Kiegyensúlyozott választói megoszlás

Sokkal inkább egyensúlyi helyzet jellemzi a két nagy párt szavazótáborát, mint az a pártpreferencia-vizsgálatokban mért adatokból kitűnne -- állítja Závecz Tibor. A Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója szerint az elmúlt két és fél év adatainak vizsgálata alapján az MSZP és a Fidesz támogatottsága is stabil. Tény, hogy a legnagyobb ellenzéki párt 1999 ősze óta folyamatosan az első helyen áll, ám előnyét napi politikai események képesek akár minimálisra csökkenteni. Jól mutatják ezt a tavaly év végi mérések: a belső vitákkal terhelt kongresszusi előkészületek idején a szocialisták népszerűsége csökkent, a Fidesz csaknem beérte őket. Ugyanakkor ez a hatás elmúlt, a kisgazdabotrányok Fideszre gyakorolt hatásának következtében a két vezető párt népszerűségét mutató adatok közötti olló újra kezd kismértékben kinyílni.
A fentiek alapján tévúton jár az, aki a pártpreferencia-adatokból azt a következtetést vonja le, hogy az MSZP az esélyesebb a 2002-es választások megnyerésére -- fogalmazott Závecz Tibor.
Egy valódi választási helyzetben -- amilyen a 2002-es voksolás lesz -- nagyobb jelentőséget kap egyebek között a pártpreferenciáknál mélyebben gyökerező ideológiai elkötelezettség is. Más kutatások, így például a választók beállítottságát firtató kérdésekre adott válaszok alapján megállapítható: a jobb- és baloldalhoz való tartozás, illetve a liberális és a konzervatív elkötelezettség vállalása szerint a választók megoszlása kiegyensúlyozott. Ez jelentheti azt is, hogy a 2002-es választások győztese könnyen megszerezheti a parlamenti mandátumok abszolút többségét is. Győzelme esetén az MSZP-nek azért van erre jobb esélye, mert a jelenlegi baloldalon nincs másik, a szavazatokat jelentősebb mértékben "elszívni" képes párt. A Fidesz eredményét viszont gyengíthetik azok a jobboldali szavazók, akik az MDF-re, vagy az FKGP-re voksolnak.
Az MSZP és a Fidesz közötti küzdelmet az döntheti el, hogy honnan és mennyi többletszavazatot tudnak még megszerezni. Leszögezhető: a legnagyobb ellenzéki és a kormánypárt "árokásásos" politikája miatt a két szavazótábor között szinte nincs átjárás. Ezt mutatja, hogy az MSZP szavazói között 1998-ban még csak 10 százalék volt a Fidesz elutasítóinak aránya, mára ez a szám 35 százalékra emelkedett (a Fidesz e tekintetben megelőzi a 25 százalékos elutasítottsággal bíró MIÉP-et is). A Fidesz-szavazóknál az elutasított pártok körében vezet az MSZP 29 százalékkal. A két nagy pártnak hozzávetőleg fele-fele arányban van esélye arra, hogy mozgósítani tudja a bizonytalanok egy csoportját. Noha ma a felmérések szerint túlzottan magas, 45 százalékos a pártot nem választók aránya, csak kis hányadukért lehet ténylegesen harcba szállni. A jelenlegi bizonytalanok 5-6 százaléka ugyanis titkolódzó, azaz pártpreferenciáját és választási hajlandóságát sem árulja el. Mintegy 20 százalékuk politikailag teljesen inaktív, a fennmaradó 18-20 százaléknak pedig várhatóan csak a fele megy el választani.
A Fidesznek megvan az esélye arra, hogy a parlamenti küszöb környékén mozgó kisebb jobboldali pártok -- így elsősorban a kisgazdák, illetve a 3 százalék körüli MDF -- szavazóit "felszippantsa". Az FKGP folyamatos hanyatlása így kedvező is lehet a Fidesznek, mert a kisgazdákra szavazók másodlagos preferenciával rendelkező részének kétharmada a legnagyobb kormánypártot részesíti előnyben.
A pártrendszer egyre inkább kétpólusúvá válását erősíti az is, hogy miközben az elmúlt két és fél évben az MSZP és a Fidesz mellett mindig volt jelen harmadik erő, az érdemben nem tudott beleszólni a "nagyok küzdelmébe". Ez persze nem jelenti azt, hogy a 2002-es választások után felálló új parlamentbe csupán három párt jut be, ám az viszont tény, hogy a kisgazdák "szétesése" mellett az MDF és az SZDSZ is szinte teljes érdektelenséget "vívott ki" magának. Az is megállapítható, hogy a legalacsonyabb korrupciós indexszel bíró MIÉP-nek dolgozik az idő.