Lehangoló lemezeladás

Mint annyi más, állami gondoskodást élvező vállalat, az ötvenes években alapított Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (Hungaroton) is bajba került a rendszerváltáskor. Egyre jobban eladósodott, a megszűnés veszélye fenyegette. Hosszú viták után 1995 nyarán megtörtént a Hungaroton magánosítása, a privatizációs tendert a Magyar Művészek Konzorciuma nyerte, amelynek tagjai a magyar zenei élet meghatározó személyiségei voltak (Lantos István, Szabadi Vilmos, Polgár László, Bródy János, Koncz Zsuzsa, Presser Gábor, Kóbor János, Várszegi Gábor, Sebő Ferenc és Hollós Máté). A kétéves moratórium letelte után a Fotex tulajdonába került az rt. részvényeinek többsége.



A privatizáció egyik legkényesebb kérdése volt a rendkívüli értékű archívum elhelyezése. Ez mint "hardver" az rt.-hez került, de ez a tény súlyos kötelezettségeket rótt az új Hungarotonra. Megfelelő körülmények közé kellett költöztetniük az archívumot, hiszen vállalt kötelezettségük volt, hogy tíz év alatt háromezer felvételt digitalizáljanak a hangminőség jobb megőrzése céljából.



Ezt a munkát jóval a határidő előtt, mindössze két éve alatt elvégeztük -- mondja Hollós Máté. A katalógus digitalizálása szintén a privatizációs szerződésben kikötött feladat volt. Ez is elkészült, a művek jegyzéke számítógépen van, de a finomítás tovább folyik, hogy friss és sokféleképpen használható adatbázissá váljon az anyag.



A Hungaroton piaci helyzetét egyértelműen kijelölték a többi szereplők és a vásárlók. Egy olyan független középcég, mint a Hungaroton, a ritkaságok megjelentetésében jut mozgástérhez a nagyok mellett. Ez utóbbiak helyzete egyébként a közelmúltban drasztikusan megváltozott; minthogy a multinacionális cégek klasszikus zenében a törzsrepertoárt adják ki újra és újra, csak éppen friss sztárokkal, az a furcsa helyzet áll elő, hogy önmaguk konkurenciáját is létrehozzák.



Hollós Máté örül a hazai versenytársaknak, szerinte ugyanis a magyar zenei élet sokkal változatosabb annál, semhogy egy cég vállalhatná valamennyi műfaj és stílus megjelentetését. Mint művész elismeréssel szól például a Fonó és az Etnofon népzenei kiadványairól, s zeneszerzőként kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a Budapest Music Center (BMC) kortárszenei kiadványainak. Ám ahogy a mai kompozíciók, úgy a népzenei albumok közreadásáról se mond le a Hungaroton. Szvorák Kati új lemeze például várhatóan a karácsonyi piac szenzációja lesz.



Tavaly karácsonykor indult a nagyszabású Echo sorozat: egyszerre 50 cím jelent meg. Népszerű klasszikus zeneművek, nagyszerű magyar előadók tolmácsolásában, kifogástalan minőségben, ráadásul igen kedvező áron. A széria folyamatosan bővül, most karácsonyra is jön öt új CD -- a tavalyi áron. "Vagyunk már olyan erősek -- mondja az ügyvezető --, hogy a szolgálatot gyakran előnyben részesítsük az anyagi haszonszerzéssel szemben."



A könnyűzenével a helyzet sokkal problematikusabb. Az Artisjus szerzői jogvédő egyesületben például azon gondolkodunk, miként lehetne támogatni a hazai könnyűzenét. Ami különös szituáció, hiszen a közvélekedés szerint a könnyűzene tartja el a komolyzenei kiadványokat. Ez a Hungarotonnál már régóta nincs így -- szögezi le Hollós Máté. Az okot egyebek között abban látja, hogy a hatvanas évekhez képest jelentősen átrendeződött a műfaj társadalmi bázisa. Akkoriban egy-egy koncertre elmenni jelzés volt: a fiatalok mást akarnak. Ma ez a mögöttes motívum hiányzik.



Egy-egy produktum létrehozása önmagában is óriási költség, a promóciója pedig még nagyobb, miközben legtöbbjük rövid életű, így a vállalkozás könnyen veszteségessé válik. Elindították viszont az archívumból merítő Magyar popsztori sorozatot, amelyet most körülbelül 150 lemeznyire terveznek. Újdonság a dzsessztörténeti és a nosztalgiasorozat, amely a háború előtti népszerű könnyűzenéből ad egy-egy válogatást.



Ha a Hungaroton csak a nyereségszerzésre törekedne, nem adna ki egyetlen új felvételt sem. Ez persze abszurditás, a létezéshez a folytonosság is szükséges. A lemezeladás körülményeit lehangolónak tartja az ügyvezető, aki szerint ritka az a hely, ahol értenének a forgalmazott áruhoz. Nem vigasztaló, hogy a lemezkereskedelem az egész világon válságban van. Az internet miatt -- gondolhatnánk. Mindenkit veszélyeztet az illegális letöltés, bennünket -- egyelőre -- kevéssé, hiszi Hollós Máté. Leginkább a könnyűzenét, a világslágereket "lopják", a magyar könnyűzene viszont lokális.



A letöltés technikai felkészültséget igényel, ez itthon még gyerekcipőben jár. A komolyzene épp ezért még kevésbé fenyegetett, hiszen a nagy művekhez komplikált technika szükséges, a hangminőség nem élvezetes. A Hungaroton egyelőre nem kívánja repertoárját az interneten hozzáférhetővé tenni. Ám használják a világhálót, hiszen a katalógus www.hungaroton.hu címen olvasható, a Fotexneten pedig rendelhetők lemezek.

Ha csak nyereségszerzésre törekedne a Hungaroton, nem adna ki egy új felvételt sem Öt évvel ezelőtt privatizálták a Hungarotont, amely valaha monopolhelyzetben működött, majd a magánosítás után a Fotex-csoport tulajdonában lévő középcégként stabil helyet szerzett magának. Az rt. ügyvezető igazgatója, Hollós Máté zeneszerző méltán büszke nagy sorozataikra, például a 29 CD-ből álló Bartók-összkiadásra vagy a tavaly útjára indított Echo sorozatra. Albert Mária-->