Bozsó János, az Alföld és Kecskemét festője szeretettel, elkötelezettséggel ragaszkodott szülővárosához. Az ötvenéves alkotói pályája minden korszakából sikerült a gyűjtőktől olyan műveket kölcsönözni, amelyek Kecskemét nevezetes épületeit örökítik meg, már eltűnt-elfeledett városrészeket, utcákat idéznek fel.
Visszatérő témája a zegzugos Klapka-ház, amely haláláig műterméül szolgált, s amelyben otthont kapott messze földön híres néprajzi és iparművészeti gyűjteménye. Ifjúkori festőútjai során figyelt fel a néprajzi emlékekre. A régiségek véletlenszerű felfedezése hamarosan tudatos kutatómunkává érlelődött. Eredményét, a mára sok ezer darabból álló, iparművészeti tárgyakat is felölelő gyűjteményt a hetvenes évek közepétől csodálhatják meg a látogatók.
Az alapítványként működő múzeum -- miként a kulturális alapítványok általában -- küszködősen tartja fenn magát. Az idén, a 10 millió forint önkormányzati támogatáson túl, 2-3 millió forint folyt be kasszájába adományokból, felajánlásokból. A szűkös anyagiak ellenére szinte minden évben nagysikerű időszakos kiállításoknak is helyt ad; a nyáron reprezentatív tárlat mutatta be a tiszakécskei művésztelep alkotásait.