A természet műhelye segít

A Nobel-díjjal kitüntetett Jean Dausset professzor mondta egyik előadásában, hogy a "természet kísérletei adják az orvostudomány számára a legcsodálatosabb kutatási lehetőségeket, amelyekkel csak élni kell tudni". Talán a legcsodálatosabb és legeredményesebb kísérlete a természetnek a terhesség, amikor az anya biztosítja méhében a "szövetidegen" magzat fejlődését és egészséges megszületését. Pedig az anyai immunrendszernek az idegen apai antigéneket felismerve a magzatot, mint egy transzplantátumot, ki kellene löknie.

Több száz millió év alatt sikerült a természetnek az emlős fajok fejlődése során egy tökéletes védelmet kialakítani az anyában a fejlődő "idegen" magzat számára, mely az immunrendszernek csak a magzattal szembeni támadását bénítja meg anélkül, hogy más fontos működés károsodna, mint például a vírusokkal, baktériumokkal szembeni védekezés.

A természet egyik, a fejlődést és az alkalmazkodást biztosító motorja a változatosság, mely a természet legtökéletesebb kísérletében is előidézhet hibát. Így van ez a terhességgel is, amikor anatómiai, hormonális, fertőzésekkel, egyéb betegségekkel kapcsolatos hibák miatt a magzat nem tud biztonságosan fejlődni, ezért a méhben szülés előtt elpusztul vagy az anya a kóros folyamatok miatt magzatát elvetéli.

A korai és sorozatos vetélések egyik oka immunológiai is lehet, amikor a védelem hibásan működik és az anya immunrendszere, mint egy transzplantátumot, a magzatot kilöki. Kérdés az, hogyan lehet ezt az "immunológiai hibát" felismerni és ha lehet, vajon vissza lehet-e állítani az eredményes védelmet,

vagyis biztosítani a magzat kihordását és egészségben való megszületését?

A világ különböző részein kutatóintézetek és klinikák hosszú idő óta próbálkoznak megválaszolni a kérdést, de mint minden a biológiai kutatásban, ebben sem várhatók látványos és gyors eredmények.

Magyarországon az Országos Hematológiai és Immunológiai Intézetben a transzfúzióval és a transzplantációs immunitás kutatásával kapcsolatban olyan immunvédelmi mechanizmust sikerült felismerni, mely a vérátömlesztéssel a szervezetbe kerülő sejtek által egy gátló reakciót indít el.

Ez a mechanizmus az idegen szerv átültetésével szembeni immunreakció gátlását és a transzplantátum megmaradását is eredményezi. Ennek jellemzésére sikerült egy alapvető résztvevőt felismerni, mely egy "blokkoló ellenanyag".

Más, ehhez kapcsolódó kutatásokban ugyanakkor a "gyilkos limfociták" aktivitását is meg lehetett határozni. Ez azt mutatta, hogy a transzfúziós beavatkozás bizonyos körülmények között aktiválja ezeket a sejteket, más körülmények hatására viszont megbénítja a működésüket.

Mindezek miatt logikus volt az a gondolat, hogy talán a terhességben, amely egy transzplantációnak is felfogható, hasonló mechanizmusok játszódnak le, és felelősek egyrészt az "idegen" magzat fennmaradásáért, másrészt kóros esetekben a magzat kilökődéséért.

A természet kísérleti műhelyét felhasználva sok tudományos vizsgálat után a kérdésre a válasz megadható volt, bár szükséges hangsúlyozni azt is, hogy ez csak egy, bár lehet, hogy igen fontos válasz az ismétlődő korai vetélés okának felderítésében.

Mi is a válasz lényege? A normális terhességek esetében a magzatot egyrészt egy anató-

miai blokád védi, melyben a méhlepény játssza a fő szerepet. A magzatból származó méhlepénynyúlványok a sejtjeiken nem tartalmazzák az apai idegen antigéneket, s ezáltal nem is ismerhetők fel. A másik fontos általános immunreakció-gátlás csak a terhesség kezdetén alakul ki, melyet már a közösüléskor, az apától bejutó spermafolyadék indít el.

Ebben a folyamatban blokkoló ellenanyagok, gátló tulajdonsággal bíró sejtek, hormonok és gátló fehérjék vesznek részt.

Mindezen eredmények ismeretében ki lehetett választani két olyan immunológiai vizsgálatot, melyek a legbiztosabban mutatták a természetes állapotot, illetve a visszatérő vetélésre jellemző tüneteket.

Ennek a vizsgálatnak az a lényege, hogy a blokkoló ellenanyag jelen van a normálisnak mondható terhes kismamák vérében, míg a vetélő asszonyoknál hiányzik. A gyilkos limfociták pedig normális terhességben nem károsítják az apai sejteket, illetve szöveteket, míg a vetélők esetében rendkívüli erővel pusztítják azokat. Mindezek alapján a vetélő asszonyok közül e módszerek alkalmazásával ki lehet választani azokat az eseteket, melyekben bizonyítható a vetélések immunológiai eredete.

A második kérdés az, hogy vajon lehet-e ezt az állapotot, vagyis a magzattal szembeni erős immunreakciót gátolni. Illetve vissza lehet-e állítani a természetes állapotot?

Az orvostudomány hosszú évek óta sok mindennel próbálkozott ennek megválaszolásával, sajnos általában eredménytelenül. Mígnem a természet műhelyéből való újabb ismeretek szerzése látszott megoldani a kérdést. Ugyanis amennyiben hiányzik a védekező mechanizmus, akkor valószínűleg annak kialakulása nem történt meg, vagy abban lehetett valami hiba.

Célszerű tehát a folyamat megindulását modellezni, méghozzá a szervezet saját anyagaival. Ez a gondolatmenet vezetett oda, hogy az apai vérsejteket kis mennyiségben többször beadva sikerült a gátló folyamatot beindítani. Az élő sejtek beadása azonban több kockázattal jár.

Egy másik lehetőség is kínálkozott a folyamat megválaszolására. Több ezer véradó vérsavójából - biztonságos gyógyszergyártási körülmények között - kivont immunglobulin tartalmazza a "blokkoló ellenanyagot", ezt a készítményt a terhesség korai időszakától folyamatosan adva biztosítani lehet az egyik, talán a legfontosabb hiányzó blokkolófaktor jelenlétét. Ezt az elképzelést és az ezzel kapcsolatos klinikai próbálkozást a most befejeződött hazai vizsgálati program eredményei bizonyítják.