Miért kell összevonni az MNB-t a PSZÁF-fal? – Itt a jegybanki válasz

A 2008-ban kezdődő válságot megelőző időszakban Magyarország az állam és a háztartások túlzott eladósodása következtében rendkívül sérülékennyé vált. A háztartások túlzott eladósodottságában és a devizahitelek általános elterjedésében a pénzügyi rendszer szabályozásában és felügyeletében meglévő hiányosságok is szerepet játszottak. Ez felveti a kérdést, hogy a jelenlegi felügyeleti intézményi struktúra és a hozzá kapcsolódó jogosítványok mennyiben biztosítják a rendszerszinten felmerülő problémák időbeli beazonosítását, illetőleg az azokkal szembeni gyors és hatékony beavatkozás kereteit – áll a Magyar Nemzeti Bank vitaanyagában, melyben a jegybank és a PSZÁF összevonásának lehetőségeit fejtegetik.

A válságot megelőzően a pénzügyi rendszer szabályozása és felügyelete sok fejlett és feltörekvő országban nem volt megfelelő. A válságot követően számos ország felülvizsgálta felügyeleti rendszerét és döntött annak megerősítéséről. A pénzügyi felügyeletek megerősítésének alapvetően két fő eleme volt.

Egyrészt kijelöltek olyan egyértelmű felelősséggel és eszközökkel rendelkező független intézményeket (jellemzően a jegybankokat), melyek a pénzügyi rendszerben felmerülő rendszerszintű kockázatokat mérsékléséért és kezeléséért felelnek (makroprudenciális politika).

Másrészt intézményi változtatásokkal megerősítették a mikroprudenciális (a pénzügyi szervezetek egyedi stabilitására, biztonságosságára fókuszáló) és makropudenciális politika közötti összhangot. Ez a gyakorlatban jellemzően azt jelentette, hogy a mikroprudenciális felügyeleti feladatkör egy részét vagy egészét a jegybankba integrálták.

A felügyeleti funkciók jegybankba integrálására aktuális példa a brit, az ír, a belga, vagy akár a francia felügyeleti reform, de általánosságban is elmondható, hogy az európai jegybankok túlnyomó többségének van mikroprudenciális felügyeleti funkciója. Ma már csupán néhány régiós országban (pl.: Lengyelország), illetve a skandináv országokban találkozhatunk a jegybanktól teljesen elkülönült felügyelettel – olvasható a jegybank vitaanyagában.

Az MNB álláspontja szerint Magyarországon meg kell erősíteni a makroprudenciális keretrendszert, illetve meg kell valósítani a felügyelet és a jegybank integrációját. Ki kell alakítani egy átlátható, megfelelő felhatalmazással és eszköztárral felruházott makroprudenciális intézményt, illetve biztosítani kell, hogy a makroprudenciális szempontok megfelelően tudjanak érvényesülni az egyedi intézményi felügyeleti (mikroprudenciális) munkában. Az intézményi motivációk, felhatalmazások, eszközök és a korábbi koordinációs tapasztalatok alapján indokolt, hogy az MNB legyen a makroprudenciális politika elsődleges felelőse. Az MNB, mint makroprudenciális hatóság kapjon jól elhatárolt makroprudenciális szabályozó eszközöket, melyeket megfelelő előkészítés és konzultáció után önállóan alkalmazhat.

„Ugyancsak indokolt, hogy a tágabb értelemben vett pénzügyi stabilitási felelősségek és eszközök is kerüljenek összevonásra az MNB alatt, vagyis hogy a jelenleg a PSZÁF által gyakorolt egyedi intézményi felügyeleti tevékenység is kerüljön a jegybankhoz” – írják a jegybanki anyag készítői.

Ennek előnye – folyatódik az érvelés –, hogy mind a makro- és mikroprudenciális felügyelet, mind pedig a monetáris politika tágabb információs bázishoz juthat, javulhatnak az egyes döntések előkészítésének feltételei. Ezen túl konzisztensebbé válhat a pénzügyi közvetítőrendszer felé történő hatósági fellépés és tágabb eszköztár áll a jegybank közvetlen befolyása alatt az egyedi vagy rendszerszintű pénzügyi válságok megelőzésére vagy a már bekövetkezett válsághelyzetek gyors és eredményes megoldására.

Az MNB álláspontja szerint a PSZÁF fogyasztóvédelmi, piacfelügyeleti valamint tőke- és biztosításfelügyeleti funkciói is integrálhatóak a jegybankba.

Időzítés tekintetében az MNB a makroprudenciális szabályozásra vonatkozóan minél korábbi bevezetést javasol. Az MNB javaslata szerint a PSZÁF részleges vagy teljes integrációja pedig az új jegybanktörvény tavaszi parlamenti törvényhozási ülésszakban történő elfogadása mellett 2014. január 1-i hatályba lépéssel valósulhatna meg.