Információs technológia az orvoslás szolgálatában
Számos más segítséget is nyújt az informatika: a kezelőorvos azonnal láthatja a beteg kórtörténetét, leleteit össze tudja hasonlítani a korábbiakkal. Meggyorsítja a diagnosztizálást, támogatja a kezelést, javaslatokat tehet. A képalkotó eljárások (röntgenvizsgálatok, ultrahang, izotópeloszlás elemzése és sok más olyan eljárás, amely valamilyen képet szolgáltat) legtöbbje létre sem jöhetett volna az informatika nélkül. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét a kezelőorvos szinte azonnal, a vizsgálatot követően láthatja, konzultálhat a felvételt készítő szakorvossal. Az a konzultáció, amikor az orvosok körülállják a beteget, és kórlapját, leleteit, röntgenfelvételeit nézegetik és jutnak valamilyen döntésre, már a múlté. Az elektronikus információ gyorsan továbbítható, és a konzultációt végző orvos a világ bármely pontján, egy másik földrészen is lehet. Az ilyen típusú információ továbbítását az egészségügyi rendszerek standardizálása tette lehetővé, amelyet legtöbb informatikai rendszer követ, és ami lehetővé teszi, hogy az információ kiléphessen egy adott intézményből.
Ha az informatikai rendszerbe bekapcsoljuk a családorvosokat, gyógyszertárakat is, megvalósulhat, hogy a kezelő családorvos a kórházi beutalást is elektronikusan végzi, megtekintheti a kórházi zárójelentést, és a gyógyszeres kezeléshez elektronikus receptet állít ki, amelyet például a taj számunk vagy később az egységes európai egészségügyi kártya felhasználásával válthatunk ki a patikákban.
Ezzel a rendszerrel sok más egészségügyi információ állítható elő. A teljesen nyilvánvalókon kívül (mint például a gyógyszerfogyasztásra vonatkozó adatok, az orvosok által az azonos hatású gyógyszerek közül kiválasztott készítményekre vonatkozó adatok) olyan elemzések is végezhetők, hogy egyes betegségek hol fordulnak elő, milyen azok gyakorisága. A betegségek előfordulásának vannak-e valamilyen meghatározó okai, például kor, nem, foglalkozás, lakóhely. Ilyen információkat a helyi adatokból, egy intézményen belül nagyon nehéz kinyerni, de egy nagyobb területre vonatkozó adathalmazból már jobb képet lehet kapni. Ennek feltétele, hogy az információk úgy kerüljenek ki az azt létrehozó intézményből, hogy a személyekre ne lehessen visszakövetkeztetni - az adatok névtelenek legyenek. Az így létrejövő informatikai rendszer egy olyan adatbázist jelent, amely kincset ér az egészségügy számára.
Mit jelent tehát az egészségügyi adatbank? Az egészségügyi információknak egy olyan rendszerezett gyűjteményét, amely a betegek olyan adatait tartalmazza, melyek alapján az egyén nem azonosítható, tartalmazza az ehhez tartozó egészségügyi információkat - kórtörténet, kezelések, azok eredménye, és minden mást, amely az egészségügy számára fontos lehet. Ilyenek lehetnek például az adott betegen elvégzett műtéti beavatkozások során keletkezett szövetvizsgálatok eredményei, vagy gyógyszeres kezelések során tapasztalt mellékhatások, nem várt hatások. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a betegről valamilyen genetikai elemzés is készül (pontmutációk vagy örökletes elváltozások okainak kimutatása). Ezeknek az adatoknak is itt a helye - természetesen olyan szintig, hogy a névtelenség elve ne sérülhessen.
Ezekből az adatbankokból lehet előállítani olyan információt, amely segít például a betegségekre való hajlam, gyógyszerekre történő reakció, allergiás reakciók megjelenése előrejelzésében, egészségügyi trendek észlelésében és azok értelmezésében.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy mindez csak egy egészségügyi informatikával foglalkozó álmodozásai, el kell oszlassuk ezt a gondolatot. Az IBM Kanadában megvalósított már egy ilyen rendszert, amely évek óta működik. Európán belül is van már példa hasonló egészségügyi informatikai rendszer létrehozására. A Számítástechnika 2005. március 29-i száma számolt be arról, hogy Spanyolországban indult el egy nagy egészségügyi informatikai rendszer az IBM közreműködésével - a feladat jórészt informatikai, így könnyen érthető a nagy it-cégek erőfeszítései ezen a területen.
Az informatika jó a betegnek is, mert gyorsabb lesz a diagnózis, csökken a valószínűsége a nem megfelelő kezelésnek, a hatékonyabb ellátás olcsóbb lesz, nem kell várakozni a rendelőintézetekben, és talán hosszabb távon kevesebb egészségügyi járulékot kell fizetni. A nem is túl távoli jövőben megvalósul Európában egy olyan egészségügyi informatika, melynek segítségével a kezelésre szorulókról valamennyi országban gyorsan megtudhatják (a beteg hozzájárulásával), hogy milyen kezelést kaphat és milyet nem (gyógyszerérzékenység). Vagyis a beteg nagyobb biztonságban élhet, jobbak lesznek a kilátásai. Az infromatikai rendszernek végül is a beteget kell szolgálnia.
