Sugárbiológia: határterület
Az emberek többsége fél az ionizáló sugárzásoktól, és valóban a több és jobb információ mellett minimalizálni kell a veszélyeket, valamint növelni kell a biztonsági színvonalat - állítja prof. dr. Köteles György, a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet volt vezetője.
A nyugalmazott igazgató főorvos kifejti: a lakossági sugárterhelés nagyobbik része természetes forrásokból ered, ilyen a kozmikus sugárzás vagy a földkéregből eredő radon bomlástermékeinek a belélegzése. Kisebbik részét pedig az orvosi alkalmazások vagy egy közeli erőmű sugárzása teheti ki, de ez sem haladja meg a biztonságos értéket. A szakember hangsúlyozza: az ionizáló sugárzás felfedezésekor mindenki azt gondolta, hogy ez egy jótétemény lesz, különösen az orvostudomány terén. Majd az atombomba előállítása és bevetése rádöbbentette a nagyközönséget a veszélyekre - teszi hozzá Köteles György, aki szerint ez nem hasonlítható össze a békés felhasználással, mint például az atomerőművekkel, az ehhez kapcsolódó uránbányászattal és a radioaktív hulladékok tárolásával. A kutató megnyugtat: a paksi atomerőmű közelében élők a természetes éves sugárzás tízezred részét kapják, a csernobili katasztrófa idején pedig a magyar lakosság a földkéregből eredő sugárzás harmincadrészét kapta, amely szintén nem közelítette meg a veszélyes értéket.
A professzor úgy véli: ezen a téren a kutatómunka nem változott az európai uniós csatlakozással, hiszen a jogharmonizáció a sugárvédelmi határértékek tekintetében már korábban megtörtént. A sugársérülések diagnosztikájával is foglalkozó szakember hangsúlyozza: rendszeresen vizsgálják, hogy a különböző dózistartományok milyen károsodást okozhatnak az emberi szervezetben. A most hetvenéves szakember öt évig dolgozott Bécsben, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségen is, ahol nemzetközi kutatásokat koordinált, és tanfolyamokat szervezett. Úgy érzi, pályája elején azért választotta a sugárbiológiát, mert egy olyan érdekes határterületnek tartotta, ahol az orvosi, a biológiai és a fizikai ismeretek egy komplex képet alkotnak. Szellemi élvezetet nyújt számára, hogy a kutatóintézetben fizikusokkal, kémikusokkal, matematikusokkal, gyógyszerészekkel, orvosokkal és mérnökökkel együtt gondolkodva dolgozhat.
Köteles György vallja: nem tud elszakadni a tudománytól, ezért folyamatosan publikál és oktat. Foglalkoztatja az úgynevezett kis sugárdózisok viselkedése, amelynek vizsgálata a rák kialakulása szempontjából lehet fontos, de úgy véli: ezen a téren még sok kutatómunkára van szükség. A professzor szabadidejét egy kis Duna menti telken tölti, ahol szívesen kertészkedik. Emellett rengeteget olvas, bevallása szerint nem csak a szakmáról.
