Becslések alapján a magyar lakosság alig több mint 2 százaléka vesz részt a magánnyelviskolák és -tanárok kurzusain. Évente ilyen célra föltehetően kétmilliárd forintot fizetnek a tanulók, illetve a vállalatok, intézmények.
Ebbe a kategóriába tartozik az a közel 25 ezer alkalmazott, akinek nyelvtanulási költségeit a munkaadó állja, és körülbelül ezzel megegyező nagyságú lehet a nyelvtanulásban részesülő államigazgatási dolgozók aránya is. Az ő költségeiket jelentős részben támogatja a PHARE-program. Ez az összességében akár félmilliárd forintot is kitevő állami megrendelésállomány érthetően megmozgatja a nyelvtanítással foglalkozó vállalkozásokat.
A pályázatok eredményei most, az év elején válnak ismertté. Az évkezdet egyébként is fokozza a cégek és magánszemélyek érdeklődését, a szeptemberi lendületnél azért valamivel szerényebb új lehetőségekhez juttatva a nyelviskolákat. Közben a magántanárok is megtalálják a számításukat. Az általában "zsebbe fizetett" díjak ugyanis itt óránként (45 perc) 600 és 2000 forint között lehetnek, a tanár végzettségétől és persze a fizetőképességtől függően.
Bár a nyelvórák díjainak csak az eladhatóság szab határt, némi támpontot azért ad az Oktatási Minisztérium által a munkanélküliek nyelvoktatására szánt óradíj, ami jelenleg 400 forint fejenként. Magántulajdonú nyelviskolák számára ez az ár tíz körüli csoportlétszám mellett lehet gazdaságos. Ez a létszám egyébként a hatékony oktathatóság határát közelíti. Pálmai Dezső, a Danubius nyelviskola vezetője 12 főnél látja ezt a küszöböt, de van olyan nyelviskola is, amelyik saját tapasztalata alapján 15 fős csoportokat is enged. A hirdetésekben feltűnő, akár 169 forintos óradíjak mögött tehát feltehetően a számla-, illetve nyugtaadási kötelezettség elmulasztása vagy túlzott csoportlétszám áll. Az említett irányárnál nagyobb díjakhoz pedig többnyire külön szolgáltatás jár, ilyen lehet például a kiscsoportos képzés vagy a szaknyelv oktatása.
A nyelviskoláknál alkalmazott tanárok jelentős része alvállalkozóként, számla ellenében kapja meg óradíját. Ennek összege egy diplomás oktató esetén 1500--2000 forint, amennyiben alkalmazotti státusban kapja meg fizetését, úgy "mindössze" nettó 900 forint körüli összegre számíthat.
A Magyarországon dolgozó úgynevezett anyanyelvi tanárok szintén ennek megfelelő bért kapnak, bár a megélhetésükhöz minimálisan igényelt nettó 100 ezer forintos jövedelmet ők többnyire alkalmazottként kapják meg. A cégekhez kiküldött nyelvtanárok esetén óránként legalább 2500--3000 forintot számláznak. Érthető tehát, hogy az amúgy is számlaadásra kényszerült nyelvtanárok egyre nagyobb számban jelentkeznek cégeknél. Itt értelemszerűen nem jelent külön költséget a terembérlet, és stabil, hosszabb távú megrendeléssel is lehet számolni, igaz, a diákok tudásszintje olykor igen eltérő, és a munka mellett gyakorta elmarad az órákra való készülés.
A legkedveltebb nyelv vitathatatlanul az angol. Sikeréhez Pálmai Dezső szerint a divaton túl a tudatos angolszász nyelvi misszió is hozzájárul. Ezt bizonyítja az is, hogy látványos, jó minőségű anyanyelvi nyelvkönyvek sokasága kapható. A népszerű Headway sorozat felső szintig eljuttató öt kötete egyenként 4000--5000 forintba kerül. Ezzel szemben a magyar készítésű nyelvkönyveket akár már 1000 forint körüli áron be lehet szerezni. Szakmailag is megállják a versenyt, sőt magyar logikájuknál fogva még hasznosabbak is lehetnek, de nem alkotnak teljes sorozatot, és nincs önálló értékesítési politikájuk. A nyelviskoláknak lehetőségük van a forgalmazótól, illetve kiadótól a nagybani megrendelésre, így a 20-30 százalékot kitevő kiskereskedelmi árrésen gyakorlatilag meg tudnak osztozni a diákjaikkal.
A nyelvek versenyében a második helyen a német áll. A tapasztalatok szerint csökken az érdeklődés iránta, hiszen a német ajkúak is egyre nagyobb részben sajátítják el az angol nyelvet. A nagyobb nyelviskolák általában magyar nyelvi kurzusokat is szerveznek külföldieknek. Ezek ára a létszámhoz arányítva rendszerint megegyezik a többi nyelv óradíjával.
A nyelviskolák meglátása szerint az egyes nemzetek kultúrintézetei nem jelentenek számukra tényleges konkurenciát. Az általuk nyújtott szakmai segítség fontosabb, mint a többnyire magas áron kínált tanfolyamok jelentette versenyhatás. Mint Löffler Marianne, a Novoschool Nyelviskola Kft. igazgatója elmondta: évek óta sikeres a kapcsolatuk az Osztrák és a Goethe Intézettel, jelenleg licencszerződés alapján a vizsgáztatás jogát is megkapták tőlük. Más, így Nagy Zoltán, a Katedra Nyelviskola Csoport igazgatója, azonban inkább konkurenciát lát az intézetek által kínált, többnyire igen magas óradíjú tanfolyamokban.
A tanulók nagy részének célja továbbra is a nyelvvizsga, bár annak jelentősége az utóbbi időben csökken. A felsőoktatási felvételi során már kisebb pontszám jár érte, a munkahelyi nyelvvizsgapótlékok is egyre kevésbé jellemzőek, illetve a diploma mellé kötelező nyelvvizsgaként már nemzetközi bizonyítványok is elfogadhatók. A korábbi állami nyelvvizsgáztatási monopóliumot felváltó ITK Origo rendszer ma már a vizsgáztatás jogát az akkreditált nyelviskoláknál hagyja, évente így is közel 100 ezren jelentkeznek nyelvvizsgára.
A nyelviskolák minősítésére ez idő szerint három rendszer kínálkozik. A Nyelviskolák Szakmai Egyesülete és a Felnőttképzési Vállalkozások Szövetsége egyaránt saját tagjai számára végez felülvizsgálatot. Mindkettő saját független szakértőinek a pontozása alapján minősít, az előbbinél a Q betű, az utóbbinál pedig a bagoly logó hivatott a megfelelőséget tanúsítani. Harmadik rendszerként az ISO kínálkozik. Itt először a szervezeti működés szabályait vizsgálják, majd pedig statisztikai adatokkal kell bizonyítani a minőséggel kapcsolatos ígéretek megvalósulását. Ennek a minősítésnek a megszerzése leginkább a vállalati szférában dolgozni szándékozó nyelviskolák számára ajánlott.
Az utóbbi időben egyre több nyelviskola sikerrel bővítette szolgáltatását külföldi nyelvi táborok szervezésével. E programok esetén a kirándulás és a kaland is jelentős részt képvisel az árban, ami az elérhető eredményhez képest drágának minősítheti e kurzusokat. A példa kedvéért jelenleg egy kéthetes, 60 nyelvórát tartalmazó németországi nyelvtanfolyam 150 ezer forintba kerül, ezért az összegért cserébe itthon közel 400 órát lehet veni.
A nyelviskolák tapasztalata szerint az utóbbi években az "utcáról érkező" diákok fizetőképessége érezhetően csökkent, míg a rendszerváltást követő céges nyelvoktatási láz lecsengése után mint hogyha most ismét több tanfolyamot rendelnének a vállalatok. Ezek alapján a piac 5-10 százalékos bővülését remélik a szereplők az idén.