Arról sincs pontos adat, hány, az ifjúsággal (is) foglalkozó szervezet működik az országban. Az azonban bizonyos, hogy az Ifjúság 2000 kutatás 8000 megkérdezett, 15--29 év közötti korú fiataljából 16 százalék tagja csak valamilyen ifjúsági szervezetnek, és összesen 32-en tartoznak valamilyen politikai szervezethez (az egyházi közösséghez tartozás volt a "preferált" -- a válaszadók 7 százalékánál --, második helyen áll a sport- és szabadidős szervezeti tagság). A jelentés szerint különösen feltűnő a helyi, illetve a környzetvédelmi szervezetekkel szembeni apátia. A megkérdezett fiatalok 86 százaléka ráadásul úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt évben nem is vett részt ifjúsági szervezet által tartott rendezvényen.
Az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága tavaly 53,9 millió forintot osztott szét 146 ifjúsági szervezet között -- az idén ez az összeg elérheti a 80 millió forintot; ráadásul a most beérkezett 3200 pályázatból több mint 600 ifjúsági és oktatási szervezetként adta be a jelentkezését. A finanszírozási helyzetet bonyolítja, hogy az ifjúsági szervezetek más -- pl. önkormányzatokhoz, alapítványokhoz, minisztériumokhoz kapcsolódó -- társadalmi szervezetektől is nyerhetnek támogatást. Az idén csak az ISM kétmilliárd forintot meghaladó részletes pályázati felhívást tett közzé; a gyermek- és ifjúsági alapprogram, a regionális ifjúsági tanácsok és az ifjúsági ügyekért, valamint a kábítószerügyekért felelős államtitkárság pedig szám szerint 70 pályázatot. Az ifjúsági tárca tavaly -- az önkormányzatiakkal együtt -- 4190 szervezetet támogatott, mintegy 1,5 milliárd forint értékben.
Szabó Imre, az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának szocialista elnöke lapunknak azt mondta: épp a pályázatok sokszínűsége miatt nem lehet megismerni a szervezetek (ifjúsági, civil és gyermekszervezetek) pontos forráslehetőségeit, a támogatások mértékét pedig amúgy sem lehet összevetni a fiatalok szervezeti aktivitásával. Hasonlóan vélekedik Horváth László, a bizottság fideszes alelnöke. Szerinte sem megdöbbentő a fiatalok szervezeti aktivitásának hiánya, mint fogalmazott: tíz éve a fiataloknak még csak 2 százaléka vallotta magát valamelyik ifjúsági -- civil-, gyermek- stb. -- szervezet tagjának. (Lapunk úgy tudja, három éve már 6-7 százalékuk; az európai országok átlaga -- a fiatalok szervezeti aktivitását jelző arányt tekintve -- jelenleg is 20-30 százalék). Horváth László az ifjúsági szervezetek támogatását illetően elmondta: érdemes volna azt újragondolni abból a megfontolásból, hogy a szervezetek tevékenysége legyen a támogatás célja, ne pedig a léte. Szabó Imre ugyanakkor másfajta finanszírozási változtatást is el tud képzelni: a helyi önkormányzati szintre leszállítva, akár normatív alapon számolva is el lehetne osztani az ifjúsági (civil- és gyermek-) szervezetekre szánt források központi összegét.
A pártokhoz köthető ifjúsági szervezetek nem befolyásolják e csoportosulások támogatásainak rendszerét. Igaz, két éve még a hét "politikai" ifjúsági szervezet közel 17,4 millió forintot kapott az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságától (ebből a Fidelitas 6 millió, a Baloldali Ifjúsági Társulás 3,5 millió forintot), tavaly azonban már csak a Balodali Ifjúsági Társulás/Fiatal Baloldal pályázott és kapott 510 ezer forintot, a többiek kiléptek a költségvetés árnyékából, és más forráslehetőségek után néztek.