A korszerű sebkezelést is támogatni kell
A sebek keletkezése és azok gyógyítása egyidős az emberiséggel. Az orvosi munka - mint a legősibb tevékenység - kezdetben egyenlő volt a harc közben szerzett sebek gyógyításával. Az európai orvoslásra leginkább ható görög medicina eredete az archaikus múltban gyökerezik.
A sebkezelés nyomon követhető a homéroszi eposzokban is. Szép példája ennek az a Kr. előtti V. században keletkezett csodálatos vázakép, mely a trójai háborúban megsebesült Patroklosz sebének Akhilleusz általi kezelését ábrázolja. A képen egy fájdalomtól eltorzult arcú harcost látunk, akinek felkarját a gyógyító orvos tiszta, fehér gyolccsal, kötszerrel körbetekeri.
Az életkor hosszabbodásával megjelentek a különböző betegségek következtében kialakult, esetleg évekig fennálló, nehezen vagy sohasem gyógyuló sebek. Ilyenek az alszárak artériás és vénás betegségeit követő lábszárfekélyek, a cukorbetegséget követő talpi sebek, a hosszú, mozdulatlan fekvések után kialakult felfekvések. Ezeket krónikus sebeknek nevezzük, amelyek nálunk is sok problémát okoznak. A népesség 3 százaléka szenved lábszárfekélyben, 1-2 százaléka cukorbetegséget követő talpi, újjvégi sebekben, 3 százaléka felfekvésben. Ezeknek a betegeknek az ellátása igen nehéz és drága, életminőségük rendkívül rossz. Komoly ápolási problémát jelentenek saját maguknak, hozzátartozóiknak és a magyar egészségügynek. A ráfordított költségek évi több milliárd forintot tesznek ki.
Ez a probléma hasonló nagyságrendű a világ összes országában. Az utóbbi 10-15 évben sorra alakultak kutatóintézetek világszerte, ahol a sebgyógyulással foglalkoztak, célul tűzve ki a sebgyógyulás tanulmányozását, a krónikus és akut sebek gyógyulási idejének lerövidítése érdekében. A kutatók rájöttek arra, hogy a szervezet számos olyan anyagot termel, sejtet mozgósít, amelyeknek segítségével igyekszik a sebet minél rövidebb idő alatt meggyógyítani.
Egy csodálatos világ tárult a kutatók szeme elé, melynek segítségével, felhasználásával a krónikus sebek sokkal hamarabb meggyógyulnak, torzításmentesen behegednek. Nem kell mást tennünk, csak engedni kell őket hatni, a sebváladékba kerülő sejteket életben kell tartani, hogy a cytokinek felszaporodjanak és kifejthessék sebgyógyulást serkentő hatásukat. A sebgyógyulással foglalkozó szakemberek rájöttek arra, hogy a több ezer éves változatlan sebellátás során ezek az anyagok, sejtek kárba vesztek. Az a száraz kötszer, amit Akhilleusz óta a sebre tettünk, felitta a sebváladékot, elpusztította az odasereglett sejteket, és a szemétkosárba juttatta a cytokineket.
Ezeket figyelembe véve sikerült egy új szemléleten alapuló sebkezelési modellt kidolgozni, mely a sebváladékot megőrzi, a sejteket életképesen, funkcióképesen megtartja, a sebgyógyulást serkentő cytokineket hatni hagyja. A száraz gézlap alatti ún. pörkös sebgyógyítást felváltotta a "nedves". Ennek az a lényege, hogy a sebet lezárjuk egy speciális, a folyadékot és levegőt át nem eresztő anyaggal, mely nem engedi a sebet kiszáradni, megtartja a sebváladékot, és ezzel működni hagyja a sejteket, cytokineket, bevonva a sebgyógyulásba a szervezet saját gyógyító erőit. Ez a "nedves" sebkezelés lényege.
A "nedves" seb kezelésének legfontosabb szempontja, hogy alkalmazása egyszerű, a beteg otthon, megfelelő betanulás után alkalmazni tudja és olcsóbb, mint a hagyományos kötszeres kezelés. Elvégzett számítások bizonyítják, hogy ha országos szinten a nedves sebkezelésre alkalmas sebeket ezzel a modern módszerrel kezelnék, az a finanszírozónak mintegy 2 milliárd forint megtakarítást eredményezhetne évente.
A jelenlegi finanszírozás rövid ideig engedi a krónikus sebben szenvedő beteg kórházi ellátását, ennek ellenére a krónikus sebek kezelésének többsége a kórházakban kezdődik meg. Régebben a betegek több hónapig is igénybe vették a kórházi ellátórendszert, ám ez helytelen, hiszen az irányzat Európa-szerte az (de a beteg érdeke is ezt kívánja), hogy az esetleg több hónapig tartó kezelés a beteg otthonában folyjék, megfelelően felkészített szakápoló szolgálat segítségével.
Magyarországon a kórházak többsége csak a hagyományos, mullalapú kötszereket vásárolja meg, rövid távú finanszírozási rendszerére, valamint anyagi helyzetére hivatkozva. Ma már több száz nyugat-európai és hazai költséghatékonysági tanulmány igazolja, hogy a nedves sebkezelő kötszerek alkalmazása olcsóbb, mind a járóbeteg-, mind pedig a kórházi ellátásban. A nedves sebkezelő kötszerek az akut és krónikus sebeket hamarabb meggyógyítják, és ritkábban kell ezeket cserélni. Tehát a drágább nedves sebkezelő kötszer hosszú távon akár 50 százalékkal is csökkentheti a költségeket. Gyorsabb a sebgyógyulás, könynyebb a kötözés (kevesebb időt tölt el az ápolószemélyzet a kötözéssel), minimális a felülfertőződés veszélye, így nem szükséges antibiotikum használata sem, egyszóval rövidebb a kórházi benntartózkodás ideje.
A kórházi vásárlások nem veszik figyelembe ezeket a tényezőket. A tendereken és szabad vásárlás alkalmával beszerzett kötszerek többségénél az ajánlati ár a döntő. Ilyen elbírálási szempontok alapján a nedves sebkezelő kötszerek "nem rúgnak labdába". A járóbeteg-ellátásban dolgozó szakorvosok, háziorvosok nyitottabbak és szívesen kipróbálják az új eljárásokat. Természetesen könnyebben megtehetik, hiszen nagy a választék, és a tb ha keveset is, de fizet a kötszerek árából.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a sebek nagy többségét hagyományos, mullalapú kötszerrel kezdik kezelni a kórházakban, de miután a beteg elhagyta azt, a járóbeteg-ellátásban már megkapja a korszerű, nedves sebkezelő kötszereket.
Az ellátási rendszer minden állomásán dolgozó orvosokat és szakszemélyzetet meg kell ismertetni a modern sebkezelés módszertanával. Tudatosítani kell a kórházi orvosokkal, hogy az első napokra javasolt kötszert felírhatják térítéses vényre. Így a kórházi orvos a megfelelő kivizsgálás után javasolhatja a háziorvosnak a legmegfelelőbb sebkezelési eljárás használatát. A háziorvosok is ismerjék a javasolt kötszert, és alkalmazzák azt. A betegeket otthonukban a kellően képzett háziápolói rendszer dolgozói látogassák, és tanítsák meg őket, illetve hozzátartozóikat a sebellátásra, a fásli használatára. Szükség esetén konzultáljanak a háziorvossal, aki a terápiarezisztens, szövődményes eseteket a járóbeteg-ellátó rendelőintézet illetékes szakorvosaival (bőrgyógyász, angiológus, sebész, belgyógyász) konzultálja meg, szükség esetén irányítsa a beteget oda. Amennyiben az ott dolgozó kolléga szükségesnek látja, irányítsa a beteget fekvőbeteg-intézménybe. Ezzel a rendszerrel a betegek legalább 90-95 százaléka otthonában kapná meg a legeredményesebb ellátást. Ezt a módszert az ellátás minden emeletére kiterjesztett oktatással lehet általánossá tenni.
Hat évvel ezelőtt alapítottuk a Magyar Sebkezelő Társaságot, mely magába foglalja számos, sebellátással foglalkozó szakterület orvosait. Tagjaink között találni bőrgyógyászokat, sebészeket, angiológusokat, belgyógyászokat, égési és plasztikai sebészeket, háziorvosokat. Külön öröm számunkra, hogy igen erős a társaság szakasszisztensi szekciója, itt találjuk meg a kórházi nővéreket, háziorvosok mellett dolgozó szakasszisztenseket és az otthonukban lévő betegeket ápoló és ellátó szakápolói szolgálatok szakembereit. Társaságunk célja szakmai protokollok kidolgozása, szakmai konszenzus kialakítása a különböző szakterületek között, és elsősorban az oktatás.
Az egész országra kiterjedő oktatási rendszert hoztunk létre, megyénként egy centrummal. A megyei központok számítógépes összeköttetésben vannak a Szent János Kórházban lévő oktatási centrummal. Az idén tervezzük a megfelelő számítógépes programmal rendelkező háziorvosok bekötését az országos hálózatunkba. Így az alapítvány értesül az alkalmazott terápiás szokásokról, és közvetlenül eljuttathatja a terápiás protokollokat az egész országba.
Az oktatás a szakasszisztensek, a háziorvosok és a sebkezeléssel foglalkozó szakorvosok továbbképzését célozza. Tavaly 3000 háziorvost oktattunk egész napos továbbképzéseken a modern sebkezelésre. Megindítottuk a szakasszisztensképzést, és szervezés alatt van a szakorvosok képzése.
Nyugat-Európában egy-egy új, nedves sebgyógyulást biztosító kötszerféleség a piaci bevezetést követően azonnal felkerülhet a tb-támogatási listára, hiszen a biztosítók érdeke, hogy a klinikailag alátámasztott jó minőségű, gyorsabb sebgyógyulást biztosító, költséghatékony termék a felírók és a betegek rendelkezésére álljon. A nedves sebkezelést biztosító kötszerek ingyenesek a rászorulók számára, tehát azokat a biztosítók 100 százalékban támogatják.
Talán csepp a tengerben, de tény: hazánknak még sok sebkezeléssel kapcsolatos problémát is meg kell oldania az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt. A jelenlegi, kötszerekre vonatkozó támogatási rendszert át kell dolgozni a nyugat-európai gyakorlatot követve. E szerint a modern, költséghatékony, nedves sebkezelő kötszerek alkalmazását mind a kórházi, mind pedig a járóbeteg-ellátásban előnyben kell részesíteni. A nedves sebkezelő kötszereket 100 százalékban kell támogatni, így azok a betegek széles körében elérhetővé válnak. A kezelés helyszínét a járóbeteg-ellátás felé kell terelni. Nemcsak a sebek gyógyítását, hanem azok kialakulásának megelőzését, azaz a prevenciót is támogatni kell.
