Innovációs hátrányban Magyarország

Ellentmondásos képet fest a magyarországi innovációs környezetről az Európai Unió tanulmánya. A vizsgálatba vont közép-európai tagjelöltek közül Magyarországon a legkifinomultabb az innovációt támogató eszközrendszer és infrastruktúra, csakhogy nem illeszkedik egyetlen dokumentumban lefektetett innovációs politikába sem.

A jelentés szerint a tagjelöltekben erősen korlátozza a felzárkózást a fejlett technológiák területén az üzleti szféra gyenge kereslete a k+f iránt. Az egyik legnagyobb gond az innovatív kis- és középvállalkozások hiánya, melyek egyébként is alig juthatnak finanszírozáshoz a kockázati tőkealapok fejletlensége miatt. Az EU szerint a jelöltek leginkább a tudományos eredményeknek a kutatók és az üzleti szféra közötti közvetítésében vannak lemaradva.

Pedig ma egy termék értékének 80 százalékát az újdonsága, a befektetett szellemi tőke adja - mondta lapunknak Vizi E. Szilveszter akadémikus, aki szerint a kutatóknak kommunikálnia kell az iparral. Ezért tartja az akadémikus nagyon jó kezdeményezésnek a Széchenyi-terv nemzeti kutatási és fejlesztési programját.
Az Oktatási Minisztériumtól (OM) kapott tájékoztatás szerint az akadémiai és az üzleti szféra együttműködését ösztönző pályázati rendszer mindkét szektor szereplőit "megmozgatta". A központi műszaki fejlesztési alapprogramok kooperációs kutatóközpontok létrehozására kiírt pályázatának keretében eddig öt pályázó konzorciummal írtak alá szerződést: a műszaki, a Semmelweis, a Veszprémi, a Miskolci Egyetemmel és a Pécsi Tudományegyetemmel és ipari partnereikkel.

Az alacsony szintű k+f kiadásokra vonatkozó kritikát kommentálva az OM elmondta: az idén és jövőre összesen 61 százalékkal bővül a kutatás-fejlesztés költségvetési finanszírozása. A vállalkozói szféra hasonló aktivizálódása esetén - amire a magyarországi k+f kiadások 200 százalékának az adóalapból való leírhatósága is ösztönöz - elérhető a ciklus végére célként kitűzött, 1,5 százalékos GDP-arányos k+f kiadási szint - véli az OM. Ez duplája az 1998-as értéknek, ám a minisztérium szerint a versenyképesség fenntartásához az Európai Unión belül 2 százalékos szint elérése kívánatos, a vállalati szektor kétharmados részvállalásával a jelenlegi 50 százalék alatti helyett.

Magyarországgal kapcsolatban a jelentés megemlíti, hogy a 2000-re kidolgozott tudomány- és technológiapolitika is nagyobb hangsúlyt helyez az akadémiai kutatásra, mint az eredmények üzleti felhasználására. Magyarország az egyetlen a felmérésben szereplő államok közül, ahol nem a gazdasági, hanem az oktatási tárca az innováció és a k+f felelőse. A minisztérium is fontosnak tartja egy a tudománypolitikai fehér könyv folytatásának tekinthető összeállítás elkészítését a hazai kutatás-fejlesztés és innováció stratégiai kérdéseiről.

A kontinens keleti felében a kutatók gyakran találkoztak a technikai-műszaki tudás és a "puha tudományok", mint a marketing szembeállításával a két terület kombinációja helyett. Ehhez járul, hogy Közép-Európában az oktatási és képzési rendszer olyan munkavállalókat termel ki magából, akik nem eléggé kreatívak vagy rugalmasak a fejlett ipar vagy a nagy hozzáadott értékű szolgáltatások követelményeinek mércéjével mérve - fogalmaz a jelentés. Biztató jel viszont, hogy 1998 és 2000 között 30 százalékkal növekedett a magyarországi felsőoktatásban tanulók száma, és a minisztérium tájékoztatása szerint arányuk 2002-ben elérheti az uniós átlagot.

A megfelelő innovációs politika kialakítását az adatszolgáltatás nehézségei is hátráltatják, maga az EU is csak az "innovációs ponttáblázatához" szükséges adatok egy részét tudta összegyűjteni a felmérésbe vont államokból. Magyarországról mindössze hét adat állt rendelkezésre, ezek közül kettő haladja meg valamivel az unióban mért átlagos értéket.

A Financial Times a közelmúltban az OECD felmérési eredményeinek kiértékelésével úgy találta, Magyarország a szervezet egyik legesélyesebb tagállama a tudásgazdaság kínálta növekedési lehetőségek kihasználására (VG, 2001. október 30.). A brit lap és az EU értékelése közötti különbség oka egyrészt, hogy az unió kiterjedtebb apparátussal, mélyebbre ható és részletesebb elemzést végzett, kifejezetten az innovációs környezetre koncentrálva. A vizsgálatban figyelembe vett mutatók is különböztek, elsősorban abban, hogy az EU ponttáblázatában szerepeltek a tudás közvetítését, üzleti felhasználását tükröző adatok, melyek alapján az unió jelentése éppen legsúlyosabb, valamennyi jelöltet érintő kritikáját fogalmazta meg.

A tanulmány számos javaslatot is megfogalmaz a tagjelöltek és az Európai Bizottság számára egyaránt. Így többek között a teljes oktatási rendszer alapos átvilágítását 2003-ig, az interdiszciplináris képzések - például menedzsmenttanok természettudósokra specializálva - anyagi feltételeinek javítását, EU-konform adózási ösztönzők bevezetésének megfontolását tanácsolták a szerzők.