A téli hónapokban rengetegen keresik fel panaszaikkal az indiai tüdőgyógyászokat, de az utóbbi hetekben a szokásosnál is súlyosabbá vált a rettenetes levegőminőség miatt a helyzet. Ezúttal különösen Mumbai városban elviselhetetlenül rossz a levegő, miután novemberben az óceán hőmérsékletének gyors esése a szélerősség csökkenését okozta, így nincs, ami kimozgassa a város felett megrekedt füstöt, sittport, szmogot.
A város levegőjének minősége időről időre lekörözi az elmúlt hónapokban Delhiét (negatív értelemben), a világ legszennyezettebb településéét. Most is rengetegen keresik fel az orvosokat ziháló légzéses panaszokkal, olyan tüneteket produkálva, mint az asztmásak vagy az erős dohányosok.
November és február között Mumbai lakossága (amellett, hogy megküzdött az éves influenzaszezonnal) kénytelen volt hozzászokni ahhoz, hogy tartós köhögési rohamok kínozzák őket, a tünetek leginkább az akut hörghurutra emlékeztetnek.
Nincs jele annak, miként javulhatna a helyzet: a Centre for Research on Energy and Clean Air 2022-es jelentése szerint
India szinte teljes lakossága az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott szint feletti mértékben kitett a légszennyezésnek,
amely annyira súlyos, hogy 2019-ben 1,6 millió indiai állampolgár halálát okozta.
Közben dübörög a légtisztító berendezések piaca, előrejelzések szerint 2027-ben közel évi 600 millió dollárt költhetnek a tehetősebbek, 35 százalékkal többet, mint jelenleg.
A legkeményebb időszak január volt Mumbaiban, a hideg betörés miatt porral keveredő köd tette kínszenvedéssé a levegővételt, amit az is rontott, hogy a város szegénynegyedeinek lakói hulladékot, gumit és műanyagot égetve próbáltak magukat megóvni a kihűléstől. A szálló por tüdőben letapadó mikrorészecskéi komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, az ilyen kitettség előszobája a tüdőráknak, a sztróknak és a különféle szívbetegségeknek.
A szállóporral összefüggésbe halálesetek száma 20 év alatt megduplázódott, a levegőszennyeződés problémája pedig évi 150 milliárd dolláros kiadást jelent Indiának.
A helyzeten valamicskét javítani próbáló intézkedések rendre kudarcot vallanak: 2016-ban kipróbálták Delhiben, hogy naponta rotálva páros vagy páratlan autókat engedjenek a város útjaira, de ez a drasztikus, és Európában csak súlyos szmoghelyzetkor bevetett intézkedés csak minimális javulást hozott a légszennyezettségi mutatókon.
Kudarcba fulladt a két hatalmas, 24 méter magas szmogtorony ötlete is, mint ahogy a kültéri légtisztítók sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A kültéri egységekkel alapvetően az a baj, hogy csak a közvetlen közelükben érzékelhető bármilyen kedvező hatás. Aki anyagilag megteheti, csak légtisztítóval ellátott helyeken éli az életét, ilyen a lakása, az autója, a munkahelye és azok az üzletek, bevásárlóközpontok is, ahová jár. A legolcsóbb otthoni légtisztítók 70 dollár körüli rúpiába kerülnek, ám sokaknak ez is megfizethetetlenül magas. (India 1,3 milliárd fős lakosságának 60 százaléka kevesebb mint napi 3,1 dollárból él, a mezőgazdasági munkásokat nem számítva a lakosság 18 százaléka a szabadban dolgozik.)
Az indiai fővárosban a levegővétel a Diwali (hindu fesztivál) idején, amikor a fél város petárdázik, felér napi 50 szál cigaretta elszívásával, télen „csak” tízzel.
