Jócskán meghaladja az ötszázat azoknak az előterjesztéseknek a száma, amelyek ez idő szerint szerepelnek a parlament nyilvántartásában. Noha az Országgyűlés utolsó ülésszaka csak ma kezdődik, így a képviselők elvben elfogadhatják a tervezetek egy részét, nyilvánvaló, hogy azok túlnyomó hányada "torzóban" marad. A ciklus végén a kormány visszavonja el nem fogadott javaslatait, a beszámolók és jelentések átcsúszhatnak a következő négy évre, a képviselők több száz önálló indítványa azonban egyszerűen elvész. Ilyen értelemben a honatyák sok esetben hiába dolgoznak, igaz, az ellenzékiek a gyakorlat alapján erre már tervezeteik megfogalmazásakor számíthatnak.
A képviselők által benyújtott törvényjavaslatok között az elmúlt három évben hatvannégy olyan volt, ezekkel az illetékes bizottságok foglalkoztak ugyan valamilyen szinten, ám azokból mégsem születtek jogszabályok. E téren hasonló arányban végződtek kudarccal a kormánypárti és az ellenzéki honatyák kísérletei, miután 34 előterjesztést jegyzett az MSZP és az SZDSZ, kettőt a MIÉP, összesen harmincat a koalíció. Az e fázisban megbukott törvényjavaslatok "éllovasa" a 16-tal büszkélkedő FKGP. A kisgazdák különösen adó- és agrárügyekben találtak módosítandó törvényi helyeket, de Torgyán József az alkotmány korrekciójának igényével is előhozakodott.
Az ellenzéki pártok rendszerint már a bizottságokban sem tudják meggyőzni a koalíciós többséget, hogy javaslataik egyáltalán érdemesek a tárgyalásra, a tárgysorozatba sem vett 208 előterjesztés túlnyomó hányadát ugyanis ők jegyezték. A kivételek között érdemes megemlíteni a fideszes Bartha László próbálkozását, aki 1999 februárjában a költségvetési törvény módosítását szorgalmazta volna az erre közismerten kevéssé fogékony kormányzatnak.
A ciklusban elakadt 43 képviselői határozati javaslat felét napi politikai összefüggésű kezdeményezések teszik ki. Ez érvényesnek tűnik a vizsgálóbizottságok kezdeményezésére és a házszabály-módosítások jó részére is. Az előbbiek terén nem meglepő módon a kilenc próbálkozást jegyző MSZP és a négy hiábavaló kísérletet tett SZDSZ vitte a prímet, akikhez egyetlen kudarcos kormánypárti kivételként a kisgazda Molnár Róbert csatlakozott. A képviselők nevéhez fűződő házszabály-módosítással az FKGP és az MSZP, valamint az SZDSZ próbálkozott. A fent említett előterjesztés sorsa egyértelmű: ezekből szinte bizonyosan nem lesz már semmi. Ugyanez érvényes annak a hetven tervezetnek a többségére, amelyeket előterjesztőjük időközben visszavont. Igaz, ezek egy része átdolgozott formában ismét parlament elé került, és el is fogadták azokat, mint például a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagot.
Árnyaltabb képet mutat a kormány által benyújtott, esetenként csak átmenetileg parkolópályára tett törvényjavaslatok sorsa. Törvénytervezetekből e pillanatban -- miután csak a múlt pénteken tíz érkezett -- 32 szerepel a nyilvántartásban. Közöttük vannak azok is, amelyeket "normálmenetben" a héten kezd tárgyalni a Ház. Akadnak azonban olyanok is, amelyek évek óta "pihennek", mint a szerencsejáték szervezéséről vagy a gázszolgáltatásról még 1999-ben benyújtott, elfeledett javaslat. A két véglet közötti átmenet közé sorolható például a fegyvertörvény, amelyet tavaszi "bukása" után -- immár átdolgozva -- ősszel ismét napirendre vetethet a kabinet. Ebbe a körbe tartozik a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása is, ami többszöri nekifutásra sem kapta meg a szükséges kétharmados támogatottságot.
Sajátos a beszámolók, jelentések és tájékoztatók helyzete, minthogy ezeket mindig a végrahajtandó feladatok "listájának" legvégére sorolják. A negyvenhat ilyen dokumentum -- többet még 1998-ban nyújtottak be -- nagy részének esetleges elfogadása a következő ciklusra húzódhat át.