert a sajtóvisszhangok ellenére EU-nak nagyobb szüksége van az orosz gázra, mint az látszik. Ez persze az USA-t nem érdekli túlságosan, mégpedig a geopolitikai érdekei miatt” – mutatott rá Turai József. Úgy látja továbbá, hogy az orosz gázról való esetleges leválás abba az irányba mutat – azáltal, hogy a régi csővezeték-rendszereken nem fog gáz áramlani –, hogy a Török Áramlat pontosan olyan állapotba fog kerülni kockázatosság szempontjából, mint az Észak Áramlat.
„Tessék észrevenni, hogy egy ilyen tele van úgynevezett szerepcserékkel a piacon! Olyan energia- és geopolitikai pozíciókat vehetnek fel intézmények, vállalatok, országok, az infrastruktúra és a kormányzatok, amelyek eddig teljesen elképzelhetetlenek voltak.” Kiemelte:
Példa erre a Hamász és Izrael esete is: a Közel-Keleten Izrael olyan a Nyugat számára, mint Ukrajna Európában – igazából nem sok különbség van.
Nem tudni, mit hoz a Turai József által említett szerepcsere az Ukrajnába Nyugat felől – részben Magyarországon át – érkező orosz gáz esetében, ennek a tranzitnak a leállításáról ugyanis nincs szó. Igaz, az eladók sem közvetlenül orosz cégek, a szerződések pedig (vélhetőleg) nem hosszú távúak. Ugyanakkor ismert, hogy eladó van bőven, ahogyan olyan vállalat is, amelyek nem eladásra, hanem az ukrajnai tárolásra viszik ki keleti szomszédunkhoz a gázukat.
Figyeljük Ausztriát, és ne vessük el a szenet!
Az igazgató szerint az MVM-nek már sokkal korábban el kellett volna kezdenie minden irányba alternatív beszállítói szövetségeket kiépíteni, legyen az akár Katar, az USA vagy Közép-Ázsia, benne Törökországgal és Azerbajdzsánnal. Ugyanakkor a nyugati szövetségek még mindig megbízhatóbbak, mint a keletiek, ráadásul a közép-ázsiai régióban ott van Irán is. De ettől függetlenül a kapcsolatrendszer építését nem most vagy tavaly, hanem már legalább egy évtizeddel korábban meg kellett volna kezdeni. „Ami most megy, az kapkodás és improvizálás. Politikai hovatartozástól függetlenül ebben egyetértünk” – közölte.
Példaként Ausztriát hozta fel, amelyet érdemes mindenben figyelni. Az osztrákok halkan és diszkréten vásárolják fel továbbra is az orosz gázt, miközben keresik az érintett mennyiség pótlásának a forrásait.
Turai József megállapításához kívánkozik az a friss hír, amely Alfons Haber, az E-Control Austria igazgatójának bejelentésével kapcsolatos, miszerint az orosz gáz Ukrajnán keresztüli importja azután is folytatódhat, hogy lejár az orosz állami Gazprommal kötött tranzitszerződés 2014 végén. Persze ehhez az is kell, hogy az érintett gázvezetékek ne sérüljenek meg.
Turai végül felvetett egy tabutémát, a szénalapú energiatermelés fenntartását is. Szerinte az új gázforrások feltérképezésének és pótlásának a legvége az, hogy Magyarországon nem kellene eldobni a szén hasznosítását, hiszen két modern, tisztább magasabb hatásfokú lignitblokk megépítése sok fejfájástól kímélne meg mindenkit.
Hatalmas érvágás lenne Szlovákiának az ukrán fenyegetés beváltása, de Magyarország átvészelheti
Nagyon érzékenyen érintené a szlovákiai GDP-t az orosz gáz tranzitjából származó bevétel kiesése – mondta a Világgazdaságnak Balogh József energiapiaci szakértő. Szlovákián keresztül jut orosz gázhoz Ausztria is, de vásárolhat más irányból is. Magyarországot viszont már nem érintené az ukrán tranzit leállása, mert bár a hosszú távú magyar–orosz gázszerződés szerinti mennyiség kisebb részének Ausztria felől kellene érkeznie, ez a betáplálási irány már átterelődött a szerbiai útvonalra.
Már egy megzuhant tranzit kieséséről beszélünk
Jelenleg is napi 30-40 millió köbméter orosz gázt továbbít Ukrajna, az első féléves napi 40 millió köbméteres mennyiség közel 15 milliárd köbmétert tenne ki éves bázison – írja a Center on Global Energy Policy. Ebből évi 12 milliárd köbméternyi jut az Európai Unióba, 2,6 milliárd köbméternyi Moldovába. Mindez azonban a töredéke a 2008 és 2019 közötti, átlagosan évi 90 milliárd köbméteres mennyiségnek.
Az összeállítás szerint az Ukrajnán keresztüli gázszállítás kockázatai a következők:
- az infrastruktúra fizikai sérülése (a háború miatt),
- kereskedelmi és jogi viták következménye (a Naftogaz és a Gazprom elszámolási vitái, perei),
- a megtorlás kockázata (a szállítás leállítása történhet ukrán és orosz döntés alapján is a zajló háború, illetve az orosz–EU gazdasági háború részeként),
- a lejáró tranzitszerződés meghosszabbításának elmaradása a 2024 utáni évekre.
A cikk sorra veszi azt is, hogy az elmúlt 12 hónapban mely országok mennyi orosz gázt vásároltak Ukrajnán keresztül:
- Ausztria 5 milliárd,
- Olaszország 3-4 milliárd,
- Szlovákia megközelítőleg 2 milliárd köbmétert,
- Magyarország nagyon keveset,
- Moldova pedig 2,2 milliárdot, bár az utóbbi adat a júniusban zárult 12 hónapra vonatkozik.
