Egyelőre lassan terjed a bérlet
Az előfizetéses típusú számítógépes programbérlés lényege, hogy a hagyományos dobozos szoftvervásárlással szemben az ügyfél nem végleg, hanem csak meghatározott időtartamra, jellemzően három évre köti le a használati jogot. Ezen időszak alatt nem kell félnie a szoftverrendőrségtől sem, hiszen teljesen legálisan kötött üzletet, és mégsem kell egyszerre milliós nagyságrendű összeget az informatikai kifizetésekre áldoznia.
A szoftverbérlést a szakirodalomban ASP-ként is emlegetik, az angol Application Service Providing (alkalmazásszolgáltatás) rövidítése után. Ez többet jelent, mint magának a szoftvernek a bérlése, ezért aztán többen össze is keverik az informatikai outsourcinggal (tevékenységkihelyezéssel). S bár a két-, illetve (ha az egyszerű bérlést külön vesszük) háromféle szolgáltatás abban mindenképpen hasonló, hogy az adott vállalkozás mentesül egy saját informatikai beruházás költségeitől, van némi különbség az egyes szolgáltatások tartalmában. Az outsourcing esetében ugyanis jellemzően - persze nem minden esetben! - a nem informatikai nagyvállalatok a saját tulajdonukban lévő hardvereket és szoftvereket adják ki egy külső, informatikai szakcégnek továbbfejlesztésre és működtetésre. Ezzel szemben az ASP ügyfelei inkább a kis- és középvállalatok, akik a szolgáltató cég hardvereit és szoftvereit veszik bérbe, mégpedig havi díjért. Első lépésként általában az egyszerűbb irodai (levelező, dokumentációkezelő stb.) szoftvereket, később a számlázási, készletgazdálkodási alkalmazásokat, majd a teljes vállalatirányítási rendszert is bérlik.
Az ASP modell egyre jobban terjed a vállalatok internetes alkalmazásainak megvalósítására, ezért vannak, akik azonosítják is vele. A szoftverbérlés nagy előnye a szoftvervásárlással szemben, hogy a bérlő vállalkozásnak nem kell a kapott program fejlesztéseit nyomon követnie, és az új, korszerűsített változatokért újra és újra fizetnie, hiszen a szolgáltatótól mindig a legfrissebb változatot kapja meg. Ráadásul, míg a mai gyakorlatban a számítástechnikai megoldást telepítő cég az üzembe helyezést követően már nem elérhető - vagy ha mégis, akkor csak pluszpénzért -, az alkalmazásszolgáltató továbbra is felelősséget vállal a működtetésért.
Továbbá az ASP-vel foglalkozó cégek, mivel erre szakosodtak, a megbízójuknál sokkal nagyobb hangsúlyt fektethetnek a vírusvédelemre és más, külső támadások elleni védekezésre. Veszélye viszont az ASP-nek, hogy a megbízó legféltettebb, leginkább titkolt adatai kerülnek egy külső céghez. Egyelőre éppen emiatt, meg azért, hogy mi lesz akkor, ha a szolgáltatójuk netán csődbe megy, nagyon sok kis- és középvállalat bizalmatlan is e megoldással szemben, és ragaszkodik a saját rendszeréhez, saját fél- vagy főállású rendszergazdájához. (Meggyőzésükre az alkalmazásszolgáltatók szívesen élnek az egyéb közüzemi szolgáltatások hasonlatával, mondván, hogy senki nem fog például saját erőművet építeni, attól félve, hogy megszűnik az energiaszolgáltatás.)
Hátránya még az ASP-nek, hogy nem igazán testreszabható. A szolgáltatónak ugyanis annál kifizetődőbb egy adott rendszer üzemeltetése, működtetése, minél több azonos vagy hasonló profilú és adatfeldolgozási igényű vállalkozás csatlakozik hozzá. Ez azonban értelemszerűen korlátozza az egyéni sajátosságok figyelembevételét.
Összességében akkor érdemes egy kisvállalatnak a vásárlás helyett a szoftverbérlet mellett döntenie - kalkulálnak a hozzáértő szakemberek -, ha a vásárolt rendszer bevezetésére kapott árajánlat két és félszerese (a működtetési költségek miatt kell az eredeti ajánlatot beszorozni) magasabb, mint három évre a bérleti díj. Ha viszont ugyanakkora vagy alacsonyabb, akkor az anyagiakon túl célszerű a kis- és középvállalkozónak még mérlegelni a biztonsági és a kényelmi szempontokat is. (LR)
