Vásárolhat a Honvédség török rakétarendszert?
A magyar haderőfejlesztési programnak fontos része a tüzérség újjáélesztése, és továbbra is kérdéses, milyen rakétatüzérségi eszközt választ a Honvédség – írja a Növekedés.hu.
Az elavult D-20 vontatott ágyútarackok leváltására már megindultak a beszerzések. A német gyártmányú, Pzh 2000-es önjáró lövegek – amelyek a világ élvonalába tartoznak –, már elkezdtek beérkezni a Honvédséghez.
A haderőfejlesztés tervei közt nem titkoltan szerepel rakétatüzérség pótlása, a beszerzendő eszköz típusát azonban számos találgatás övezi.
Valójában rendkívül szűkös a választék ebben a kategóriában. Egyedüli esélyes befutóként többnyire az amerikai HIMARS rakétatüzérségi rendszert szokták emlegetni. Ezt legtöbbször azzal indokolják, hogy a piacon a többi ország rakétatüzérségi rendszere már viszonylag elavultnak számít, a honvédelmi beszerzések esetében pedig jellemző, hogy csak frissen kifejlesztett, vagy akár még fejlesztés alatt álló eszközöket választanak.
A cikk szerint nem teljesen állja meg a helyét, hogy a HIMARS lenne az egyetlen alternatíva, hiszen Dél-Korea is rendelkezik fejlett, 2015 óta gyártásban lévő rakéta-sorozatvetővel, a K239 Chunmoo-val. Ebből a típusból ráadásul Lengyelország is rendelt 288 darabot. Dél-Korea mellett pedig Törökország is gyárt, illetve fejleszt tüzérségi rakétarendszereket. Rakétasorozatvetők közül a cég alaptermékének a TRG-300 Kasirga/Tiger MBRLS számít. A rendszert a török hadsereg mellett Azerbajdzsán, Banglades és az Egyesült Arab Emírségek is rendszeresítette.
Képességei messze elmaradnak a HIMARS-tól. Utóbbi lőtávolsága rakétától függően akár 480 kilométer is lehet. A HIMARS pontossága ráadásul rendkívüli, 300 kilométeres hatósugáron belül 1 méteren belül eltalálja a célpontot. A rakétakínálatban a csúcsot az említett lézeres irányítású TRLG-230-as rakéta és a Khan taktikai ballisztikus rakéta jelenti.
Mindkét rakéta friss fejlesztésnek tekinthető.
Összességében a Roketsan MBRL indítójárművét többféle rakétával rendszeresítve egy kifejezetten modern, sokoldalú, fejlett eszközhöz jutna a Honvédség.
Bár az említett török rakétarendszer nem feltétlenül tudja ugyanazt, mint a HIMARS, viszont közelíti annak tudását és nem kizárt, hogy a törökök fejlesztenek hozzá olyan rakétát, ami teljesen felveszi a versenyt az amerikai rendszer által használtakkal.
Ami igazán a török rakétarendszer mellett szólhat az a beszerzés menete. A HIMARS most a háború következtében slágertermék lett a fegyverpiacon. Kis túlzással sorban állnak a HIMARS-ért az országok hadseregei, a gyártó kapacitásai pedig végesek, így az árak is felfelé kúsznak és valószínűleg csak nagyon hosszú szállítási idővel tudnak vállalni megrendelést az amerikaiak.
Emellett az Egyesült Államokból rendkívül nehézkes, hosszadalmas a fegyverbeszerzés és a későbbiekben például további rakéták beszerzése is bonyodalmas lehet. Törökországból viszont egyszerűbb fegyvert vásárolni.
A török fegyveripar szeretne referenciákat szerezni NATO-országok hadseregeiben, így jóval készségesebbek az amerikaiaknál, ha fegyvereladásról van szó.
Összességében kimondható, hogy valóban rendelkeznek a HIMARS helyett alternatív rendszerekkel a törökök. Habár nem mindenben tudják azt, mint az amerikai társaik, így is komoly képességekkel rendelkeznek. Megvásárlásukkal a Honvédség így is csúcstechnikához jutna, és ami a legfontosabb, valószínűleg sokkal hamarabb, mintha a HIMARS-okat választaná, márpedig a fegyverbeszerzéseknél az időtényező is számít.
