Hat szűk hét, hét bő év
Az Európai Színházak Uniója IX. nemzetközi fesztiválján a kilenc külföldi társulat közül érdekes módon a nyugat-európaiak említették, hogy nincs elég pénzük. Mivel ennyi színházat nem tudunk itt bemutatni, a markánsan eltérőekkel érzékeltetjük a sokféleséget. Az egyik vendégcsapat, a nagy hírű Royal Shakespeare Company valóságos "színházi nagyüzem": amellett, hogy naponta játszanak öt állandó helyükön, két produkció folyamatosan úton van (utazó darabként született meg A vihar is, amit Budapesten láthattunk). Így egy esztendőben 2000 (nem tévedés: kétezer!) előadást tartanak, több mint 1,1 millió néző látja évenként a darabjaikat. Mint Nick Chesterfield turnémenedzsertől megtudtuk, a fő támogató az angliai Művészeti Tanács, de a kormány egyre kevésbé segíti a színházat, amely ezért inkább a szponzorokra kénytelen támaszkodni. A vihart (amely hosszú darab) hat hét alatt vitték színre, s ez James MacDonald rendező szerint normális Angliában, sok helyen ugyanis négy hét marad egy új darab próbáira -- ennyire futja a pénzből.
Szintén komoly hagyományokkal küszkélkedhet a Düsseldorfer Schauspielhaus, amely Brecht Galilei életével mutatkozott be. A Galilei lányát játszó Irene Christ, aki az NDK-ban tanult és kezdett játszani, megjegyezte: Nyugat-Európában erősen kommercializálódik a színházak többsége, iparszerűen produkálnak új előadásokat, s az elmélyült munkára csak kivételesen van lehetőség. A színház gazdasági igazgatója, Mathias Eichhorn lapunk kérdésére elárulta: első hallásra nagynak látszik a 42 millió márkás éves büdzsé, viszont a támogatásuk csökken, hiszen hét-nyolc éve még 9 millióval többől gazdálkodhattak. A teátrumot fele-fele részben az Észak-Rajna-Vesztfália tartomány és Düsseldorf város önkormányzata tartja fenn. A társulatnak két játszóhelye van, a közel 1000 férőhelyes nagyszínpad, illetve a 300 főt befogadó stúdió. Az évente 15 bemutatót és színpadonként körülbelül 240 előadást tartó teátrumot nem szponzorálják cégek, amelyek szívesebben támogatják a zenés színházakat. De hála a társulat rangjának, a düsseldorfi színészek ennek ellenére nem keresnek rosszul, a kezdők körülbelül bruttó 3000 márkát, a több éve játszók akár 12 000 márkát is kaphatnak havonta.
A francia Théatre National Populaire (TNP) "atyja", a rendező és színész Roger Planchon Budapesten kijelentette: "Pénzzel természetesen rosszul áll a TNP, ezt azonban valamennyi európai színház elmondhatja magáról. A politikusok ugyanis nem látják a művészet értékét. Ez számunkra súlyos helyzetet teremt, de a politikusok számára is, csak ők ezt még nem tudják." A TNP Villeurbanne városi színháza, s noha magánvállalkozás, közösségi megbízatása van, így nemcsak az előadások, turnék bevételéből tartja fenn magát, hanem a francia kulturális minisztérium, Villeurbanne város és Rhone megye támogatásából is. A TNP 1972 óta 85 saját produkciót mutatott be, s 300 vengédelőadásnak adott helyet.
